Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-16
16. országo? ülés november 14. 1878. 163 károkat, a közszellem ebből származó decompositióját, a parlainentarismusnak — hogy úgy mondjam — a nemzet előtti hitelsülyedését, a ház bizottsága által benyújtott válaszfelirati javaslat egy szóval sem említi. Pedig én ezeket nem kevésbé súlyosaknak tartom, mint azokat, melyek az európai helyzet újjáalakulásából származtak. Mert ha a helyzetnek ez átalakulása veszélyekkel fenyegeti hazánkat: ezen belső bajoknak keletkezése megbénítja azon erőt, melyre szükségünk lehet, hogy ama veszélyek ellen küzdhessünk. (Helyeslés balfelöl.) Nem látom tehát a ház bizottsága által benyújtott válaszfelirati javaslatban kimerítő felderítését a nemzet helyzetének, a nemzet érzelmeinek, a nemzet kívánságának. De nem felel meg ezen válaszfelirati javaslat azon másik postulatumnak sem, melyet ma a válaszfelirati javaslatnak és ezen vitának megoldani feladata: értem a parlamenti helyzet tisztázását. A kormány lemondása, ha mi a formától és a fusióktól el akarunk tekinteni, utóvégre is nem más, mint a kabinetkérdésnek egy drastikus alakban való felvetése. Es ha nem is ennek tekinteni; arra, hogy azon ezél eléressék, hogy egy új kormány alakítására a többségnek kifejezésre jutott akarata által biztos alap nyujtassék, szükséges, hogy ezen többség akarata kétségtelenül, félreérthetetlenül, mint akarat jelenjék meg a parlament előtt. (Helyeslés balfelöl.) A t. bizottság válaszfelirati javaslatában én az oeeupationális politika iránt számos aggályokat látok kifejezve, sőt én azt oly világosan kárhoztatva látom, hogy az én egyéni felfogásom szerint ezen válaszfelirati javaslat elfogadása esetén azon kormánynak, mely ezen occupationális politikát keresztül vitte, megmaradása erkölcsi lehetetlenség. (Elénh helyeslés a balfelöl) Mert ha a képviselőház, azon tény felett nyilatkozásra provokálva a trónról, mely tényben a legfontosabb kérdést illetőleg a kormánynak egész actiója kulminált, nem talál egyetlenegy helyeslő szót sem azon irányra, mely ezen tényben kifejezést nyert; ha ellenkezőleg constalálja azt, hogy a palotától le a legszegényebb kunyhóig mélyreható aggályokkal néz az egész nemzet ezen hadjáratra; ha ezen kérdést felveti, a nélkül, hogy arra affirmativ értelemben válaszoljon: — vájjon a legkedvezőbb esetben is az elérhető czél kellő arányban álland-e az áldozatokkal? — ha azután azon reménynek ad kifejezést a felirat végén, hogy ő Felsége magas belátásának és hü Magyarországa iránti jó akaratának bizonyára sikerülni fog a boszniai és herczegovinai ügy oly megoldását találni, mely a nemzet minden rétegeiben a palotától le a kunyhóig elterjedt, és e jelen feliratban is tiszteletteljesen tolmácsolt aggodalmat megszüntetni és hazai állapotaink javítására irányzott már-már tünedező reményeinket újból feléleszteni alkalmas leend: akkor én azt az"~eljárást, mely ezen bizalomnak, ezen reménynek helyreállítására alkalmat nyújtani képes leend, ugyanazon irányban keressem-e, melyben az aggodalmak ébresztettek? (Tetszés a baloldalon.) Azon politika folytatásától várjam-e ezen aggodalmak megszüntetését, mely politika megkezdése azokat az aggodalmakat a palotától le a kunyhóig támasztotta? (Tetszés a baloldalon.) A ki érteni akarja; a ki teljes elfogulatlansággal, bona fide magyarázni akarja ezen felirat kitételeit: lehetetlen, hogy mást olvasson ki belőle, mint azt, hogy az a ház, mely ezt a feliratot magáévé tette, az occupationális politikát helyteleníti és annak megszüntetését kívánja. (Ugy van! a baloldalon.) Ez így áll, t. ház, s azért, mint mondám, erkölcsileg lehetetlennek tartom egy oly kormánynak helyén maradását, mely ezen politikát eddig csinálta és folytatni is fogná; de formailag ez kizárva nincs és az alkotmányos formák azon felhasználása után, melyet a kormány részéről az alkotmány szellemének teljes ignorálása mellett eddig tapasztaltunk, nag-yon tartanunk kell attól, hogy addig, mig létezik egy formai kibúvó, egy leplezett bizalmatlansági szavazatnak puszta erkölcsi súlya a parlamenti helyzetet tisztázni nem fogja. (Élénk tetszés a baloldalon.) Szemünkre vettetett, hogy mi, a kik ezen eljárásnak épen ellenkezőjét vallottuk magunkénak ; kik egészen rokon, hogy ne mondjam, azonos, csak quantitative különböző praemissákból le is vontuk azután a következést — hogy mi személyes politikát űzünk, hogy mi a személyek ellen támadunk és nem a tárgyat tartjuk szem előtt. T. ház! Jöjjünk egyszer mindenkorra tisztába ezeu úgynevezett személyes kérdés iránt (Helyeslés balfelöl. Halljuk! jobbfelöl.), és annak viszonya iránt a parlamenti élet követelményeihez. Én biztosíthatom a t. házat és annak minden egyes tagját, hogy bennem a kormánypadokon eddig ült és most is ülő férfiak, vagy azok bármelyike ellen egy mákszemnyi személyes indulatosságom, vagy ellenszenvem nincs; de épen azért, mert ilyen nincs: nem vagyok képes irányukban azon megvető feltevéssel élni, hogy ők hajlandók bármely politikát is csinálni, csak helyüket megtarthassák. Épen azért tartozom feltenni és hinni, és bizonyosnak elfogadni, hogy ők azon politikához, melyet meggyőződésük szerint helyesnek tartanak, magukat kötik; hogy ő személyükkel elválaszthatlanul össze van forrva. Mi ennek következése t. ház? Ennek következése az, hogy addig, mig ugyanezen férfiak ülnek a kormánypadokon: lehetetlen feltennem jnjuriosus feltevések nélkül, hogy a politikának főiránya változzék. (Tetszés balfelöl.) Ha tehát ezen szempontból a személyekben is változást kívánunk,
