Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-19
228 19. országos ülés november 18.1878. vont hadai óvatosságra intettek, s a magyar parlament a monarchia semleges magatartását helyeselte. Francziaország leveretésének volt következése nézetem szerint az, hogy Oroszország eljöttnek lássa az időt Törökország szétbontására a harezot megindítani. Oroszországot, melynek szuronyai fenyegetik Európa szabadságát, s melynek nihilistái bő contingenst szolgáltatandnak NyugotEurópa sociáldemocratáinak, hogy a jelen civilisatió lerombolásában surrogálják a népvándorlást, Oroszországot, mondom Európából kiszorítani. Ez volna a nagy politikai ideál, melynek valósítására eljöttnek látszott az idő akkor, mikor a plevnai hősök az orosz sereget feltartóztatták. S ha akkor felveszszük a harezot, én hiszem, hogy visszavonulásra kényszeríthetjük az oroszt: de akkor el kellett volna szánva lennünk egy nagy háborúra Oroszországgal. Nem tekintve azt, hogy vájjon e háború a Poroszországgali barátságunkat, mely újdonsága által fényeskedik, oly gyorsan homályosította volna el, mint a mely gyorsan mutatja színváltozásával a keleti regék varázsgyürüje viselője érzéseinek elhidegülését; nem vizsgálva, mennyi élet és vagyon esett volna áldozatul, hisz a keleti kérdés monarchiánkra nézve életkérdés s a létérti küzdelem nem mérlegelhető forintok szerint: — azt is tekinteten kivül hagyom, hogy ha mi felvesszük a harezot a muszkával, ha a forgandó szerencse ellenünk fordult volna, azon esetben Törökország ott lett volna-e a mi Plevnánknál, én csak azt állítom, hogy győzelem esetében is, a mit elérhettünk volna, az csak félsiker leendett. Ugyanis Lengyelország volt azon kapu, mely megnyitotta az utat arra, hogy Oroszország Európát fenyegethette: Lengyelország reeonstruálása lenne azon védgát, mely Oroszországot Európából visszaszorítaná: s nem ábránd-e azt hinni, hogy a három osztozkodó hatalom közül egyik kezdem én} 7 ezzé, s a más két osztozkodó hatalom ellenére ezt keresztül is vihesse; — Lengyelország reconstructióját csak egy európai conflagratio viheti keresztül és én még azt is tagadom, hogy egy európai conflagratiót idézett volna elő Ausztria Muszkaország elleni fellépése. Külügyministerünk Bécsben a delegatió előtt nyilvánította volt, hogy Anglia által közös háborúra szövetség nem ajánltatott. Francziaország még a berlini congressus előtt kevéssel is úgy nyilatkozott, hogy érdekeit keleten még veszélyeztetve nem látja. Olaszország még nem is kétes állást foglalt el, — Bismark csak a becsületes alkusz szerepére vállalkozott. Ilyen körülmények között elkerülni egy harezot, mely könnyen a monarchia felbontására vezethetett volna — külügyi vezetésünknek érdemül róható. Az Oroszországgal! háborún kivül két út állott a kormány előtt. Egyik lett volna: védképességére támaszkodva, nyugton nézni, hogy a san-stefanoi szerződés alapján, (mely csak bevezetése Törökország szétbontásának), milyen új alakulások történnek, s a meglevő muszka befolyás alatt állott államokkal mint örvénylik körül monarchiánkat, kétségtelen lehetett volna néhány nyugalmas évünk; a börzéknek lehetett volna néhány aranjuezi szép napja — s mi a küzdelmet kikerültük volna öngyilkosság által. A másik út, melyet monarchiánk követhetett, Bosznia occupaatiója volt. Kétségtelen, hogy sok áldozattal járt s még jövőre is sok áldozatot kivan vérben és vagyonban. Létünk van fenyegetve, ha a keleti kérdés a sanstefanói békekötés szerint oldatik meg. Nekünk ezzel szemben állást kellett foglalnunk Törökország beleegyezésével ha lehet, ellenére „ha kellett; jogezímül általánosan a berlini szerződést veszik, én a jogezímet nem itt keresem; a monarchia jogezíme, ha Bosznia és Herczegovina occupatiójának éle Oroszország ellen van irányozva, a moderamen inculpatae tutelae. — Képesek leszünk-e megállani e harezot fennmaradásunkért, azt nem tudom; de mélyen meg vagyok győződve, hogy elkerülni a harezot nem fogjuk. Nyugoton nagy nemzetek vannak tömörülve, magas culturával, kifejlett iparral, — arra monarchiánk ipara, ereje versenyképtelen. Mi keletre vagyunk utalva; csak helyesen vezetett keleti politika emelheti kereskedésünket, iparunkat oda, hogy fennmaradásunkra erőt meríthessünk. Sokan azt hangoztatják, hogy gróf Andrássy muszka politikát folytat. Ha a névben nem csalódom, Solon volt az, a ki kérdeztetvén, miért nem hoz törvényt az apagyilkosok ellen, azt felelte, mert az oly bűn, melynek elkövetésére az emberi természet képtelen. Én gróf Andrássyt muszka politika folytatására képtelennek tartom. (Helyeslés a középen.) Bujanovics Sándor: T. ház! Én a gróf Apponyi Albert képviselőtársam által előterjesztett felirati javaslatot pártolom, azt általánosságban és részleteiben elfogadom, nemcsak azért, mert azon felirati javaslatban a kormány által követett keleti politikát, s az ennek folytán az országban támadt aggodalmakat helyesen, őszintén, a nemzethez méltóan előtilntetve látom: de elfogadom azért, mert helyeslem mindazokat, mik a jövőben követendő külügyi politika czéljaira s irányára nézve a felirati javaslatban előadatnak. Mert ugy vagyok meggyőződve, hogy csak az ezen felirati javaslatban foglalt út követése által lehetséges a kibontakozás azon súlyos helyzetből, melybe monarchiánkat a kormány helytelen keleti politikája juttatta; csak ezen felirati javaslatban
