Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-16
Jg4 18, orszá S° s Wés csak a kérdésnek éle, csak a resultatum nyilvánul a személyes kérdés felvetésében, maga az alap tisztán tárgyilagos, s ez minden parlamentben ugy van, ez a parlamentaris élet természetének mellőzhetlen folyománya. (ügy van ! balfelöl.) S mi a folyománya az ezzel ellenkező eljárásnak, annak, melyet a t. ház bizottságának válaszfelirati javaslata követ? Vagy a kormány megérti az abban foglalt, leplezett bizalmatlansági szavazatot — de ha ezt megérti, ha az a czél, hogy megértse, megvallom nyiltabb, Őszintébb a parlamenthez méltóbb eljárásnak tartom ezt nyíltan és világosan kimondani — vagy a kormány ezt meg nem érti, és arra támaszkodva, hogy formai bizalmatlansági szavazat a válaszfeliratban nem foglaltatik: megmarad helyén. Hát ugyan, t. uraim, akkor mit várnak önök? Azt várják-e, hogy mert a többség az occupationális politika iránti akademicus helytelenítésének kifejezést adott, ugyanaz a kormány, mely azt az occupationális politikát kezdeményezte, most azt fogja mondani: úgy látom, az nem tetszik az uraknak, hát majd csinálok más politikát. (Derültség balfelöl.) Ezzel a feltevéssel fellépni kormány irányában — ezt nemcsak kormánypárthoz, de megvallom a képviselőház legelkeseredettebb ellenzéki pártjához sem tartanám méltónak. (Helyeslés balfelöl.) Lehetetlen tehát mást feltennem, mint azt, hogy a kormány az eddigi irányt fogja tovább követni: az occupationális eljárásban kifejezésre jött politikát fogja ezentúl is magáénak vallani. És akkor mi lesz? Akkor lesz egy kormány, mely a többség által erkölcsileg nem támogattatik, de formailag megtöretik. Lesz egy többség, mely egy politikát helytelenít, a nemzet előtt kimondta, hogy azt helyteleníti, de annak tovább folytatását megengedi. Ez t. ház oly beteg helyzet, mely egyébre nem alkalmas, mint arra, hogy úgy a kormány, mint a parlament, és nemcsak ez a kormány, hanem magának a kormánynak, — hogy úgy mondjam — elve, s nem csak ezen parlament — de az alkotmányos élet elve a nép előtt minden tekintélyt, minden bizalmat, végleg elveszítsen. (Elénk helyeslés balfelöl.) T. ház! E napokban igen magas helyről, egy figyelmeztetés intéztetett a monarchia népeihez és azok képviselőihez. Felhivattak arra, hogy emelkedjenek fel a nagy történelmi pillanat színvonalára. Jól esett annak constatálását azon helyről hallanunk, hogy a mai perez csakugyan nagy világtörténelmi perez ; és kötelességünket, mely amúgy is létezett, hogy annak színvonalára emelkedni iparkodjunk, csak fokozhatja az azon helyről jött felhívás. Ámde arra, hogy egy nagy történelmi pillanat színvonalán álljunk, kettő kell. Arra kell a higgadt belátás, a körülmények nyugodt mérlegelése, az Ítéletnek szenvedélyektől nem befolyásolt képzése. lovember 14. 1878. De kell azután, ha ez az ítélet meg van állapítva, az akaratnak elhatározott nyilvánulása is. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem tudom, minő politikai iskola kezd érvényesülni minálunk, mely a magasabb államférfiúi belátást, a finomabb politikai eszélyt az akarat erélyének minden áron való mellőzésében keresi; incompatibilisnek tartja a politikai előkelőséggel azt, hogy az ember melegen érezzen, határozottan akarjon, hogy az akadályokat elszántan legyőzze. (Élénk helyeslés balfelöl,) A mostani időknek tapasztalása ezen felfogásnak igazat nem ad; mert azon férfiú, kit a kor legnagyobb államférfiának elismerni kénytelenek vagyunk, és a ki az általa vezetett nemzetnek domináló állást tudott szerezni Európa tanácsában: az ezen eredményt taláu kevésbbé az aránytalan szellemi fölénynek, mint annak köszönheti, hogy jóformán ő az egyedüli ember Európában, a ki határozottan akarni tud. (Helyeslés balfelöl.) T. házi Emlékezzünk meg arról, hogy a parlamentális testületek nem elmélkedésre, nem aggodalmak kifejezésére, de Cselekvésre hivatott orgánumai a nemzetnek; bármily alaposan, bármily szépen, bármily határozottan fejtsenek ki aggodalmakat, nem teljesítették hivatásukat, ha e felfogásoknak az akaratnak alakjában érvényt nem tudnak szerezni. Az előttünk fekvő kérdésben nincs kitérés azon alternatíva előtt, ha a törvényhozás tekintélyét lejárni nem akarjuk: az occupationális politikát vagy helyeselni kell és akkor ki is kell azt mondani s akkor nem kell a nemzetnek aggodalmait még magasabbra felcsigázni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Akkor nyilt, világos, nem csak formai, de erkölcsi támogatást is kell adni azon kormánynak, mely e politikát keresztül vinni akarja; vagy helyteleníteni kell, de akkor azt is kell mondani: nem tűrjük annak tovább folytatását. (Zajos helyeslés balfelöl) En, t. ház! nem ragaszkodom az általunk benyújtott felirati javaslatnak formai összeállításához, eszméinek kifejezési módjához; meg vagyok győződve, hogy mind ehhez sok correctura fér, és hogy azon férfiak, kik a ház bizottsága által benyújtott felirati javaslatot szerkesztették, e tekintetben sok javítást eszközölhetnének azon. De azon kereteket, melyek e felirati javaslatban vannak, azokat kérem elfogadni; kérem kiterjesztetni a háznak nyilvánulását e veszélyes perezben a trón előtt mindarra, a mi a nemzetet aggasztja, nem csupán annak egy részére; kérek egy oly nyilatkozatot, mely a parlamenti helyzetnek tisztázására alkalmas legyen, az által, hogy nemcsak nemzeti aggodalmaknak, de egy
