Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

814 18. országos ülés november 16. 1878. némely téves állítására hívnom fel a t. ház figyelmét. Tóth Vilmos képviselő ur a többi köztt előadván, hogy külügyérünk Törökországot ismételve intette, hogy a kebelében szükségelt reformokat létesítse; minthogy ezek szerinte nem valósultak: feljogosítottnak állította Oroszországot arra, hogy Törökországot háborúval támadja meg a követelt reformok létesítése érdekében. Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de bármennyire óhajtom magam is, hogy mindenütt és minden országban a kor szelleme által igényelt javítások megtörténjenek és bármennyire sajnáljam is különösen a jelen pillanatban, hogy a török kormány nem sietett eléggé a szükségelt javítások eszközlésével: azért sem Oroszországnak, sem bármely hatalomnak nem ismerem el azon jogát, hogy akár Törökország — akár más állam belügyeibe avatkozzék; különösen pedig, hogy háborúval támadja meg azért, mert az ő szerinte szükséges reformokat idejekorán nem létesítette. (Helyeslés a szélső balon.) Nem kevésbbé téves a t. képviselő ur azon következtetése, a melyet egy nagy magyar publicista bizonyos mondatából levont, a ki Magyarország missiójának a Keletet állította. Igen is uraim, Magyarország missiója különösen a Keleten van, de az nem háború és nem foglalás által töltendő be, s a t. képviselő ur hiában hivatkozott Széchenyire Bosznia és Herczegovina elfoglalása mellett; mert Széchenyi a forgalmi és kereskedelmi eszközöknek kiterjesztését kelet felé gondolta és ajánlotta nemzetbelieinek, nem pedig háborút, mely a békés fejlődésnek, a kereskedelemnek, a mely lebegett szemei előtt — halálos ellensége. A t. képviselő azt állítja, hogy Magyarországnak közvéleménye és a kormány külügyi politikájának végczéljai közt nincs ellentét s legfölebb is azt engedi meg, hogy az eszközökre, az eljárásra nézve létezhetnék különbség. De ha léteznék is, a t. képviselő ur szerint sem a közvélemény, sem a törvényhozás nem irányadó, hanem irányadó, csakis magának a kormánynak felfogása. Bocsánatot kérek, de ez tisztán absolutisticus tan. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) Ha a t. képviselő ur azt hiszi, hogy a kormánynak szabad a törvényhozással ellenkezőleg cselekedni: akkor nézetem szerint, köztte és az absölut hatalomnak bármely embere köztt semmi különbség nincs. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bismarck és Cavourra hivatkozott a t. képviselő ur. Igaz, ezen államférfiak az országgyűléssel nem egyszer szállottak szembe: de a czél, melyre törekedtek, mindig a nemzet kebelében élt eszme volt. Cavour Olaszországnak, Bismarck Németország egységére törekedett és a következés kimutatta, hogy hei/esen jártak el; a törvényhozás utólag jóváhagyta tetteiket. De vájjon jóváhagyja-e a mostani többség, az önök többsége a kormány eljárását? Mit mond a válaszfelirat, melyet a többség bizottsága terjeszt elő ? Nemde aggodalmat hangoztat, és a kik a sorok köztt olvasni képesek, nemde kárhoztató ítéletet találnak ott? (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es most áttérek a t. ministerelnök ur által tegnap mondott beszédre. (Halljuk!) A ki azt várta, t. ház, hogy a ministerelnök ur fel fogja deríteni a kormánynak a keleti ügyben követett politikáját; a ki azt reményiette, hogy meg fogja nyugtatni jövőre nézve a kedélyeket: az véleményem szerint, keserűen csalódott és felkiálthat a latin költővel: „Quaesivi lucem, ingenuique reperta". Ily helyzetben vannak különösen azon urak, kik a válaszfeliratot, melyet a többség nyújtott be, szerkesztették. A helyett, hogy a kormányelnök aggodalmaikat a múltban követett politika tekintetében eloszlatta; a helyett, hogy jövőre biztosítékot adott volna, hogy Bosznia és Herczegovina megszállása, csak ideiglenes és a lehető legrövidebb idő alatt véget fog érni: a t. ministerelnök ur mindenben és minden részleteiben igazolni iparkodott a múltban közétett politikát; Bosznia és Herczegovina megszállását pedig egyetlenegy szóval sem nevezte ideiglenesnek, sőt inkább egész okoskodása, minden érvelése az ellenkezőre mutat. (Úgy van! a bal- és szélső ! balfelöl) S ha e szerint önök uraim még ezután is támogatni akarják ezen kormányt s megmaradását óhajtják: akkor, bocsássanak meg őszinteségemért, önök betegsége, mert önkénytes, gyógyíthatatlan. (Helyeslés a bál- és szélső balfelöl.) \ Akkor nem fogják elkerülni sem a jelenben, sem a jövő ítélőszéke előtt a felelősséget, mely a kormányt s a kormánynyal önöket is a történendőkért sújtani fogja. (Igaz! Ugy van ! a szélső j balfelöl.) T. ház! Sokszor, — a t. képviselő urak, a kik a múlt országgyűlésnek tagjai voltak, | emlékezni fognak rá, — volt alkalmam bírálat alá venni a külügyi kormány politikáját a keleti kérdésben, a berlini memorandumtól kezdve le, a san-stefanoi békekötésig; nem véve ki a kormány ténykedéséből csak egyetlen egy okiratot: azt, I melyre az imént Tóth Vilmos t. képviselő ur I hivatkozott, a deczemberi körjegyzéket, melyben ! gróf Andrássy, szerintem is helyesen kijelölte I azon utat, melyet Törökországnak keresztény alattvalóival szemben követnie kell. A kormány mindannyiszor védelmezte a maga eljárását és igazolni törekedett azt. A háború előtt azt vallotta a kormány czéljának, hogy a béke áldásait fentartsa; miután pedig Oroszország Törökországnak hadat üzent, azt