Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-17

186 17. országos Ülés november 15. 187S. velünk a török. Én, uraim, a török népnek nagy tisztelője vagyok ; {Derültség a szélső baloldalon) de államférfiai sokszor hasonlítnak — általánosságban beszélek — a hajdani Byzancz államférfiaihoz; de most nem hasonlítom ezekhez, midőn felteszem róluk azt, hogy ha ők látják vala, hogy annyi veszélylyel szemben a különben is beibajokkal küzdő birodalmukat megkímélhetik a háborútól, mert akadt egy nemeslelktí monarchia, mely ezen háborút nyakukról magára vette, bizonynyal nem fogták volna fiaik vérét és pénzét koczkáztatni. {Egy hang a szélső baloldalon: 1848-ban Kossuthért s a honvédekért a háborút is koczkáztatták! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) De megengedem, sőt én, a ki soha, midőn hazám fennállhatásáról van szó, még ha lelkemben magában támadna is kétely, azt felszínre vergődni nem engedném, mondom, éu megengedem s hiszem is, hogy mindezen viszonyok, minden európai constellatio daczára, a magyar-osztrák monarchia győzelmesen került volna ki e háborúból : de egyfelől a mindnyájunk által siratott véráldozatoknak legalább százszorosát, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon) s a mindnyájunk által oly keservesen érzett pénzáldozatoknak legalább húszszorosát kellett volna magára vállalnia. {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások és felkiáltások a baloldalon: Hát Bosznia?) Es mi lett volna ezen, mondom, kedvezőnek feltett eredmény ? Egyfelől a keleti kérdés összes megoldatlanságában, a jogosult szabadságra vágyó minden keleti nép keblében a meggyőződés, hogy szabadságát monarchiánk miatt nem érhette el: másfelől a ki nem oltható gyűlölet Italunk meggyőződésem szerint is legyőzendett, de meg | nem semmisíthetett 80 milliónyi nép kebelében, i {Nyugtalanság a baloldalon. Halljuk.' Halljuk!) Nekem azonban t. képviselőház — meglehet, hogy tévedek — meggyőződésem, hogy ily eljárást követni lehetett volna nagylelkű, lehetett volna bámulatos nagylelkűség; de hogy a ki Magyarországot és a monarchiát ezen politikai útra terelte volna, az ma a monarchia összes népeinek, és pedig ez esetben megérdemelt rosszalásával találkoznék. {Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Azt mondják, — tudom — hogy nem kellett volna azért háború, elég lett volna — hallót- j tani a hivatkozást e házban is — az 1856-iki ' példára — kellő erejű felállítás bizonyos stratégiai ! pontokon, s a háború elmaradt volna egészen. ' Megengedem még ezt is. De ezen stratégiai fel- I állítás, a mi a költségeket illeti, ismét sokszoro- | san multa volna felül azt, a mi eddig a monarchia népeitől igényeltetett. {Nyugtalanság a baloldalon.) I 1856-ban — nem tudom biztosan a számot, inkább kisebbet mondok, mint nagyobbat —- ha jól emlékszem, 600 mülióba került egy ily felállítás. És az eredmény mi volt ? Volt a monarchiának teljes elszigeteltsége és az, hogy ellensége lett minden keleti nép, ép úgy, mint minden európai hatalom. (Igaz! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Egy hang a szélső balon: A párisi béke !) A mi pedig a párisi békét illeti, csak annyi megjegyzésem van, hogy a monarchiának ezen felállításán kivül azt még némely csekély apróságok előzték meg, úgymint Szebasztopol bevétele és más apróságok. {Helyeslés a jobboldalon.) Kiütvén ily viszonyok közt az orosz-török háború, a monarchia külügyi vezetése feladatának tekintette nyíltan tudatni ugyan, hogy bármi legyen a háború eredménye, ahhoz, hogy mi legyen a vége, döntő szavunkat fentartjuk: de azontúl a béke idejére tartotta fenn befolyásának érvényesítését, megkímélvén ily módon a vér- és pénzáldozatoktól egy pár év során át a nemzetet. S midőn a san-stefanói praeliminaris béke megköttetett: a maga részéről is kötelességének tartotta, hogy Európa hatalmai ismét találkozván egy congressuson, ha csak lehet, ez ügyeket együttesen és egyetértőieg intézzék el. En a magam részéről nem tagadhatom, hogy már abban, hogy egy befejezett győzelmes háború után, Európa hatalmai összejöttek és e háború eredményei felett határoztak, épen a nemzetközi jog és a szerződési politika szempontjából határozott nagy lépést látok, s azt hiszem, ez volt első alapja annak, hogy az európai hatalmak közti viszonyok ismét olyanok legyenek, minőknek a világbéke és jólét érdekében lenniök kell: hogy lehessenek a hatalmak közt adott viszonyok közt, ha a körülmények kívánják, természetszerű érdekközösségen alapuló szövetségek. Azt hallom t. ház, hogy mi haszna volt a coiigressusnak ? — hogy az ratiíicalta azt, a mit Oroszország akart; hogy az egyenesen orosz érdekbe működött. Az egyetlen változás, — még ezt is hallottam tegnap, — az volt, hogy a sanstefanoi béke meghagyta a török kormányzatnak Boszniát és Herczegovinát, a berlini congressus pedig annak occupatióját és administratióját az osztrák-magyar monarchiára bízta. Engedjék meg, hogy röviden egy párhuzamot vonjak a san-stefanói béke feltételei és a berlini congressus megállapodásai közt. A sanstefanói béke alkotott egy Bulgáriát, Konstantinápoly elébe tolt határokkal úgy, hogy maga Törökország fővárosa minden perezben meglepetésnek lehessen kitéve. E mellett ezen Bulgáriát lenyújtotta az aegei tengerig, ketté vágva tehát ez által a Törökországnak még meghagyott tartományokat, és az ezen benyúló részen túleső