Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-16

18. országos Illés noremlber 14. 1878. J 73 hajlandó. Felhozatott itt a t. kormány részéről a múlt alkalommal, hogy ha az esély beállana, akkor mindenesetre a képviselőház készítené elő a provisoriumot az alkotmány felfüggesztésére. Én megvallom t. ház, hogy én nem félek az alkotmány felfüggesztésétől, mert méltóztassanak nekem megbocsátani, hát micsoda ez a mai álla­pot? Ez nem egyéb mint alkotmányos mezbe öltöztetett absolutismus; akkor lesz legalább tiszta absolutizmus; nevén lesz nevezve a gyermek, és akkor nem élünk abban az illusióban, hogy alkot­mányos életünk van. De megvallom t. ház, hogy ennek bekövetkezésétől nem tartok, mert hisz nagyon jól méltóztatnak azt tudni, hogy valahány­szor Magyarországon felfüggesztetett az alkot­mány és a Gresammt-Reich életbe léptettetett: ren­desen lett belőle nagy háború, és ebből a háború­ból lett válság a monarchiában. Ha ez bekövet­kezik, megint úgy lesz most is, lesz ismét egy újabb Solferino-Sadova, és lesz pénzügyi bukás, és a mit isten ne adjon, a monarchia feloszlása; a Cassandra-szerep hálátlan, de Cassandranak igaza volt. T. képviselőház! Átmegyek már most a másik tekintetre, t. i. a pénzügyi tekintetre, a mely az aggályoknak mindenesetre egyik alapját képezi. T. ház! hosszasabban nem fejtegetem a mai pénzügyi állapotokat, engem attól felmentett a legközelebb állásáról lemondott pénzügyminister Széll Kálmán. T. ház! Mikor egy országnak pénzügyministere oly nyilatkozatot tesz, mint az tett, a mire nézve csak az a megjegyzésem, nagyon sajnálom, hogy nincs itt azon vörös székben, melyet gyászszal kellene bevonni, és abból a vörös székből mondaná el a pénzügy­minister azon nyilatkozatot, mely azt értelmezi, hogy most már a Bosznia és Herczegovina occu­patiója eltörülte reményét is annak, hogy a meg­kezdett takarékosság útján haladva, a súlyegyent államháztartásunkban pénzügyileg rendezzük. Ez, t. ház, röviden és még azt teszem hozzá, mikor e nyilatkozat gazdája ott hagyja állását, bezárja a boltot: megvallom t. ház, hogy ez annyi, mint államtönk. De azért most is, valamint mindenkor vállalkozott ember, a ki azt monda: non est despe­randum, habár ideiglenesen is, demonstrálni fogja, hogy ez a nyilatkozat nem áll. T. képviselőház! Hiszen mi pénzügyileg oly derangirt állapotban vagyunk, különösen az újab­ban megkötött tíz éves terhes szerződésekkel, a melyek által nemzetgazdászati viszonyainkat tönkre tettük, jövedelmi forrásainkat tökéletesen meg­bénítottuk. Mi abban az állapotban vagyunk, hogy mi ma már valósággal napról-napra alá menő élősdi politikát követünk pénzügyileg; ugyanakkor elmegyünk Boszniába és Herczegovi­nába foglalni a nemzetközi szerződések és nép­jogok ellenére; megtámadjuk ott a békés lakos­ságot és most már, mikor eddig nekünk ez a tréfa benne van száz millióba: most már, ha azt megtartani akarjuk, annak felszerelése és beruhá­zása isten tudja hány millióba fog kerülni. Ez az én nézetem szerint valóságos eszéíytelen politika; mert ha mi ebbe bemegyünk, akkor pénzügyileg megyünk tönkre. Már méltóztassanak megbocsátani, de eszembe jut I. Leopold idejéből, midőn Kolonits bibornok a bécsi camarillának azon tanácsot adta, tedd szegénynyé a magyart, és leigázhatod. Sem Bach, sem Schmerling s az azóta köve­tett hagyományos német politica nem volt képes ezen principiumot keresztülvinni; de igenis ezen 10 éves parlamenti élet oly következetesen hajtja végre, mintha Bach vagy Schmerling uralkodná­nak. (Igaz ! Úgy van ! a szélső balfelöl.) Én, t. ház, nem tapasztaltam, hogy valaha az egyesek az államban annyira tönkre lettek volna téve, mint jelenleg. Sajnos, hogy a kor­mány ezt látni nem akarja. A kormány identifi­kálja magát az állammal s azt hiszi, minden rendén van, ha az államgépezet kerekei forog­hatnak. De majd tapasztalni fogja, ha továbbra is a keleti politikát fogja folytatni, hogy akkor nem lesz egy fillérünk sem, mikor leginkább szükségünk lenne rá; mikor majd egy okvetlenül bekövetkezendő nagy válsággal kell szembe néz­nünk: mikor majd az oroszszal a harezot okvet­lenül meg kell küzdenünk. Ugyanazért t. ház, én ezen politikát sem pénzügyi, sem az állam jövője iránti tekintetből nem tarthatom helyesnek. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ugyanez az oka í. ház, a minél fogva e politikáért a nemzetgyűlést felelősség egyáltalá­ban nem terhelheti. Teljesítsük mi azon köteles­séget, melyet a kormány teljesíteni elmulasztott. A kormánynak lett volna kötelessége ő Felségé­nek őszinte tanácsot adni; rámutatni úgy a kül­ügyi politikának veszélyeire, melyek ezen occu­patióból származnak; rámutatni az ország bei­állapotára s meggyőzni igyekezni ő Felségét arról, hogy nekünk hódító politikát követnünk nem szabad, nem lehet. Mi csak ugy állhatunk meg, ha a népek jogait s a nemzetközi szerző­déseket tiszteletben tartjuk; ha magán dolgainkra ügyelünk s ha a szomszéd államoknak egyáltalá­ban sem szabadságát, sem jogait meg nem támadjuk. Ez az, a mi ennek a monarchiának jövőjét és biztonságát megtarthatja. Mondjuk meg mi ezt, mondjuk meg azért, hogy a felelősség ne nehezedjék ránk. A magyar nemzet t. ház, mindenkor loyalis hűséggel viseltetett koronás királya iránt. A történelem bizonyítja, hogy a koronát annyi alkalommal megvédte : de t. ház, a mi sikerült annyiszor, hogy fog-e sikerülni mindenkor, annak titka Istennél van. Nagy vál sággal szemben nézetem szerint Magyarországnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom