Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-18
210 18. országos ülés november IC. 1878. ország, Oroszországnak pl. az 1870. évi, sőt talán már az 1866-ik évben tanúsított magatartásáért, hogy ugy mondjam adóslevelet állított ki, melynek lejárati ideje a már akkor is contemplált orosz-török háború kitörése volt. Továbbá csaknem apodicticitással lehet a történtek után mondani, hogy Olaszország ismét az 1866-iki események után, alig helyezte volna magát Németországgal ellentétes állásba; sőt ha az utóbbi események történte után szabad következtetést vonnunk, ha nem is bizoiryos, de nagyon valószinű az, hogy egy a monarchiánk és Oroszország köztt kitört háború igen ingerlőleg hatott volna Olaszországban arra, hogy a már-már traditionálissá vált annectáló politikát monarchiánkkal szemben érvényesíteni igyekezzék. (Igaz! u középen.) És hozzá teszem még azt, a mit tegnap a t. ministerelnök ur is jelzett, hogy tartani lehetett volna még attól, hogy Törökország is ez esetben nem fejtette volna ki azt az erélyí és erőt, melylyel tagadhatatlanul az utolsó háború alkalmával meglepte a világot, — de ez a kedvezőbb feltevés; félek tőle, még más eset is következett volna be, és azon politikai salto-mortalék után, melyeknek Konstantinápolyban tanúi voltunk, talán bekövetkezhetett volna az is, hogy Oroszország és a porta köztt külöu-béke jött volna létre, mely béke az én nézetem szerint nem lett volna ugyan tartós, de melynek tartama elég lett volna arra, hogy minket teljesen isolált helyzetbe juttasson. Isolált helyzetnek mondom, mert a nyugati hatalmak közül Francziaországra az akkori viszályok köztt épen nem, Angliára pedig a fenn elmondott oknál fogva biztosan támaszkodni szintén nem lehetett volna. És ha végre, t. ház, még hozzáteszem azt is, hogy igen könnyen megtörténhetett volna, hogy ily háború még magában a monarchiában sem idézett volna elő általános lelkesedést, (Ellenmondás a balon) akkor bocsánatot kérek, azon követelésnek, hogy ily körülmények köztt mi nekünk háborúval is meg kellett volna akadályozni Oroszország aggressióját, jogosultsága vagy semmi, vagy nagyon csekély mértékre szállítható le. Én a magam részéről az ily politikát nemcsak könnyelműnek, de vakmerőnek, következéseiben hazánkra nézve nagyon veszélyesnek tartottam volna. És így csak elismerésemnek adhatok kifejezést, hogy külügyi hivatalunk, fenntartva ily viszonyok közt a monarchia neutralitását, kijelentette azt, hogy a háború után a békekötésnél fogja Európával egyetértőleg a háború azon következményeit megakadályozni, melyek monarchiánkra nézve veszélyesek lennének. A san-stefanói békekötés, t. ház, a helyzetet megváltoztatta. Anglia is a maga érdekeit sértve I látván, mozgósította hadseregét, felszerelte hajóhadát. Az orosz sympathiák Európában mintegy varázsütésre eltűntek. Ily Körülmények köztt jött létre külügyministerünk kezdeményezése folytán a berlini congressus és megköttetett a béke. ! Tartós lesz-e a béke vagy nem, ki tudná ma előre meghatározni? Én részemről azonban azt hiszem, és itt — ismétlem — saját nézeteimet, saját meggyőződésemet, saját óhajomat fejezem ki, hogy tartani fog a béke addig, míg épen ezen berlini szerződés természetes következményeként az európai hatalmak egy újabb csoportosulása, consolidált alakot fog nyerni; a mely csoportosulás nézetem szerint a mi politikánknak erosebb támaszt nyújthat, vagy legalább is a mi actiónkban a netán létezett akadályok elhárítására alkalmas lesz. És én megvallom, hogy ha a berlini congressusnak más eredménye nem lenne is, mint ez ; ha minden egyéb alkotása a legnagyobb ideiglenesség jellegét birná is: én ezen egyetlen eredménynél fogva a berlini congressus | összejövetelét monarchiánkra nézve az eddigi helyzettel szemben egy szerencsés conceptiónak tartottam volna, s meg vagyok győződve, hogy ! még Beőthy Ákos t. barátom is, ki oly kicsinylő| leg nyilatkozott a berlini congressus és annak I eredménye felett, e részben módosítni fogja talán nézeteit; ma csakis annyi coneessiót kérek tőle, i azonban már előre, hogy legalább ismerje be, | hogy ezen berlini szerződés critikája alkalmával talán túlment a határon, midőn azt állította, hogy a berlitii szerződés Szerbiának a san-stefanói békekötéssel szemben Törökország rovására sokkal nagyobb coneessiót tett. (Mozgás a szélső baloldalon.) És kérem Hoffmann Pál t. képviselő úrtól is már most azon coneessiót, hogy ismerje el, miszerint ő is túlment okoskodásában akkor, midőn azt állította, hogy a berlini szerződés és azon mandátum, melyet akkor elfogadtunk, ugyanaz reánk nézve, a mi Sedan volt Francziaországra nézve. (Pedig úgy van! a szélső baloldalon.) En azonban ezen berlini szerződés egyes pontjainak taglalásában Beőthy Ákos t. barátomat követni nem fogom, egynek kivételével és csakis azt jegyzem meg általánosságban előadására, hogy ezen berlini szerződés ellen panaszkodni legkevésbbé van oka Törökországnak; mert míg Törökország a maga eljárása által magára vonta az orosz háborút, magára vonta azt, hogy az orosz a san-stefanói békepontokat kierőszakolhassa : addig a berlini szerződésben foglalt pontok végrehajtása mellett Törökország megkezdheti a reorganisatio munkáját; (Ellenmondás a szélső baloldalon) szóval, míg Törökország azon eljárása, melyet Európa tanácsa ellenében követett, magában foglalta a megsemmisülést, addig az, a mit Berlinben nyert, a megélhetés feltételeit tartalmazza.
