Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

234 19. országos ülés november 18. Í8?8. igényel, úgy hiszem, külön indokolást; s azért ezt mellőzve, szorítkozom a javaslat azon részére, mely Bosznia és Herczegovina megszállásával foglalkozik. (Halljuk!) Történt ez a megszállás az orosz-török háború után, a berlini szerződés alapján vállalt mandátum következtében. Nem lehet tehát azt, mint magában álló tényt megbírálni; nem lehet megbírálni igazságosan és méltányosan a nélkül, hogy ne méltányoljuk a helyzetet, melyben az orosz-török háborúi megelőzött törökországi háborgások, melyben maga az orosz-török háború kezdete Törökországot és az európai államokat találta. A török régen megszűnt azon félelmes hatalom lenni, milyennek Európában megjelenésekor feltűnt. Katonáinak bátorsága, szívóssága, edzettsége, utánozhatlan kitartása a nélkülözések eltűrésében fenmaradt ugyan, mint azt az utolsó hadjárat fényesen tanúsította: de az európai civilisatió mai fokán valamely állam fönmaradhatására, életképességére egyéb is kívántatik, mint katonáinak vitézsége. Rendezett bel viszonyok, rendezett közigazgatás és igazságszolgáltatás, rendezett pénzügyek, {Egy hang a szélső haloldalon: IS!álunk sincs!) megbízható hadvezérek és sok egyéb tényező, mely szükséges arra, hogy egy állam sikerrel védhesse magát bel- és külellenségek ellen, évek óta mindinkább hiányozni kezdettek Törökországban; ú^y, hogy majdnem egy század óta a török birodalom felbomlásának eshetősége, úgyszólván állandóan foglalkoztatja az európai diplomatiát; és talán nem hibás az a nézet, hogy eddigi fömnaradása csakis a hatalmak kölcsönös féltékenységének tulajdonítható. Az orosz uralkodók, kik még azon időtől fogva, midőn Konstantinápoly török kézre került, magukat a görög császárok törvényes utódaiul tekintik; kik mint a török birodalmat lakó keresztények nagyobb részével egy valláson levők, folytonos protectoratust gyakoroltak felettük : megelégedéssel nézték a lassú decompositió processusát, mely Törökországban folyik, sőt tőlük telhetőleg azt elő is mozdították. Az orosz terjeszkedési vágyakkal, a török birodalom folytonos gyengülésével, a birodalmat lakó keresztények folyvást növekvő aspiratióivai szemben mit tett Európa? Félt ezen processus végeredményétől s azon általános háborútól, melylyel a török birodalom végfelbomlása Európát fenyegetné, s ennélfogva igyekezett fentartani a statusquot De az események hatalma erősebb volt a diplomatia igyekezeténél s Európa, kénytelen-kelletlen belenyugodott Görögország felszabadulásába, sőt azt tettleg elő is mozdította; csakhogy a londoni conferentián 1829-ben teremtett kis állam határait oly szűkre szabta, hogy sem élni, sem halni nem bírt. Belenyugodott Oláh-, Moldva-, Szerbországoknak a török birodalom testétől elválasztásába; de meghagyta a szultánnak ezen tartományok felett suzerain hatalmát. Közbenjárt ismételve a keresztények sorsának javítása érdekében; s folytonos beavatkozásai és gyámkodásai által nemhogy a statusquo-t tartotta volna föl: hanem akaratlanul folyvást gyengítette az uralkodó török elemet, folyvást növelte vágyait a török uralom alatt élő s az alól menekülni kívánó keresztényeknek, kiket, minthogy aspiratióikat mindig csak félig elégítette ki, mindig az oroszok karjaiba terelt, kik őket ezen aspiratiók teljes kielégítésével kecsegtették. És mit tettünk mi, vagy helyesebben mondva a monarchia külügyeit intéző államférfiak ? Nézték, hogy miként váltakozik a magas portánál az orosz, franczia és angol nagykövetek befolyása; miként terjed az orosz befolyás a Balkán félszigetét lakó szláv népeknél és láthatták volna, hogy ezen befolyás határainkon sem talál gátra. A török birodalom felbomlásának veszélye s azon eshetőség, hogy az egész Balkán-félsziget, ha nem is közvetlenül orosz birtokba, de legalább orosz protectió alá kerül, nőttön nőtt; míg 1854-ben Franczia- és Angolország, belevonva a a szövetségbe az akkor még nagyon szerény szardíniái királyságot, védelmére keltek Török országnak, hogy Oroszország hatalmi terjeszkedésének gátat vessenek. Nem lehetett, nem kellett volna-e monarchiánknak, az akkor kínálkozott alkalmat megragadva, határozott állást foglalni s az úgynevezett keleti kérdés radicalis — érdekeinknek teljesen megfelelő — megoldását megkísérlem ; már kevés évvel később reánk következett komoly bajoknak elejét venni; nem lehetett volna-e ezt tenni a sikernek majdnem biztos reményével, s talán nem több költséggel, mint a mennyibe — senkit és semmi érdeket ki nem elégítő, tétovázó — akkori maguktartása került: ezen kérdés sokszor vettetett fel, sokat vitattatott. Nem fogok annak taglalásába bocsátkozni; csak mellesleg, csak azért emlékeztem meg ezen s az ezt megelőzött időszakról, hogy kifejezést adhassak azon nézetemnek, mely szerint az évtizedeken át folytatott tétlenség s egy kínálkozott kedvező pillanat elszalasztása után, oly határozott, radicalis s oly eredményű politikát, a milyen akkor követhető lett volna, a külügyeknek mostani vezetőjétől ma követelni nem volna méltányos. A krimi háborúnak véget vetett párisi béke óta a helyzet nagyot változott. Délnyugoti és északnyugoti határainkon Oroszországgal szoros barátságot tartó két új nagyhatalom keletkezett. A nyugati hatalmasságoknak — melyek a krimi háborúban résztvettek — egyikét a szenvedett súlyos csapások, legalább egyelőre, tétlenségre