Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

Í9. országos Ülés november 18. Í8?8. m élén álló férfiak eljárásának lehet eredménye. [Helyeslés a baloldalon.) Eötvös Károly t. képviselőtársam kijelentette azt, hogy ő meggyőződvén arról, hogy az 1867. évi közjogi alapon lehetetlenség egy Magyarországra nézve helyes politika követése, lehetetlenség Magyarország államérdekeinek biztosítása,— ezen meggyőződéséhez híven elhagyta a közjogi alapot. Én t. ház, a magam részéről teljes készséggel kijelentem azt, hogy mihelyt én is hasonló meggyőződésre jutnék, nekem sem maradna egyéb hátra, mint a personal-unióhoz való csatlakozás. [Helyeslés a széls'ó és baloldalon) de ma, t. ház, még e ponton nem állok. Az 1867. évi közjogi alap nem okozója ezen politikának. Sőt ha a monarchia ügyeinek élén álló férfiak ezen közjogi alap értelmében és szellemében jártak volna el, nem követhettek volna oly helytelen politikát, a melyet Magyarországon a magyar, a Lajthántúli országokban a német elem nem helyesek [Helyeslés balfelöl.) Én t. ház károsnak, helytelennek tartom e politikát. Olyannak tartom e politikát, a mely veszélyezteti magát ezen általam helyesnek tartott alapot; és hogy küzdök a kormány politikája ellen, annak egyik oka e politika káros és helytelen volta mellett, még az is, hogy ezen politika folytatása veszélyezteti, tönkre teszi a 67-ki közjogi alapot, [helyeslés balfelöl.) De mondják, t. ház, — és itt visszatérek észrevételeim előadására — mondják, el kellett nekünk e tartományokat foglalnunk védelmi szempontból azért, hogy azokat el ne foglalják mások. Védelmi szempontból ? Ugyan kérdem ki ellen? Talán Szerbia és Montenegró ellen. Máién t. ház, sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem hadseregünk harczképessége, sokkal nagyobb bizalommal képzettsége, vitézsége iránt hogysem Szerbia és Montenegró ellenében Boszniát monarchiánk részére szükséges stratégiai positiónak tartsam, hogysem Bosznia birtoka nélkül féltsem határaink biztosságát. Vagy talán Oroszország, az orosz hatalmi túlterjeszkedés ellen? Lehetséges t. ház! hogy Oroszországgal, az orosz hatalmi túlterjeszkedéssel harczot kell majd viselnünk; nem az első eset leend a történelemben, hogy a szövetségesek közt a zsákmány felosztása felett kerül harczra a dolog. De t. ház! ha harczra kerül a dolog köztünk és Oroszország között, az nem a bosnyák bérezek közt, nem a Balkán félszigeten, hanem Európának és talán Magyarországnak, hazánknak más terein fog eldőlni; és akkor nagy akadály, nagy nyűg, — ne adja Isten — nagy nemzeti szerencsétlenség lesz reánk nézve e tartományok birtoka, mert ez lekötné hadseregünk tetemes részét épen akkor, midőn a monarchia biztonsága érdekében e seregre másutt a legnagyobb szükségünk leend. [Helyeslés balfelöl). De azt mondják, el kell foglalni e tartományokat, hogy azokat ne foglalják el mások, hogy e tartományok elfoglalásával mintegy élő gátot képezzünk a nagy délszláv alakulások ellen. Ha t. ház ! a délszláv állam-alakulások megakadályozása lett volna politikánk czélja, az az Al-Dunánál Bulgáriában lett volna elérhető. De különben az európai török birodalom felbomlása után a délszláv alakulásokat megakadályozni részünkről Bosznia birtoka bizonyára nem fogja. És én ismét egyéni meggyőződésemet fejezem ki a török birodalom felbomlása után, én nem vagyok ellensége a délszláv államalakulásoknak : feltéve, hogy azok nem követnek monarchiánk érdekeivel ellentétes czélzatokat, feltéve, hogy azok nem szegődnek az orosz hatalom uszályhordozóivá. —Én úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen délszláv állam vagy államok saját szabadságuk, saját önállásuk érdekében a mi barátságunkra, a mi szövetségünkre vannak szorulva. Meg vagyok róla győződve, hogy egymásnak, igy fogva fel a kérdést, kölcsönösen hasznosszolgálatokat tehetünk; de az általunk követett politika, mely feladata az európai török birodalom integritását és ez által szükségkép előidézte a délszláv államok alakulását, de egyúttal feladta és elvesztette a Balkán félsziget összes törzsének rokonszenvét is. [Ugy van! balfelöl,) A mi politikánk az orosz hatalmi túlterjeszkedést mozdí totta elő csupán és annak karjaiba hajtotta a délszláv államokat és a Balkán félsziget egyéb törzseit. [Ugy van! balfelöl.) Hivatkoznak a külpolitika védői, s ebben látják a követett politika igazolását az európai mandátumra, a mely szerintük egyedül érleltette meg külügyi kormányzatunkban Bosznia és Herczegovina elfoglalásának eszméjét; és oly színben igyekeznek azt előtüntetni, mintha a foglalás eszméje egyidejű volna a mandátum megadásával. Ámde t. ház, midőn mindenki tudja azt, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása elhatározott dolog volt már akkor, midőn a congressus összeillése még bizonytalan volt; midőn mindenki tudja azt, hogy a mandátum megszerzésére súlyt fektetett ugyan kormányunk de csak azért, hogy ennek megszerzésével megszereztessék a plausibilil ürügy, a mely a foglalást monarchiánk népei előtt kevésbbé gyűlöletes színben tüntesse fel; midőn mindenki tudja, hogy ezen mandátumot nem Európa nyújtotta nekünk, hanem mi kidiplomatizáltuk Európától: akkor nyomatékkal különben sem biró azon indok, hogy ezen mandátum váratlanul jött és váratlan terheket ró monarchiánkra, előttem semmi súlylyal sem bir; mert a mily károsnak és helytelennek tartom magát a foglalást, épen oly károsnak és helytelennek tartom a mandátum kieszközlését; vagy ha önként nyújtatott az nekünk, a mit meg