Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

18. országos ülés noTembor 16.1878. 213 helyesnek tartom, hogy ezen aggályok kifejezést , nyernek; nem azért, mintha azt hinném, hogy akár ktilügyministerünk, akár hazai kormányunk e helyzetet egy perczig is szem elől tévesztette, hanem szükségesnek tartom azért is, hogy elejét vegyük minden oly aspirátióknak, melyek létesítése e helyzetet alkalmas lenne megzavarni. A mi a kormánynak a parlamenttel szemben való eljárását illeti: erre nézve nekem kevés mondani valóm van azok után, a miket tegnap a ministerelnök ur e házban mondott; és csak constatálom a magam részéről igen is azt, hogy az én emlékezetem is azt mondja nekem, hogy valahányszor e kérdésben interpelláltatott akár hazai kormányunk, akár pedig a delegatióban a külügyminister ur: mindig az volt mondva, hogy nekünk ugyan nem czélunk, politikánknak nem végczélja, nem oda megy törekvésünk, hogy Boszniát és Herczegovinát elfoglaljuk, de lehetnek oly viszonyok és körülmények, melyek ezen foglalást szükségessé tennék. Hivatkozom Andrássy grófnak a delegatiókban tett nyilatkozatára. E szempontból tehát azt állítani, hogy e házban senkinek arról fogalma nem volt, hogy ez meg fog történhetni, valóban nem lehet. Nagy vádat emelnek a kormány ellen azért is, hogy az Ő eljárása, az ő politikája a közvéleményiiyel ellenkezik. Én mindenekelőtt kijelentem azon hitemet és meggyőződésemet •— se hitemben a ministerelnök ur tegnapi nyilatkozata még jobban megerősített, — hogy politikánk végczéljára nézve a közvélemény és a kormány közt egyáltalában nincs különbség. {Mozgás a baloldalon.) Különbség van csak az eszközök alkalmazásában. És bármennyire tisztelem én a közvéleményt : vele szemben is kimondom, miszerint egy politika eszközeinek megválasztásában a közvéleményt egyedül irányadónak részemről el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el különösen külügyi kérdésekben {Helyeslés a jobboldalon), mely kérdésekben azoknak bizonyos mérvű titokszerűségénél fogva a közvélemény informálva nem lehet, és gyakran téved. {Helyeslés a jobboldalon, mozgás a baloldalon) Hivatkozom az utolsó negyed század történetére, melynek legnagyobb politikai resultatumai épen oly eszközökkel vívattak ki, melyeket a közvélemény perhorrescält. {Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a balolda* Ion.) Elmondtam már más izben, és sajnálom, hogy ismételnem kell, de minthogy ugyanazon \ argumentum ismét felhozatik ellenünk az ellenzék részéről, én sem kerülhetem ki az ellenargumentumok ismétlését. Elmondottam e helyről, hogy úgy Németország, — mint Olaszország egysége oly eszközökkel vívatott ki, melyeket sem Németországban, sem Olaszországban a közvélemény nem akart. {Helyeslés a jobboldalon.) És a gr. Apponyi t. képviselő ur által említett vasakaratot Bismarck herczeg épen ezen alkalommal érvényesítette a közvélemény ellenében. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elmondottam, hogy a nagy szerencsétlenség, mely Franeziaországot érte, épen azon háború következménye volt, melyet a kosvélemény akart {Ellenmondás balfelol), s mely ellen csak Thiers szólalt fel. S a sors úgy akarta, hogy azon idő óta, midőn e példákat felhoztam, egy új példát hozhatok fel. Angolországban az orosz-török háború alkalmával az angol nemzet nagy része orosz sympathiákat táplált, és az orosz törekvéseket helyeselte. S ime a san-stefanói békekötés megmutatta, hogy nem az angol közvéleménynek, hanem Beaeonsfield lordnak volt igaza. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Mozgás.) Azt mondta t. képviselőtársam Hoffmann Pál, hogy a nemzet közvéleményével lehet ellenkezésbe jönni; ha azt siker követi. {Felkiáltások a baloldalon: Hol a siker!) Tökéletesen igaz. I)e én nem hiszem, hogy akár ő, akár más, ma már képes legyen meghatározni, hogy mi lesz tehát sikere ezen politikának. A keleti drámának nézetem szerint csak az első felvonása fejeztetett be. S hogy ezen felvonásról is helyes Ítéletet hozhassunk, arra szükséges, hogy a második felvonás függönye is felgördüljön, hogy lássuk, kik és mily helyzetben lesznek Európa színpadán szereplők. Ezt nézetem szerint sem Hoffmann Pál képviselő ur, sem más még ma megítélni nem képes, a közeljövő talán világosságot, fényt fog vetni azokra. 0 ma azt hiszi, hogy a közel jövő nem fogja igazolni a kormány eljárását, én azt hiszem, hogy fogja. A mi a felirati bizottság javaslata ellen felhozott ellenvetéseket illeti, azt mondták némelyek, hogy a fölirat határozatlan, nincs abban sanctió; mások pedig azt mondták ugyanezen helyről, hogy ha ezen feliratot elfogadja a t. ház, akkor a ministeriumnak maradnia nem lehet, {ügy van! balfdol.) Én e per kiegyenlítésébe beavatkozni nem akarok; csak constatálom az ellenmondást, annak kiegyenlítését az illető képviselőkre bizván. Én úgy látom, hogy a huszonegyes bizottság javaslatában ki vannak fejezve, ki vannak merítve a helyzethez képest az aggályok: de abban bizalmatlanságot a kormány iránt részemről nem látván, én e javaslathoz csatlakozom. {Elénk helyeslés a jobboldalon.) Irányi Dániel: rn

. képviselőház! Csak azért Írattam fel magam tegnap a szólók közé, hogy a t. ministerelnök ur beszédjére feleljek, és miután a kormány feje kizárólag a keleti kérdéssel és Bosznia és Herczegovina megszállásával foglalkozott, magam is e kérdésre kívánok szorítkozni. Mielőtt azonban a ministerelnök ur beszédére térnék, legyen szabad néhány szóval az előttem közvetlenül szólott képviselő ur