Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-12

| gg 12. országos Ülés november.5.1878. e két állanmak Ausztria-Magyarország általi elfoglalását megakadályozni, mert — úgymond — hiszen mindnyájan tudjuk, hogy ezen occupatióra nézve a három császár közt már körülbelül öt éve, hogy megállapodás létezik. Tehát a megállapodás körülbelől a 72-íki berlini összejövetel alkalmával történt. Legközelebb az olasz ministerelnök Cairoli nyilatkozott választói előtt Paviában, és ezen két állam elfoglalására nézve azt mondta: hogy az ő követjök meg lévén bízva márczius hónap utolsó napján kérdést tenni az orosz kormánynál ez occupatióra nézve : azt a feleletet kapta, hogy az occupatio tökéletesen birja Oroszország hozzájárulását, s hogy ez Oroszországban megmásolhatlan ténynek tekintetik; az orosz kormány azt „fait irrevocable

M-nek nevezte, megmásíthatlan ténynek. Ugyanazon minister azt mondja, hogy Bismark herczeg felelvén a római cabinetnek egy jegyzékére 1877. augusztusban és 1878. márcziusban, ugyanezen válaszában nemcsak maga, hanem az egész német kormány véleményének ad kifejezést, a midőn ugyanis azt mondja: hogy ő csak azon csodálkozik, hogy miért habozik Ausztria-Magyarország Bosznia és Herczegovina elfoglalásával. Uraim ! Lehetséges, feltehetjük, hogy egyik j vagy másik államférfiú beszéde hevében elragadtatja magát és mond olyanokat, miket azután beigazolni nem tud: de hogy három ilyen előkelő államférfiú, mint a kikről itt szó van. ugyanazon hibába essék, hogy mindhárman ugyanazon tény felett ugyanazt mondják, — méltóztassanak megengedni, mégis nehéz dolog elhinni. Tehát Bosznia és Herczegovina occupatiója nem volt a berlini congressus ténye, az úgy készen vitetett innen oda; és a 60 millió forint megszavazása nem azért kéretett, hogy Ausztria-Magyarország érdekei a berlini congressuson megóvassanak, hanem azért, hogy Bosznia és Herczegovina occupatiójára fordittassék. A nemzet tehát megcsalatott, a törvényhozások elámíttattak. (ügy van! a szélső' balon.) És így elámítva szavazták meg a külügyérnek a költséget. Méltóztassanak megengedni, ha a törvényhozás az ily eljárást sanctio- j nálná: akkor teljhatalmat ad a kormánynak | elkövetni bármit és bármit elkövetve az alkotmányt, az országot semmivé tenni; de arról, hogy felelősségre vonja a kormányt, a törvényhozás sohasem gondol. Méltóztassanak megengedni, hogy ismét visszatérjek oda, hogy nem valami külbefólyás, nem valami szerencsétlenség, hanem saját hazánk fiainak, saját nemzetünk képviselőinek szabadon adott szavazata fogja megsemmisíteni Magyarország alkotmányát és fogja semmivé tenni Magyarország állami lételét. (Ugy van! a szélső balon.) Átmegyek most t. ház arra, hogy röviden megemlítsek néhány esetet, melyekben a kormány a törvényt és az alkotmányt világosan megsértette, Bosznia és Herczegovina occupatiójának nyomása alatt. Először ugyanis bizouyos az — méltóztassanak megolvasni, ott van a törvénykönyv — hogy az 1608: II. t. ez. világosan kimondja, hogy háborút indítani nem szabad a fejedelemnek az országgyűlés beleegyezése nélkül. S ezen törvény nem egyedül áll törvénykönyvünkben, hanem a következő országgyűléseken legalább is ötször megerősíttetett. Tehát nem valami elhirtelenkedett törvény az, hanem ötször újra és újra tárgyalás alá került és ugyanannyiszor, mint az alkotmány egyik biztosítéka, törvénykönyvünkbe igtattatott. Azután közelebbről az 1848: III. t.-cz. 8. §-a azt rendeli, hogy ő Felsége a külföldre hadsereget csak a személye mellett levő minister ellenjegyzése mellett küldhet ki. No hát nálunk nem úgy történt; nálunk nem az ő Felsége személye mellett levő minister aláírásával és ellenjegyzésével rendeltettek a seregek Boszniába. De hát miért ? Én nem tudok neki más magyarázatot adni, mint azt, hogy ő nem merte magára venni a felelősséget, nem írta alá, megtagadta aláírását; hát akkor találtak más ministert, ki azt aláírta. De az 1848, 3. t.-cz. 8. §-a ez által világosan megsértetett s éhez, hogy történhessék, a magyar kormánynak hozzájárulása okvetlenül szükséges volt. Az 1868. még közelebb eső 40-ik t.-cz. 10. §-a a tartalékosokra nézve azt rendeli, hogy azokat a kormány csak ő Felsége nyilvános parancsa következtében és folytán teheti mozgókká. De ő Felségének ezen parancsa soha sem tétetett nyilvánossá. Létezik-e, vagy nem létezik ? Nem tudom. De oly parancsok, melyek titokban léteznek, nem kötelezhetik azokat, kiknek azokról tudomása nincsen. A törvénynek tehát ezen egyenes rendelete ismét megsértetett a kormány által; és így csökkentették az alkotmány biztosítékát, mert aláásatott a törvények szentsége. T. ház! Országszerte tudva van azon sérelem, a mely az ország több megyéjében magányos polgárok vagyonán a katonai fuvarok kirendelése által elkövettetett. Arra nézve, hogy valaha magyar polgárok külországokban katonai fuvarokat tartoztak volna szállítani, törvény nem létezik sehol. Arra igenis vannak törvények, hogy kellő és illő kárpótlás mellett, tehát fizetés mellett, egyik állomásról a másikra tartozzanak fuvarozni. És ekkor is, ezt nem a kormány, hanem az illető vármegyék rendelik. De hát itt mi történt? Itt egész más dolog van kérdésben. A kormány, miután már elhatározta Bosznia és Herczegovina elfoglalását a nemzetnek akarata ellenére: a törvényhozásoknak nyíltan kifejezett ellenzése daczára, mégis elhatározta ennek végrehajtását, — akkor