Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

OQQ 18. országos ülés november 16. 1878. t. ház, én egyenesen kimondom, hogy azon esetben, ha Bosznia és Herczegovina csakugyan nem maradhat Törökország fenhatósága alatt: én sokkal kevésbé ártalmasnak tartanám hazánkra nézve, hogy vigye el Szerbia és Montén egró,mintsem hogy mi bekeblezzük; (Helyeslés a szélső baloldalon) mert sokkal kisebb veszélyt látok abban, ha e ránk nézve kétségtelenül megbizhatlan Oroszországhoz szító elemek határainkon kivül vannak, mintsem azokon belül. Egy hasonlatát hallottam a ministerelnök urnak — nem tegnap, itt e házban, hanem más alkalommal — a melyben azt mondotta, hogy az oceupatió által a szláv kigyó fejére léptünk. Bocsánatot kérek, de ennél üresebb phrasissal ritkán akartak port hinteni az emberek szemébe. Hát Boszniában van a szláv kigyó feje, nem Pétervároít? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem fejére, hanem farkára léptek önök a kígyónak, hogy a képökre ugorjék és megmarja. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon és szélső balon.) Tehát a szlávok iránti viszonyoknál fogva nincs szükségünk Boszniára. De mi volt hát voltaképen annak oka, hogy a kormány ebbe a vállalatba belement; miért fogadta el politikájának alapjául a Törökország felett való osztozkodást; miért fogadta el azt. hogy az osztozkodásból Bosznia és Herczegovina legyen Ausztria-Magyarországnak, •— mint a ministerelnök ur magát kifejezte — martaléka? Kivánta-e ezt akár Magyarországon, akár Ausztriában valaki? Kapott-e a kormány, nem a berlini congressustól, melynek nincs joga ilyet osztani, hanem kapott-e erre saját népeitől mandátumot ? Épen ellenkezőié.":! Mi lehet tehát oka ezen vállalkozásnak? Én, t. ház, azt hiszem, hogy semmi egyéb, mint az uralkodó háznak hagyományos törekvése szaporítani, kiterjeszteni az uralkodása alatt lévő területet és lélekszámot. Ez volt egyedüli indoka ezen politikának. De hát: vájjon magokévá tették-e a monarchia népei az uralkodó ház ezen ambitióját? Általában nem. Semmi sem mutat arra, hogy Ausztria-Magyarország népei hódításra, terjeszkedésre vágytak volna; sőt inkább kétségtelen az, hogy inkább belterjes gazdaságot kívántak űzni; a szabadságot és jólétet megállapítani a mostani határok között. (Helyeslés a balon és szélső balon.) Hanem hát a burguak sötét odúiban még mindig a középkor szelleme kisért. (ügy van! Ugy! a szélső baloldalon.) Úgy látszik, hogy ott még most is akként fogják fel az uralkodóház és az állampolgárok köztti viszonyt, hogy az országok és népek az uralkodó családoknak magánbirtokát, allodiumát képezik; és e szerint mi, kik azt hittük magunkról, hogy mi állampolgárok vagyunk, mi voltakép nem vagyunk egyebek, mint azon allodiumok felszerelése, állaga. Birkák vagyunk, kiket szabad tetszés szerint nyírni, kiket szabad mészárszékre vinni és legfölebb arra számíthatunk, hogy aztán egy napiparancsban megdicsérnek bennünket, hogy mily jó birkák vagyunk. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A mint hogy nem is késett a képviselőház felirati bizottsága hálát rebegni azon elismerések és dicséretekért. Hanem azt hiszem, t. ház, hogy ezen czélon kivül volt még egy más mellékes czél is; s ez az volt, hogy Bosznia és Herczegovina oceupatiója majd egy jó médiumot fog nyújtani arra, hogy egy más hagyományos törekvés is elérhető legyen, t. i. az uralkodóház alatt levő birtokok unificatiója. Elérhetőnek látszott ezen médiummal az, hogy azon alkalmatlanságok, melyeket az alkotmányos állapot okoz, megszüntessenek, vagy legalább csökkentessenek. Hogy mit akarnak ezen újonan szerzett tartomáiryokkal, azt határozottan tudni nem lehet. De az tény, hogy egy sajátságos tényező fog beékeltetni a monarchiának eddigi territoriális és nemzetiségi viszonyaiba. Eddig csak a két országos kormánynak volt tere, melyen működhetett. A közös kormány Johannes sine terra volt, melynek megvolt a liatalma, de nem volt meg számára az ország és a dicsőség. Most már megvan a dicsőség. Sikerült 200,000 emberrel leverni azt a 3—400,000 embernyi lakosság által támasztott lázadást; most megvan az ország is, megvan a közös ministeriumnak a maga tere, a hol nemcsak hadászati, hanem administrativ tehetségeit is kifejtheti; ezt annál inkább teheti, mert a delegatiókkal is rendelkezik. Majd fog ottan építeni keskeny és széles vágáüyú vasutakat, barakokat és kaszárnyákat, szóval kedélyesen be fogja magát rendezni. S még az a haszon is lesz, hogy azon tartományokból csinálhat egy határőrvidéket, melylyel ép úgy, mint a korábbival, jól fogja ellensúlyozhatni bizonyos népek túltengő szabadsági törekvéseit. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De meglehet, hogy a monarchia népei nem fogják soká megtűrni ezen állapotokat, melyek mindenesetre viszszásak. Nem fogják megtűrni, hogy az alkotmányos rendszerben leg3"en a birodalomnak oly része, mely absolutistice kormányoztatik. Hanem mi fog történni. Arról lesz szó, kié legyen Bosznia és Herczegovina? Magyarország, azt hiszem, nem igen fog kérni magának belőle. Azokért a roppant áldozatokért, melyekbe kerülne a birtok, bizonyosan nem fogja magának megszerezni azon kis gyönyörűséget, hogy Szerajevo és Banjaluka képviselői itt üljenek. A mi Horvátországot illeti, meglehet, hogy az inkább volna hajlandó arra, hogy ezen két tartomány általa csatoltassék a magyar koronához. De ki tudja még, vájjon a mi t. horvát atyánkfiai nem fogják-e magok is egyszer azt mondani: törököt fogtunk. De minden-