Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

18. országos ülés november 18. 1878. 205 daczára annak, hogy igen közeli fajrokonok, halálos ellenségek voltak mindig. Egyébiránt én úgy tudom, hogy a mi nemzeti veszedelmünk nem a szlávoktól jött, sokkal inkább jött az a németektől; (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) mert tudjuk, hogy attól a percztől fogva, mióta őseink kijöttek Ázsiából, miudig az volt a törekvése a németségnek, hogy ez országot saját birodalmába beolvaszsza, vágyott földünkre, vágyott e föld jó terményeire, vágyott arra, hogy germanisáljon bennünket; nem is beszélek a labanczoknak irányunkban elkövetett kegyetlenségeiről, secaturáiról. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) De egyébiránt igen fontos dolognak tartom azt is, hogy a mi szláv szomszédaink mind különböző tömbökre vannak felosztva históriai, nemzetiségi és nyelvi tekintetben; úgy, hogy tökéletesen igaza volt Polit képviselőtársamnak, midőn azt mondta, hogy nekünk egy három-négy milliónyi szomszéd szláv államtól félni egyáltalában nincs okunk. És itt méltóztassanak megengedni, hogy egy érdekes körülményre fordítsam a t. ház figyelmét. Tudniillik azon két felirat közti eltérésre, a mely két felirat a mi délszláv honosaink, honfitársaink részéről beadatott. Az egyik Polit Mihály képviselő ur és társainak felirati javaslata, a mely nem akarja, hogy Bosznia bekebeleztessék; a másik pedig Mihalovics és a horvát képviselők javaslata, a mely épen ellenkezőleg, habár egy kissé beburkolva, de kimondja, hogy örvend az occupaíiónak. Méltóztassanak megengedni t. képviselőtársaim, hogy ezen köztük fennforgó kis családi divergentiát, s a mely reánk nézve semmiesetre sem kedvezőtlen, ez alkalommal registrálhassam. A szláv veszedelem reánk nézve egyedül Oroszország túlhatalmas voltából származik. A többi szlávok ránk nézve csak annyiban lehetnek veszélyesek, a mennyiben Oroszországhoz csatlakoznak és azt törekvésében bizonyos tekintetben támogatják. Es fájdalom ez úgy lesz mindaddig, mig Oroszország mostani helyzetét elfoglalja és a szláv nemzetiségeknek módjukban lesz azon támaszt, 'melyet Oroszország nekik nemcsak offerál, hanem rájuk feltol, nemzetiségi igényeik támogatására felhasználni. Fájdalom, de attól, hogy ezt igénybe vegyék, a mi szláv honosaink nem tudják magukat visszatartani. Jól tudom, hogy vannak szláv honosaink közt olyanok, mint pl. Miletics Szvetozár és Polit Mihály, kik egyátalában nem rajonganak azért, hogy Európa kozákjaivá legyenek és a kik barátai a szabadságnak. De ezek is elkövetik azt a hibát, hogy szemünkre szokták hányni csekély létszámunkat és beszélnek egész általánosságban szlávságról, a szlávok solidaritásáról, mintha a világon nem is volnának külön szerbek, horvátok, bolgárok, csehek stb. Méltóztassék Polit képviselő' ur megengedni; de akkor, midőn ő szlávságról és a szlávok solidaritásáról beszél: azt a benyomást teszi, hogy az Oroszországgal! solidaritást is belefoglalja; és ne vegye rósz néven, ha mi a szlávok irányában némi bizalmatlansággal viseltetünk. Én nem mondom, hogy ezen bizalmatlanság feljogosít bennünket arra, hogy irányukban ne tartsuk meg azt, a mit ők mint hazafiak, mint honpolgárok követelhetnek, és én óhajtom is, hogy daczára mindezen dolgoknak, a nemzetiségi törvény úgy betűjében, mint szellemében pontosan végrehajtassák ; és kárhoztatom a kormány eljárását azért, mert méltó panaszokra ad okot a nemzetiségnek úgy az egyházi autonómia, miut a hivatalos állások felosztása, valamint általában a nemzetiségi törvény szellemének és betűinek meg nem tartása tekintetében. De midőn oly kérdésekről van szó, mint most, akkor én is azt mondom, hogy szükséges óvórendszabályokról gondoskodni, mindaddig, mig Oroszország velük szemben azon helyzetben lesz, a melyben eddig volt, és a mig a szlávok nem tudnak attól tartózkodni, hogy az Oroszország részéről offerált támaszt elfogadják. Ez adja, nézetem szerint, kezünkbe a kulcsot arra nézve is, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalását miként Ítéljük meg. Nekünk egyenesen az áll érdekünkben, hogy e tartományok tovább is török fenhatóság alatt maradjanak, mert ha occupáljuk, akkor nem teszünk egyebet, mint azt, hogy szlávizáljuk ezen tartományokat. Természetes, hogy az occupatió következtében a török fenhatóságnak praeponderentiája a mohamedán elem fölénye elenyészik és ekkor nem teszünk az occupatióval egyebet, mint azt, hogy Boszniával és Herczegovinával szaporítjuk azon tartományok számát, a melyek Oroszország felé gravitálnak és a melyek Oroszország uszályába kapaszkodnak. Azt hiszem, hogy ez nemcsak a monarchia, hanem különösen Magyarország szempontjából a lehető legnagyobb fonákság, melyet a külpolitikában elkövetni lehet. De ennél még rosszabb az, ha ezen elemeket magába, saját keretébe akarja felvenni az osztrák-magyar monarchia. Mert az annesio következtében, és pedig tudjuk, hogy itt annexióról van szó és ezen occupatió nem egyéb, mint egyike azon hazugságoknak, melyekkel 2 év óta tartanak bennünket, (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon) az annexio következtében mondom, az történik, hogy ugyanazon veszélyes elemeket saját kebelünkbe vesszük fel; behozzuk a trójai lovat saját falaink közé, melynek következése csak az lesz, hogy most már nem hazánkon kivül, hanem azon belül szerezünk az orosz befolyásnak szövetségest; saját magunk kebelében verjük meg alapját az ellenséges tendentiák felülkerekedésének. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És azért,