Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

IS. országos ülés október Ifi. 1878. 211 De szólanom kell a berlini szerződés azon pontjáról, a melylyel monarchiánk Bosznia és Herczegoviaa elfoglalására mandátumot nyert és vállalt. És itt önként azou kérdés veti fel magát: szükséges volt-e, vagy helyesebben mondva, kikerülhető volt-e az, hogy adott viszonyok közt ezen mandátumot monarchiánk elfogadja: igen, vagy nem? Engedelmet kell, hogy kérjek Falk Miksa t. barátomtól, mert vele szemben egy plágiumot vagyok kénytelen elkövetni. 0 t. i. választói előtt, midőn e kérdést tárgyalta, hivatkozott dr. Palackynak egy munkájára. Én kénytelen vagyok Simonyi Lajos t. képviselőtársam tegnapi állításával szemben szintén e jeles szláv történetíróra hivatkozni; s megjegyzem, hogy ezt teszem azért, mert Simonyi Lajos t. képviselő ur oly kicsinylőleg beszélt azon beékelésről, melylyel monarchiánk a Balkán-félszigeten positiót foglal. Mondom, Palacky egyik munkájában azt állítja, hogy soha nagyobb szerencsétlenség nem érhette a szlávokat, mint midőn a magyarok Pannon-földét elfoglalva, magokat beékelték és^a szlávok egyesülését ez által megakadályozták. Én arról, hogy beékel és által a szláv fajok egyesülése megakadályoztatott, vitatkozni nem fogok: ahoz azonban nézetem szerint igen sok szó fér, hogy csakugyan oly nagy szerencsétlenség-e a szlávokra nézve, hogy ezen egyesülés Oroszország protectoratusa alatt meg nem történt ? Azt meg már egész bizonyossággal merem állítani, hogy ezen szláv fajok fejlődésére és szabadságára nézve ez egy nagy szerencsének nevezhető, De ha, kérdem, t. ház, fentartható lenne-e ezen helyzet, ha mi egykedvüleg, ha mi nyugodtan néznők, miként alakul meg Oroszország protektorátusa alatt monarchiánk határán egy oly liga, a melynek alkatrészei a természetes processus folytán csakhamar összeforrva, első sorban hazánkra, és monarchiánkra, másodsorban az európai súlyegyenre válnék veszélyessé ? Én azt hiszem t. ház, hogy e tekintetben kétség nem lehet. Kérdem, és ha nem lehet, nemlét-, nem életkérdés-e az, hogy ezen Oroszország protectoratusa alatt keletkezendő ligának létrejövetelét megakadályozzuk ?Azí hiszem, a I felelet erre sem lehet kétséges, és nézetem szerint ezen egyesülés ma a legkisebb complicatióval, a legkisebb áldozatokkal két pontban eszközölhető. Az egyik Románia függetlensége és ezen függetlenségnek európai védnökség alá való helyezése által; a másik pont —- mint mondám, a legkisebb complicatiókkal épen Bosznia és Herezegovina occupatiója által érhető el. Én elismerem, hogy sokkal kényelmesebb lenne reánk nézve az, hogy j ezen positió Törökország által védessék meg; de miután ez erre teljesen képtelennek bizonyult: a tények visszautasithatlan logicájának szigoránál j fogva, kell, hogy ezt más hatalom teljesítse; és j e más hatalom pedig ismét az általunk megvál- I tozhatlan geographiai helyzetnél fogva más, mint monarchiánk, nem lehet. (Helyeslés jobbjelöl.) Én tehát azt hiszem, hogy az önfenntartás szabta kötelesség volt az, midőn mi a berlini mandátumot elfogadtuk. És ez a főindok arra nézve, hogy én megnyugodtam Bosznia és Herczegovina elfoglalásában; mert abban — mint mondám — létkérdésünk egyik, talán költséges és sok alkalmatlanságot okozó, de elkerülhetlen eszközét láttam. Habár erre fektettem is a fősúlyt, t. ház, nem mellőzhetem annak kiemelését, miszerint van még egy más nagy indok is, a melyet figyelem nélkül senkinek sem lehet hagyni, a ki szem elől tiem akarja téveszteni a monarchia nagyhatalmi állását és azon missiót, a mely elől a monarchiának nem lehet, nem szabad kitérnie; és a mely missió, egy részről az orosz hatalom terjeszkedésének meggátlásäbau, másrészről a culturának keleten való terjesztésében és meghonosításában culminál. Én azt hiszem, hogy ezen missió teljesítése, európai szempontból véve, az osztrákmagyar monarchia létjogosultságának egyik feltételét képezi. És e hitem nem ma, nem tegnap keletkezett ; e hitem oly régi, mint a milyen régen vagyok képes gondolkodni és elmélkedni e monarchia helyzete és jövője felett; és én követője vagyok csak azon sok jeles államférfinak és publicistának, a kik akkor, mikor még én újoiicz voltam a politikai pályán, igen sok jeles beszédben, sok jeles vezérczikkben és röpiratban engem arra oktattak: hogy monarchiánknak nincs mit keresnie Olaszországban, nincs mit keresnie Németországban (Ügy van! jobbfelöl), mert ezek hiú aspiratiók, melyeknek tarthatatlanságát éles észszel és tollal bebizonyították, kimutatván azt is, hogy monarchiánk politikájának kelet felé kell irányulnia. (Ellenmondás balfelöl. Helyeslés jobbfelöl.) Én követője vagyok, mint mondani szokás, az élet legnagyobb mesterének: a történelemnek, melyből azt tanultam, hogy nem volt az ország legjelentékenyebb fejedelmei közfc egy sem, ki ne igyekezett volna ez ország határait kelet és a tenger felé kiterjeszteni (ügy van! jobb felöl); és meg vagyok győződve, hogy ez fejedelmeknél nem volt tisztán hatalmi kérdés; nem, hanem mintegy tudata és érzete volt annak, hogy nemcsak culturalis missióuknak, hanem iparunk és kereskedésünk fejlődésének, szóval anyagi érdekeinknek érvényesítését nem a nálunk műveltebb, fejlettebb és gazdagabb uyugat, hanem a kelet felé kell irányozni. (Ugy van! jobbfelöl.) És engedjen meg br. Simonyi Lajos t. képviselőtársam, kivel nekem laikusnak nehéz vitatkozni, miután ő Magyarország kereskedelmi ministere volt, de talán még is bir fontossággal reánk nézve az, hogy ne nézzük összetett kezekkel, miként foglal terrénumot Anglia és Francziaország 27*