Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

232 lfl. om&gos ülés november 18.1878. nem engedhetek, mert a tények ennek ellenkezőjét bizonyítják, a mandátum elfogadását, (ügy van! balfelöl.) Azt mondják, hogy a monarchiának nagyhatalmi állásából folyó kötelessége volt e mandátum elfogadása. Megszoktuk már e monarchiában, hogy a nagyhatalmi állás követelményének magyarázatával nagy visszaélés űzetik; de ennél nagyobb visszaélés nem űzetett. E magyarázat szerint egy nagyhatalomnak nagyhatalmi állásából folyó kötelessége volna egy oly lépést tenni, melyet érdekei tiltanak csak azért, mert erre a többi nagyhatalmak hívják fel. Én, t. ház, egészen máskép magyarázom a nagyhatalmi állás követelményét. Az én felfogásom szerint egy nagyhatalomnak, nagyhatalmi állásából folyó kötelessége, minden kérdésben azt teljesíteni, tehát foglalni, vagy nem foglalni, elfogadni e mandátumot , vagy visszautasítani, a mit érdekei parancsolnak. így fogják ezt fel mindenütt, a hol keveset beszélnek a nagyhatalmi állás követelményeiről; de annál nagyobb súlyt fektetnek annak érvényesítésére. így fogják ezt fel Angliában is. Anglia nem kért, nem várt és nem is kapott mandátumot Cyprusnak elfoglalására, a török birodalom ázsiai részének biztosítására: hanem elfoglalta azt azért, mert ezt érdekei parancsolták. Azért ne takarózzanak a mandátum köpenyébe azok, kik e politikát védelmezik, hanem védelmezzék azt azon egyedüli alapon, a melyen az védelmezhető: a monarchia érdekeinek alapján, (ügy van! balfelöl) Mert, vagy feküdt a monarchia érdekeiben a foglalás és akkor ezt meg kellett tenni mandátummal, vagy a nélkül; vagy nem, mit én is vallok, és akkor ez nem egyéb, mint egy helytelen politikának káros és veszélyes következménye, (ügy van! balfelöl.) De e kettő köztt, egy harmadik tényezőnek, nevezzék azt bár mandátumnak, vagy nagyhatalmi állásnak, nevezzék bár a monarchia becsületének, annak jogosultságát én el nem ismerhetem. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy a monarchia becsületéről is pár szói ejtsek, nekem is van érzékem a monarchia katonai becsülete iránt. A monarchia katonai becsületét mindenkor és mindenkép tisztelni és tisztelve látni kívánom'. De, hogy a monarchia becsülete tiszteltessék miudenütt s mindenki által, nem szabad a katonai becsületet ellentétbe hozni a pénzügyi becsülettel. Karöltve kell tiszteletet szerezni a két becsületnek, mert csak e két becsület együtt képezi a nagyhatalomnak nagyhatalmi állását. (Helyeslés a baloldalon.) Hivatkoznak a monarchia politikájának védői, s köztük maga a ministerelnök ur is és Tóth Vilmos képviselő ur is, a világeseményekre, mint oly indokra, mely lehetetlenné tette másként eljárni, más politikát követni. A világeseményekre, mint cselekvési indokra hivatkozás egy nagyhatalom kormánya ^részéről előttem igen furcsa színben tűnik elő. Én a világesemények elementáris hatalmát az egyes polgárra nézve elismerem. De a világeseményeket, ha azok nem elementárisak, a nagyhatalmak kormányai és államférfiai csinálják; (ügy van! a baloldalon) s egy nagyhatalomnak, egy nagyhatalom kormányának, a meddig az nagyhatalom akar maradni, kötelessége nem bevárni, de saját érdeke szempontjából irányozni az érdekei körébe vágó világeseményeket. Különben a világeseményekre, mint cselekvési indokra, vagy mint mentségre való hivatkozás, nem egyéb, mint a tehetetlenség bevallása; nem egyéb, mint a maga részére kiállított szegénységi bizonyítvány. S még furcsább színben tünteti elő a monarchia külügyi politikáját a t. ministerelnök ur múltkori nyilatkozata. Ezen nyilatkozat szerint, ha mi a keleti kérdés napirendre tűzését, vagy az orosz-török conflictus megakadályozását megkíséreltük volna, ez csak fegyveres erő kifejtésével, ez csak háborúval lett volna lehetséges; és e háborúban mi egész Európától elszigetelve lettünk volna. Már én, t. ház, a követett külügyi politikát ennél élesebben kárhoztatni nem tudom; (Elénk helyeslés a baloldalon) mert ezen nyilatkozat beismeri azt, hogy azon szövetségben, mely évek hosszú során át külügyi politikánknak egyedüli alapját képezte, a monarchiánkra nézve legfontosabb és legéletbevágóbb kérdésekben s különösen a keleti kérdésben, a monarchia isoláltan állott, a monarchia ezen szövetségben saját érdekeinek befolyást szerezni képes nem volt. (Elénk helyeslés a baloldalon). És épen azért, mert e szövetség keretén belül állott, nem kereshetett és nem találhatott e szövetségen kivül szövetségest. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen értelmezés szerint a követett és sokszor dicsőitett hármas szövetség, oly két állam szövetsége, a melybe felvétetik a harmadik csak azért, hogy ez teljesen isoláltassék. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház! én ezt nem tartom. Én a hármas szövetséget épen a keleti kérdés megoldása czéljából létrejöttnek tekintem és a hármas szövetség épen egyik programmpontját látom Bosznia és Herczegovina elfoglalásában. T. ház! A mily káros és helytelen volt meggyőződésem szerint a monarchia érdekeire nézve a követett külügyi politika : ép oly helytelen az alkotmányosság és parlamentarismus szempontjából a titkolódzás azon rendszere, melylyel e politika végczéljaira nézve az alkotmányos testületek a kormány részéről mindig homályban hagyattak, sőt hogy ne mondjam, félrevezettettek. Midőn, t, ház, nyugtalanság támadt az országban; midőn interpellátiók tétettek a külügyi kérdések iránt: a monarchia külügyei-