Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-16
17f 16- •ntkgon ülés november 14. 1878. nemzetellenes politikájával háborúba keveri a monarchiát, — a mi most elkerüli)etetlen — akkor nem számíthat egyébre, mint újabb Solferinora és Sadowára. (Egy hang a szélső baloldalon: Ügy van !) T. ház! Sajnálom, hogy a ház mindig azou helyzetben van, hogy a berlini szerződéshez tüzetcsen nem szólhat. E szerződés előterjesztése iránt az utóbbi alkalommal több képviselő felszólalt; a ministerelnök ur, ki akkor még maga sem volt bizonyos az iránt, vájjon szabad lesz-e, — bárom napra biztatta, mondván: lehet, azon helyzetben leszek, hogy bemutatom ; miután valószínűleg ismét engedelmet kell kérnie gróf Andrássy-tól a bemutatásra. De ez még nézetem szerint, nem kielégítő és átalában nem ad kellő tájékozást e kérdésekben. Irányi Dániel képviselőtársam beadott egy határozati javaslatot és kérte, hogy miután a l.ormányelnök a boszniai szerződés 25. czikke szerint kötelezve lett volna, mielőtt a boszniai occupatiót végrehajtja — a török állammal szerződést kötni, az occupatió tartamára, a török souverainitásának tiszteletben tartására nézve: tegnap a ministerelnök ur azon választ adta, hogy nem tartja magát az előmutatásra kötelezettnek; mert annak előmutatására csak az kötelezhető, a ki annak kötésével tulajdonképen megbízva volt és eljárását csak az indokolhatja kellőleg. Már méltóztassék megbocsátani, én ezen feleletet kielégítőnek átalában nem tartom, mert azt mondja a kormányelnök, hogy majd csak a felirati vita alatt fog reflectálni — ez iratok előterjesztését illetőleg, én megköszönöm; de ha Magyarország ministerelnökének ennyi önállósága van és törvényadta jogát ennyire képes érvényesíteni, hogy még csak nem is kérheti ezt számon a külügyministertől, a kinek vele egyetértőleg kell eljárnia: akkor megvallom, újabban azt kell mondanom, hogy az alkotmányosság csak játék. Irányinak még csak azon kérését sem volt képes a ministerelnök ur teljesíteni, hogy mutassa fel az occupatió előtti időről szóló iratokat, melyek az osztrák kormány és a porta közt váltattak, pedig ránk nézve ez is elég lett volna, ez annyival inkább megerősíti most azon nem gyanút, hanem nézetem szerint eonstatált tényt, hogy átalá an egyezség a törökkel létre nem jött; hanem erőszakos eljárás követtetett el a boszniai megszállás által a reichstadti megállapodás értelmében. És t. ház, hogy a porta átalában bele nem egyezett, mutatja azon körülmény — ezt a lapokból olvastam, hogy midőn az osztrák csapatok a Száván átmentek, ott egy török tiszt megjelent s odatett egy iratot az osztrák parancsnok elébe, és kérte elolvasását. Az osztrák parancsnok el nem fogadta az iratot és ennélfogva el sem olvashatta, hanem — a török tiszt által — a földre vettetett és ott maradt. Tudjuk, hogy ezen actus után következtek a boszniai vérengzések, és jöttek létre azon ezrekre menő áldozatok. T. képviselőház! Igen sokaktól hallottam azt, s csatlakozom magam is azon nézethez, hogy mindenesetre elismerést érdemel az osztrák-magyar hadsereg. Én ezen elismerést részemről meg nem tagadhatom. A helyzet nehézségeivel megküzdöttek; ők küzdöttek igenis, kötelességszeruleg a parancs folytán. De megvallom, hogy katonai dicsőségről szólni nem lehet: ha dicsőségről szólhatunk, dicsőségnek nevezhetem én azon önvédelmi harczot, melyet Bosznia és Herezegovina népei szabadságukért és önállóságukért vívtak. (Élénk helyeslés a szelsb' baloldalon.) T. képviselőház! Most, midőn a legmagasabb királyi trónbeszéd felolvasása után az országgyűlés megnyittatott és a delegatiók Összehívása oly sürgősen rendeltetett el, mindenesetre a t. kormánynak tanácsa folytán ő Felsége által: itt több t. képviselő ur részéről indítvány tétetett, hogy a delegatiók tárgyalása halasztassék el. Kéretett pedig annak elhalasztása azért, hogy az országgyűlés a keleti kérdést itt tárgyalhassa: mert nézetük szerint és nézetem szerint is, annak tárgyalása okvetlenül az országgyűlés illetősége alá tartozik. De szükséges volt ez azért is, hogy a delegatióba választott tagok ismerjék a képviselőház nézetét és a delegatióban követendő eljárás iránt tájékozva legyenek. Azonban ezen kérelem figyelmen kivül hagyatott. Már pedig tudjuk t. ház a törvényből nagyon jól, hogy a delegatió jogköre világosan körül van irva. A dclegatiónak joga és kötelezettsége az 1867: XII. t. ez. által közösöknek nyilvánított költségek kivetése és azok tárgyalása De megvallom t. ház, nem osztozhatom azon nézetben, melyet a ministerelnök úrtól hallottam hangoztatni, hogy egyszersmind Bosznia és Herezegovina occupationális költségeinek megszavazása is a delegatió hatáskörébe tartoznék. Megvallom, hogy ezen értelmezést egyáltalában nem osztom s igen furcsa helyzetbe fog jönni a delegatió, s igen furcsa helyzetbe fog jönni az országgyűlés, ha netalán a delegatiók illetéktelenül megszavazzák a költségeket, és mikor itt a végrehajtásról lesz szó, jogosan azt fogja mondani a képviselőház, ezt meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassanak megbocsátani, ha a delegatió illetősége alá tartoznék ezen ügy, szükséges volna, hogy a közösügyek rámájába beleillesztessék ; s akkor törvénybe kellene iktatni ezen állapotot, a mi nézetem szerint annyi volna, mint annexio. Én azonban meg vagj^ok győződve, hogy sem a t. kormány, sem a külügyminister ur még ma Európa előtt az annexiot proclamálni nem volna
