Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-17
17. országos ülés lés bal/elől.) Az egyes egyén aggódkatik, de a mi e t. ház és a többség kebelében aggodalom — a mint azt találóan jellemezte gróf Apponyi Albert barátom, — annak akarattá kell szilárdulnia. (TJgy van! balfelöl) Az aggodalom, még pedig ily interpretátió kiséretében, mint azt a t. ministerelnök ur ma adta elő, mely az eddig követett politikát, mint a nemzet érdekeivel egyedül megegyeztethetőt állítja elő, egy ily aggodalom, legalább az én felfogásom szerint, eleget nem teszem Megengedem, hogy egy bizonyos haladás rejlik ezen aggodalom megengedésében; már egy bizonyos előny az is, hogy a t, többség kebelében megengedik, hogy aggodalommal szemlélhessék a kormány politikáját; míg azok, a kik a többséghez nem tartoznak, e haladásból a további haladásra reményt meríthetnek, reménylhetik t. i. azt, hogy ez aggodalom érlelődni, nyomatékossá fog emelkedni és factorává fog emelkedni annak, hogy a politikában azon változás eredményeztessék, melyre számos elvtársammal én is várok. Másrészről szívesen elismerem, hogy a 2l-es bizottság javaslatában előnyös, hogy a nemzet formális jogát fentartja, t. i. határozott kifejezést ad annak, miszerint a törvényhozás, illetőleg az j országgyűlés és ezen ház is hivatva van e fennálló alkotmány s törvényeink szerint bizonyos befolyást gyakorolni mindennemű közügyeink vitelére és a külpolitikára is. De bocsánatot kérek, én a puszta formális jog megóvásával nem érem be. Birok képzelni kormányt, mely legutolsó pontig elismeri a nemzet alkotmányának formáit és az ország mégis tönkre megy. {Tetszés balfelöl.) Nem arról van szó, hogy az alkotmány formái megtartassanak, hanem hogy a nemzet éljen, hogy a nemzet igényeinek megfelelő politika követtessék. Én tehát a többségi határozattól megvártam volna azt, hogy ne csak az alkotmány formái megtartását biztosítsa, hanem egyúttal tartalmat is öntsön a formákba és kifejezést adjon annak, mit a nemzet lételéhez megkíván. Mindenekelőtt pedig ne tegye lehetővé azt, hogy a kifejezett aggodalmak egy olyan interpretátió által, mint a minőt szerencsénk volt ma hallani, minden értékétől megfosztassék és végelemzésében oda sülyedjen alá, hogy bizonyos egyéneknek, vagy talán az egész pártnak bizonyos prestiget kölcsönözzenek, az ország előtt mentséget szerezzenek és e mellett azután a káros politika mégis folytattassék. (Helyeslés a balon. és a szélső balon.) Én ennek folytán, nagyon világos, más felirati javaslatra nem szavazhatok, mint arra, melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam benyújtott. És pedig engedjeu meg a t. ház, hogy mondjam meg az okokat is, hogy miért. (Halljuk!) uoranfter 15. 1878. J97 Én azt hiszem, hogy a felirati javaslatnak Boszniával való kérdése és azon úgyszólván egyedül az occupatióra szorítkozott combinatió nem felel meg a situatiónak. Én is épen azért, mert veszélyesnek tartom a boszniai occupatiót, félre nem ismerem, de az egész occupatiót külpolitikánk folyamában nem tekintem egyébnek, mint egy nagy fáklya gyújtásának, mely a kormány actióját teljes fényben állítja oda. Voltak sokan, a kik Bosznia elfoglalása előtt is tisztában voltak a kormány politikája iránt, de a foglalásnak az az egy előnye mégis megvolt, hogy kétségkívül kimutatta, hogy mi a kormány politikája. De nem tartom a helyzet nagyságának, egy parlament méltóságának megfelelőnek azt, ha a Bosznia elfoglalását megelőzőleg a keleti kérdés felvetése óta követett külügyi politikára nézve határozottan nem nyilatkozik. Tudom én, t. ház, hogy azon politikát, mely a berlini congressus előtt bizonyos értelemben a többség vagy a többség által választott bizottság részéről bizonyos helyeslésben részesült, elismerem ennélfogva annak nehézségét azok részéről, kik ezen politikát bizonyos stádiumáig többé-kevésbé helyeslésükkel kisérték, hogy midőn a boszniai occupatió felköltötte az aggodalmakat és azt helytelenítik, ezen helytelenítést kiterjeszszék a korábbi politikára is. Azon urak ugyanis, kik a berlini congressus előtt támogatták ezen politikát, tették ezt azon bizalommal, miszerint az ország érdekei meg fognak óvatni; miszerint ha nem leszünk is a háborúban, de jelen leszünk a békekötésnél és a békekötésnél az ország érdekei figyelemben fognak tartatni. De teljesült-e ez? Teljesült-e az, hogy az ország érdekei megóvassanak és az ország minden hátránya elmaradjon? Nem értem én ezalatt csupán azon hátrányokat, melyek kivált veszteségből területben, pénzben származtak, de értem a súlyegyenben való veszteséget is, mert én azt kérdem, vájjon a berlini congressus következtében támadt állapotban találja-e a monarchia helyzetét oly biztosnak, mint volt akkor, mikor ezen keleti kérdés megindult? Én ennélfogva azt hiszem, szükséges, hogy a felirati javaslat menjen messzebb vissza, nyilatkozzék azon politikáról is, mely a berlini szerződést megelőzte. T. ház! Azt mondta ma a t. ministerelnök ur, világtörténeti események között élünk, és felhívta a ház figyelmét arra, miszerint azon aggodalmakat, a melyeket kiki magában táplál, ne tulajdonítsa egyedül a kormány hibájának, vagy a kormány politikájának, hanem tulajdonítsa az események természetes folyamának. Készséggel elismerem azt, hogy egy nagy processus indult meg, s van jelenleg folyamatban, egy processus,
