Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-11

11. országos ülés november 2.1878. j[ \ 3 riumai befolyást gyakorolnak a kül-politikára, mert egyik ministerium sem gyakorolhat oly befolyást, melyet az őt követő országgyűlés nem kisér és nem támogat. {Helyeslés balfelöl.) A minister befolyásának az országgyűlés befolyása nélkül értelme nincs; a ministerium köteles az országgyűlés többsége értelmében és csakis így van jogosítva befolyást gyakorolni, a mely országgyűlésen ő mint felelős minister ül. A ki tehát el akarja tagadni, hogy az országgyűlés befolyást gyakorolhat a külpolitikára: az vagy oly befolyást akar adni a ministerelnöknek ezen politikára, melyet az országgyűlés nem ellenőrizhet, vagy meg kell engednie lehetőségét annak, hogy a minister befolyása kizárassék. És mi történnék akkor, ha a két ministerium iránya eltér? Jól tudom, hogy más alkalommal már monda a ministerelnök ur, hogy az egyik ministerium elbocsáttatik s így lesz helyreállítva a harmónia, — de ministeri válság nem lehet ezen kérdésben sem az országgyűlés befolyása nélkül; s mi történik, ha nem az új, hanem a lelépő ministerium politikáját helyesli az országgyűlés? Ott állunk a collisió előtt, melyet a ministerelnök ur minden áron ki akar zárni; a mi egyedül oda vezet, hogy az országgyűlést minden befolyástól, tehát az országot minden biztosítéktól meg kell fosztania. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A ministerelnök ur felfogása oda vezet, hogy nem a külügyi politika vezettetik az ország — a két parlament kívánsága figyelembe vételével, hanem készül egy politika, a melyhez aztán parlament és minister kerestetik. (Tetszés balfelöl.) Ez a felfogás oda vezet, hogy a felszínen, a forumokban az ellenmondást elsimítsa: de hogy azon ellenmondás gyógyíthatlan, orvosolhatlan, megvan magukban a viszonyokban, megvan a sértett érdekekben, azzal semmit sem törődik. (Helyeslés balfelöl.) És ha valami gyengíti a monarchiát, nem az, hogy a különböző befolyással biró tényezők súrlódnak: hanem az, hogy el lévén zárva a nemzet befolyása, megvan a sérelem, megvan a ki nem békített ellentét orvosolhatlanul, magában a két állam népeinek érzelmeiben, és figyelembe nem vett érdekeiben. (Elénk helyeslés baljelöl.) A dualismus nagy nehézséggel kezelhető műszer; de kezelhető e műszer, csak szellemét kell érteni; fel kell azt fogni és az ilyen dualismus megadja igenis a negatív biztosítékot arra, hogy a monarchia egyik állama érdekei sem áldozhatok fel a külügyi politikával: de azon dualismus, melyre a t. ministerelnök ur hivatkozott, mely a monarchia mindkét államát megfosztja attól, hogy hivatott orgánuma által befolyást gyakoroljon, az a dualismus lehetővé teszi oly külügyi politikát, a melyet nem is lehet másképen védeni, KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. I. KÖTET. mint a hogy egy más ügyet azon padon védeni hallottunk, hogy azon politikának helyes voltának legnagyobb bizonyítéka az, mert a monarchiának egyik állama sem hajlandó azt elfogadni, egyik állama a monarchiának sem hajlandó azt helyeselni. (Derültség a balon.) ÉD nem fejtegetem ezen tárgyat tovább, ámbár megvallom, oly fontosnak tartom, hogy még más alkalommal is szándékozom erre a t. ház figyelmét felhívni; de azt hiszem, hogy meggyőzhetem erről azokat, kikre a t. ministerelnök ur argumentatiója hatást tett, két teljesen kifogástalan tanúnak előállításával. Az egyik tanú a háznak t. elnöke, a másik tanú nem lesz más, és nem lesz kisebb, mint maga Tisza Kálmán akkori képviselő. (Halljuk!) 1870-ben, midőn a porosz-franczia viszály kitört, a spanyol trónörökösödési kérdés miatt akkor a külügyi politikának jövőben követendő irányára nézve, a háznak ezen és túlsó oldalán számos helyesléssel kisért interpeílátió tétetett, hogy a külügyi politikának nem a múltban elkövetett tényei, hanem jövőben követendő iránya ezen háznak véleménye és határozata által befolyásoltassák. Kik voltak a ház ezen jogának akkor szószólói ? kik voltak a leghatározottabban nyilatkozók a mellett, hogy ezen háznak joga van nem a múltra nézve, hanem a külpolitika jövő irányára befolyást gyakorolni, ha kell, határozatok által? Senki más, mint az általam igen tisztelt azon két férfiú, kiknek véleményére kivált ily kérdésekben mindig nagy súlyt helyezek : az általam előbb említett két képviselő. Felolvasom a t. ház előtt ezen két nyilatkozatot. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik nyilatkozat 1870. Julius 13-dikán történt, midőn gr. Csáky Tivadar és Horn Ede akkori képviselő urak épen a semlegesség megőrzésére és a külügyi kormányzatnak jövő politikájára nézve interpellátiót intéztek az akkori ministereinökhöz gr. Andrássy Gyulához. Ez alkalommal a ház akkori tagja, jelenlegi elnöke, a háznak a következő nyilatkozatot tette. „Nekem t. ház magukra azon kérdésekre nézve, melyeket Csáky Tivadar és Horn képviselő urak most a ministeriumhoz intéztek, semmi észrevételem nincs és nem is lehet. Miután azonban Horn Ede képviselő ur egy észrevételt tett itt, melyre nézve nem tartanám jónak, hogy minden megjegyzés nélkül hangozzék el e házban: szükségesnek tartom megjegyezni azt, hogy erős meggyőződésem és az 1867. évi XII. t.-cz. 8. §-a szerint az ily, főleg itt, nagy fontosságú diplomatikai kérdések, melyek itt megemlittettek, úgyszintén különösen a háború és béke kérdései és azoknak tárgyalása törvény szerint ezen házat megilletik. (Általános helyeslés.) E megjegyzést szükségesnek tartottam részemről, e házban meg15