Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-17

1?. országo* ülés november 15. 1878. 185 közgazdászatilag ne veszélyeztessék. {Helyeslés jobb/dől) És bocsásson meg a t. ház, ha a lehető rövidséggel bár, de némileg hosszasabban fogok ezekről szólni. (Halljuk! Halljuk!) Mióta keleten az újabb bonyodalmak már több mint két, majd három éve megindultak, a magyar-osztrák külügyi politika főirányát kettőben látom. Először a nélkül, hogy a keleten élő keresztény népek elnyomatásának részeseivé lennénk, a lehetőségig arra törekedni, nem ugyan, hogy a török birodalom integritása minden áron fentartassék, — mert hogy az erre való törekvést czélunknak és feladatunknak nem tartom, ez iránt régen nyilatkoztam, — de arra, hogy a török hatalom a lehetőség korlátai között, mint az utóbbi századokban jó szomszédunk, megmaradhasson ; és másfelől, hogy ha és a mennyiben az el nem érhető, a kelet egyetlenegy hatalomnak — és ez alkalommal természetesen másról, mint az orosz hatalomról nem lehet szó, — martalékává ne váljék; (Mozgás és derültség a szélső baloldalon) hogy ezen hatalom túlterjeszkedése ottan meg ne történhessék ; s hogy ezen keletnek úgy kisebb államai, mint különböző népfajai megnyerjék azon meggyőződést, hogy még egy sikeres háború után is azon egyes hatalom tetszése szerint a kelet ügyeit nem intézheti ; mert el kell, hogy fogadja a koriatokat, a melyeket neki Európa szab. (Mozgás és derültség a szélső' baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) És meg kell, hogy győződjenek arról, hogy mi, a magyar-osztrák monarchia, a keleten élő keresztény fajoknak ellenségei nem vagyunk; de hogy minden, a mi rájuk uézve kívánatos: állandó, biztos csak úgy lehet, ha nem ama hatalomtól egyedül, de Európától és tőlünk várják elérését annak, a minek elérésére a szabadság és civilisatio érdekében jogosultak. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Első ténye a magyar-osztrák monarchia külügyi vezetésének volt a mindenki előtt ismeretes úgynevezett reformjegyzék. Gondolom, nem fogja senki tagadhatni, hogy ezen törekvésnek nem volt más iránya, mint közvetlen közelünkben is, hol azon nyugtalanság és lázadás kitört, melyből később a keleti háború fejlődött, lehetővé tenni, hogy a keresztény népek kielégítése és azoknak megnyugtatása mellett ottan a török hatalom fennállhasson. Ugyanezen irány, de változó fokozatokban, vezette a külügyi hivatalt úgy a berlini memorandum, mint a constantinápolyi conferentia alatt. Mindezen esetekben külügyi hivatalunkat, részint előljárva, részint csatlakozva, de azok mellett találjuk, a kik az általam fentebb jelzett két czélnak az adott viszonyok közt érvényesítésére törekedtek. Hogy ezen törekvésnek nem lehetett nagyobb eredménye: arra nézve, KÉPVH. NAPLÓ í 878 — 81. I. KÖTET. azt gondolom, figyelembe kell venni Európának és az európai nagyhatalmaknak akkori helyzetét. Igen jól tudja mindenki, hogy az európai nagyhatalmak köztt egész a legújabb időkig a kölcsönös és általános bizalmatlanság volt irányadó, a melyben egyik hatalom a másiktól óvakodva, elszigetelte mindenik magát a többitől; a hogy évek óta nem voltak meg azon barátságos összeköttetési kapcsok, melyek azelőtt a hatalmak közt léteztek. — E mellett Francziaország kizárólag belügyeivel foglalkozott, és még akkor jelét sem adta annak, hogy a külügyekben őt megillető nagyobb szerepet ismét felvenni szándékozik. Anglia kormánya a részint teljes mértékben létezett, a részint még meg nem szűnt aírocity meeting-ek befolyása alatt meg volt kötve működésében. Más kormány a szomszédja iránti bizalmatlanságtól vezettetve, — a legkisebb mértékben sem érezte magát hivatva elrontani viszonyait azzal, a kinek baráti szolgálatát a közte és nagy szomszédja köztt lezajlott legutóbbi háborúban tapasztalta. Voltak oly hatalmak is — s talán nem fogja senki sem kétségbe vonni, hogy voltak — melyeknek nem nagy megerőltetésükbe került volna, hogy ily viszonyok köztt, ha a magyar-osztrák monarchia elszigetelten maga teszi magát ellentétbe az eseményekkel; ezt régi, többé-kevésbé ismert szándékaiknak a monarchia ellenében valósítására felhasználják. Ily viszonyok köztt nem lévén ezen fellépéseknek kellő eredménye, kitört az orosz-török háború. Hallottam, tudom, állíttatik, hogy, ha eddig nem is, de itt kezdődik a hiba, mely elkövettetett : monarchiánknak tiltakoznia kellett volna ezen háború ellen, és ezen tiltakozásával azt meggátolnia. Én nem kétlem, hogy ha monarchiánk tiltakozott volna e háború ellen; de tiltakozott volna oly értelemben, — a mely értelemben nagyhatalomnak compromissio nélkül tiltakoznia csak egy feltétel alatt lehet, azaz hogy ha kész, ha tiltakozása figyelem nélkül hagyatik, fegyveres hatalma egész súlyát latba vetni, hogy érvényesüljön, (Felkiáltások a baloldalon: Úgy is kellett volna!) nem kétlem, hogy sikerült volna megakadályozni az orosz-török háborút; hanem oly módon, hogy orosz-török háború helyett lett volna magyarosztrák-orosz háború (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy van! Úgy van!) elszigeteltségével monarchiánknak és ellenséges indulatával nem egy másik nagyhatalomnak. (Elénk ellenmondások a baloldalon. Ugy van! Ügy van! a jobboldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Velünk leit volna a török!) Higyjék el öuök, hogy illusio az, a mit ha jól hallottam, valaki a túlsó oldalon mondani méltóztatott, hogy t. i. ott lett volna U