Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-12

12. országos illés november 5.1878. 129 könnyelműen, elegendő erő nélkül, készületlenül ment bele és a következése az lett, hogy mindjárt az első perczben megakadt az élelmezés. Akkor azt mondták : hja, a katonákat semmi áron éhen halni nem lehet engedni, tehát rendeljünk ki forspontot. De engedelmet kérek, ez nem az eljárás. Hiszen az a temesvári hadparancsnok megmutatta, mi az alkotmányos eljárás. Ettől a közös hadseregbeli katonától tanulhattak volna alkotmányos törvéuyt a mi hazafias ministereink. O azt mondta: hát fuvarokra van szükség; tehát pénzen kell szerezni. Mennyiért adják ? Azt mondták, nyolcz forinton alul nem adhatjuk. Tehát nyolcz forintot kell nekik adni. Hát hiszen szabad ajánlás utján, ezt a szabad ajánlatot nem néhány megyére szorítván, hanem kiterjesztvén az összes osztrák-magyar államokra, szabad ajánlat utján kaphattak volna akárhányat. Hanem különösen azt mondani: ezen vármegye adjon ennyi szekeret, amaz ennyit, a többi pedig semmit: ez oly önkénytes megadóztatása a népnek és egyszersmind ujonczozás, melyet a törvény semmi tekintetben meg nem enged; mert hisz ez nem egyéb, mint ujonczozás és adókivetés. Az ujonczot a kocsisokban adták. Hisz azok nem egyebek, mint a szekerészeti osztály kiegészítő része; már pedig azt senki tagadni nem fogja, hogy a hadi szekerészeti szolgálatra csak oly egyéneket lehet kötelezni, a kik katonai szolgálatra kötelesek; ha tehát a szekerészeti osztályt nagyobbítják az ily megyéktől kirendelt fuvarosok által: azok a kocsisok ép úgy katonai ujonczok, ép úgy ki vannak téve az agyonlövetésnek, mint bármi más szekerész, {ügy van a szélső baloldalon.) A mi pedig a kocsikat és lovakat illeti, méltóztassanak megengedni, hogyha a polgárok magán vagyona erőszakkal bizonyos használatra elvétetik, ez teherviselés, a teher pedig adó, bármily alakban legyen is az, akár pénz, akár ló, akár szekér alakjában. Mi történt a gyakorlatban? Pestmegyében pl. Nagy-Kőrös városa, ha jól emlékszem 32 fuvart volt kénytelen kiállítani; tehát a városi tanács összeült és azt mondta, igazságtalanság volna, hogy ezzel egyes gazdák terheltessenek, összeült és megvett 64 lovat és 32 kocsit, arra megszavazott 7—8000 forintot, fogadtak kocsisokat s elküldték Boszniába. De ez Nagy-Kőrös városnak 7 — 8000 frt túlterheltetése és oly terheltetése, a melyet az országgyűlés meg nem szavazott. Már méltóztassanak megengedni, az alkotmánynak egyik főbiztosítékát képezi az, hogy az állampolgárok vagyona és személye sérthetetlen; kivéve ha az országgyűlés máskép rendelkezik. Az országgyűlés megszavazása nélkül senkitől egy garas adót sem szabad bevenni. Ha ez elesik, akkor elesett az alkotmánynak minden biztositéka, akkor többé alkotmány nincs. Czeglédről ment KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. 1, KÖTET. 34 kocsi, és következőleg 68 ló; de mi történt? Végre elbocsájtattak onnan a kocsisok mind a 34 kocsiról, haza jöttek, de kocsi nem jött csak kettő és ló 4 — a többi mind elveszett. Most engedelmet kérek, ki fogja ezen embereket kárpótolni? Hisz ezeknek az embereknek az állam kárpótlással tartozik; mert hisz az államnak kötelessége volt felügyelni azon lovak és szekerekre, hogy azok kárba ne vesszenek, vagy pedig ha kárba vesztek, az állam kötelessége megfizetni, mert hogy egyes polgár terheltessék ily kötelességgel, azt méltányosan követelni nem lehet. Szabadka városa 50,000 forintot vetett ki közadóképen, hogy a fuvarozásból reá háramló költségeket fedezze. Méltóztassék hát megengedni, ezek oly rendelkezések, melyeket a

? kormány a törvény világos megsértésével tett. És mit mondott a kormány ennek igazolására? Azt mondta, hogy ez Magyarországon százados gyakorlat volt, hogy Magyarországon háború és szükség esetén fuvarokat adtak. De én tagadom, hogy a honvédelmi minister ur, ki ezen százados gyakorlatra hivatkozott, képes legyen csak egyetlenegy ilyen esetet is felmutatni, a melyben magyar honpolgárok kényszerittettek volna idegen földre fuvart küldeni. Madarász József: Karaffa alatt! Simonyi Ernő: És a kormány azt gondolta, hogy hazafias kötelességet teljesít, midőn azután az ilyen rendeleteket erőhatalommal keresztül vitte és a törvény keretében, a törvény alapján álló alispánt hivatalától felfüggesztette és fegyelmi bíróság elé állította. Engedelmet kérek, azt, hogy miként, mi módon ítélt a fegyelmi bíróság, úgy mint annak alakulását is, én itt, ez alkalommal kritika tárgyává tenni nem akarom ; hanem csak azt mondom, hogy a kormány belátta azt, hogy azokat az ottlevő katonákat éhen halni engedni nem lehet. De ennek az útja nem az volt; hogy tehát törvénytelenséget kell elkövetnünk, hogy ezen bajt orvosoljuk, hogy könnyelműen elkövetett hanyagságunkat betakarjuk vele, hanem az útja az volt, hogy azt kellett volna mondania: bizony ezen baj miatt valamivel több pénzbe fog kerülni ezen foglalás, mert hát fuvarokat oly áron kell szegődtetni, a milyen áron azokat kapni lehet. És pénzért kaptak is volna fuvarokat épen úgy, mint kaptak azon egyes városok, melyek azokat kirendelték. S midőn már több mint 100 millió forintot elköltöttek, akkor egykét millióval több vagy kevesebb nem tett volna nagy különbséget ; annyival inkább, mert a mint a gyakorlat mutatta, ezen fuvarok tökéletesen hasznavehetetleneknek bizonyultak és oly drágáknak, a melyeknél drágábbakat képzelni sem lehet. Olvastam, hogy egy font kenyér Serajevoban hatvan krajczárba került és midőn az oda érkezett, az oly penészes volt, hogy nem 17