Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-17

jgg 17. országos ülés uüiremíier 15.1878, mely a párisi szerződés által teremtett állapotoknak megváltoztatásával új helyzetet teremteni törekedett. De, t. ház, ezen nagy proeessus megindult Oroszországnak kezdeményezése következtében, azon aetióval, a melyet Oroszország az előbbi állapot megváltoztatására indított. A kérdés már most szerintem t. ház! az, ha csakugyan világtörténeti proeessus indult meg Oroszország fellépésével, vájjon a mi monarchiánk a világtörténeti események magaslata szerint cselekedett-e; teljes érzetében annak, a mi készülőben van, és teljes felhasználása mellett az ország érdekében mindazon erőknek, a mik rendelkezésére állottak? Többször hallottuk, t. ház, hogy monarchiánk nagyhatalmi állása szem előtt tartandó és hogy Bosznia megszállásánál az osztrákmagyar monarchia nagyhatalmi állása érdekelve van. Az osztrák-magyar monarchia nagyhatalmi állásáról, midőn ezen csekély részlete a keleti kérdés fejlődésének szóba hozatik, legyen nekem megengedve megjegyezni, hogy vájjon a keleti kérdés megindításában is mint egy nagyhatalom eselekedett-e, még pedig mint egy oly nagyhatalom, a mely a keleti kérdésben a legmélyebben van érdekelve ? A német és olasz egyesülésnek az osztrák-magyar monarchia kárára történt megoldása után, ez az utolsó kérdés, a melynek kellő megoldásától függ ezen monarchiának jövő sorsa. Ha a keleti kérdés az osztrák-magyar monarchia hátrányára fog megoldatni, akkor ezen monarchiának existeatiája bizonytalan. Ezen érzetben és a nagyhatalmi állás tudatában követeltem volna, hogy a kormány a keleti kérdés kitűzésénél előállott volna, és mit tapasztalunk? A kormányra nézve három, véleményem szerint többé-kevésbé indokolható elhatározás volt lehető. Kijelentem, hogy a dolog természeténél fogva ki ki az egyiket, vagy a másikat fogja talán inkább helyeselni; én az egyiknek adom az elsőséget és óhajtottam volna, hogy a kormány így járt volna el; de kijelentem, hogy a másik kettő is némi plausibilitással bir, és jobbnak tartom e kettőt, mint ama negyediket, a mely szerint a kormány eljárt. Oroszországgal szemben, először lehetséges volt a status-quo fentartása. Ez az osztrák-magyar monarchia hagyományos politikája a külügyekre nézve. Hagyományos külpolitikától eltérnünk nem szabad csak a leghatározottabb siker reményében, és csak akkor, ha azt az eredmények igazolják. Legyen szabad kitérj eszkedőleg egyúttal arra a kérdésre is áttérnem, hogy szabad-e a nemzet akarata ellenére politikát követni. Formális tekintetben soha. Megengedem, hogy egy nagy államférfiú a közvéleménytől eltérőleg, a nemzetet akarata ellenére is fényes sorsra vezetheti; de akkor igazolja ezen eltérést a fényes siker; de eltérni a nemzet közvéleményétől, a nemzet akaratától nem egy fényes sors végett, hanem a nemzet koczkáztatásával, ez már nem igazolható. (Helyeslés a baloldalon) Én, t. ház! azt hiszem, hogy a monarchiának ma is az lett volna a feladata, hogy a keleti kérdésben a status-quo mellett síkra szálljon. A t. ministerelnök ur hivatkozott ma 1854-re. Engedjék meg nekem, ha e hivatkozását nem saját maga mellett szólónak Ítélem. Mi történt 1854-ben? Valamivel jobb kiadásban talán ugyanaz, a mi ma történik. Félpolitika, félrendszabály. 1854-ben mi lett volna a monarchia Livatása ? Csatlakozni a nyugati hatalmakhoz: Franeziaországhoz és Angolországhoz és Poroszországot félretolni. (Ugy van! balfelöl) Ha az osztrák magyar monarchia ezt akkor tette volna, ma nem állanánk a keleti kérdés előtt másodszor. (Ugy van! balfelöl) A ministerelnök urnak azon állítását, hogy akkor 600 millió forintot vetettünk ki oly politikára, a melynek gyümölcse nem volt, nem fogadhatom cl érvül arra nézve, hogy minek kellett volna ma történni. Adtunk volna ki akkor nem 600 milliót, hanem egy milliárdot, és ha nem a párisi szerződés, hanem egy valóságos alkotás lett volna eredménye, ezt nem tartanám soknak. (Ugy van! balfelöl) De a legszerencsétlenebb eljárásnak vagyok kénytelen kijelenteni azt, hogy a nemzet akarata ellenére és érdekeinek veszélyeztetésével milliók és a nemzet vére áldoztassanak fel a nélkül, hogy a czélt elértük volna. (Élénk helyeslés balfelöl) De ha olyannyira meg volt győződve a kormány, hogy a status-quo tarthatatlan: akkor valóban csodálnom kell, t. ház, hogy miképen feledkezhetett meg a monarchia nagyhatalmi állásáról és érdekeiről. Ha keleten fenn nem tartható az ozmán hatalom, akkor ezen monarchia lett volna hivatva annak az alakot megadni. (Ugy van! balfelöl.) De azt, hogy a muszka bebocsáttassék, hogy minket körülövezhessen, és hogy ő oldja meg azon feladatot, a mely helyzeténél fogva monarchiánkat illeti meg : ezt, engedelmet kérek, nem értem. (Ugy van! balfelöl) Én e politikát ugyan nem helyeslem, de a kormány által követett politikánál mégis jobbnak tartom. A harmadik, a mit tenni lehetett volna és a minek barátai voltak, nem ugyan köztünk, hanem Lajthán túl, az, hogy resignatióval saját határaink védelmére szorítkozunk, s bizván erőnkben, a keleten bekövetkezendő és soká eltartható zavarokban, kijelentjük, hogy közvetlenül csak saját területünk megóvására szorítkozunk. De, t. ház, mindezeknek egyike sem történt meg, és a mi történt, nem egyéb, mint pactálás az orosz terjeszkedéssel. (Igaz! a balon) Bármit mondjanak is, és bármit olvastam is a kormány