Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-16
16. országos ftlés november 14.1878. 177 szerződés minden pontjában a viszálynak egy sárkányfoga van elhintve, úgy, hogy a most bevégzett háború csak előjátékát képezi azon véres drámának, mely ott le fog játszatni, és melyben ne adja Isten, hogy mi játszuk a főszerepet. Ezzel t. ház, áttérek a berlini mandátumra. (Halljuk!) Én, t. ház! ezen berlini mandátum elfogadását helytelenítem, azt indokoltnak nem találom. Méltóztatnak emlékezni, hogy ezen berlini congressus azért ült volt össze, hogy a san-stefanoi békeszerződést felülvizsgálja; hogy annak hátrányos dispotitióit megszüntesse. Már most tulajdonképen ezen san-stefanói szerződésben csak egy pont volt, mely ránk nézve nem volt hátrányos, a Boszniát illető XIV. pont, és épen ez lett megváltoztatva. Ezen XIV. pont körülbelül így szólt: „Boszniában keresztül fognak vitetni azon reformok, melyeket a konstantinápolyi értekezlet megállapított; az adóhátralékok fizetése nem követeltetik; ezen tartományok közjövedelme két éven át a felkelés által okozott károk pótlására fog fordíttatni; ebben Bosznia lakossága nemzetiségi és valláskülönbség nélkül egyenlően részesül." Az ember önkénytelenül azt kérdi, hogy miért kellett hát ezen pontot megváltoztatni? A választ rá megtaláljuk azon exposéban, melyet a monarchia külügyministere a berlini congressuson előterjesztett és a mely a congressus jegyzőkönyveiben olvasható. Es itt sajnálatomat kell kifejeznem a felett, hogy ezen jegyzökönyvek a ház asztalára még most sincsenek letéve. Ezen jegyzőkönyvek accessoriumát, kiegészítő részét képezik a békeszerződésnek, melyek nélkül azt megérteni nem lehet. Sokszor lesz majd azokra hivatkozás téve, a mint most én is hivatkozom rajok; és azért én azt hiszem, hogy helyesen teszem, ha felkérem a t. ministerelnök urat, hogy ezen jegyzőkönyveket szintén beterjeszteni szíveskedjék. (Helyeslés a baloldalon.) Visszatérek az exposéra. Mindenekelőtt constatálnom kell, hogy ezen exposéban egyetlenegy momentum nincs, a mely a külügyi kormány előtt ne lett volna ismeretes akkor, mikor a delegatió együtt volt; úgyannyira, hogy ez is világosan bizonyítja azt, hogy már akkor el voltak határozva Boszniát illetőleg oly politikát követni, melyet kimondani nem mertek. Mert azt csak nem hiszi senki, hogy ezen nézetváltozás két hét alatt jött volna létre; két hét választván el a delegatiók szétmenetelét a congressus összejövetelétől. Ezen exposé első indoka azon engesztelhetetlen gyűlölség, mely a keresztények és a mohamedánok közt létezett, és a melynek folytán azok egy autonóm szervezetnek keretében meg nem férnek. Ezen gyűlölség nem volt ismeretlen KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. I. KÖTET. e monarchia külügyministere előtt; mert három esztendőn keresztül minden jegyzéknek ez volt állandó themája. Maga a tervezett reform is ezen bajt készült orvosolni és lehet mondani, ugyanazon indokokkal ajánlották ezen reformot, a mely indokokkal később azt ismét elvetették. Valójában az ember nem tudja, hogy ha három esztendőn keresztül ugyanazon bajnak orvoslására az európai diplomatia és vele együtt a t. külügyminister ur minden esztendőben más-más megoldást terveztek: hogy ezen különféle megoldások közül miért kellett nekünk épen azt a megoldást elfogadni és végrehajtani, a mely reánk nézve a legsérelmesebb és leghátrányosabb. (Tetszés balról.) A második indok az volt, hogy Szerbia és Montenegrónak terjeszkedése fenyegeti Boszniának közlekedési vonalait, hogy ez a monarchiára nagy praeiudicium, nagy veszély. Miben áll e veszély s mennyiben következett volna be, azt még eddig megmagyarázva nem látjuk. Körülbelül olyan lesz e veszély, mint a centralisatio veszélye, a melyet a ministerelnök ur a minap felemlíteni méltóztatott. De ha ez így van; ha Szerbia mi reánk veszélyes lehet: akkor az ember igazán nem tudja, hogy miért kellett e monarchiának tulajdonképen Szerbia protectorává szegődnie és megakadályozni a portát abban, hogy ezen lázadó vasallus 1876-ban kiérdemelt büntetését elnyerje? (Tetszés a balon). De tovább ment e monarchia külügyministere Szerbia iránti jóakaratában, mert a congressuson a vranyai kerületet tisztán az ő szavazata szerezte meg Szerbiának. Ez ellen szavaztak Törökország, Anglia és Francziaország, mellette szavazott monarchiánk, Orosz-, Németes Olaszország, úgyannyira, hogy Szerbia a berlini békekötés után a san-stefanoival szemben növekedett területben és lakosságban. A harmadik indok Törökország erejének elégtelensége volt az insurrectio elnyomására s az ottani reformoknak keresztülvitelére. Meg kell jegyeznem, hogy a mandátum ezen az alapon semmi más, mint annexio. De be kell látni mindenkinek, hogy ezen indok sem tartalmaz tényt vagy létező körülményeket, hanem csakis hypothesiseket; már pedig hypothesisekre ily actiót főleg az ország akarata ellenére építeni nem szabad. Még egy más momentumot kívánok megemlíteni, mely Bosznia pénzügyi viszonyaira vonatkozik a berlini békekötés után, szembe állítva azt a san-stefanoival. A berlini békekötés megszünteti a san-stefanoi békének azon kedvezményét, hogy Bosznia közjövedelmei két éven keresztül az insurrectio által szenvedett károk pótlására fordittassék. Hogy ez ottan népszerűségünket fogja-e növelni az oroszok rovására, nem tudom. De van még egy más körülmény is. E monarchiának külügyministere 1875-ben keltezett reformjegyzékében 5 reformot állított fel, melyeket
