Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-402

eo 102. országos Illés májas 23.1878. az egész országban érvényesíteni, ha az tényleg még nem ment át az egész administratió élő ereibe: ne méltóztassék ezt azon törvénynek tulajdonítani, hanem annak, hogy másfél esztendő nem sok idő ily nagy ügy rendezésére akkor, mikor a községi közegek — és erre különösen kell felkeltenem a t. ház figyelmét — az ország egy részében csakugyan azon állapotban vannak, hogy folytonos oktatás, útmutatás, ellenőrzés és felügyelet nélkül a törvény által rajok szabóit kötelességnek csak igen gyarlón tudnak megfelelni. De hogy ez irányban is javuljon az állapot: nekem gondom lesz rá administrativ téren, és ha akármily irányban — mint Budapestre nézve constatáltam — az ország egy némely részében hátramaradást, bajokat és rendetlenségeket fogok tapasztalni: az egyenes adóügy terén és azon törvény alapján, melyen állunk s melynek rendelkezései egészségesek és hasznosak, igyekezni fogok tőlem telhetőleg mindent elkövetni, hogy a mint constatálni volt szerencsém, hogy megkezdődött a javulás, az ne csak momentán, hanem állandó legyen. Ennyit t ház, az egyenes adóügyre. Most áttérek arra s itt beismerem, hogy az adóügy ezen ága — az illetékügy abban az állapotban van, melyben azt hagyni nem lehet, és én elismerem, hogy ebben az irányban a leggyökeresebb változás és administrativ intézkedések sürgetős szükségessége áll fenn. De hogy mégis a t. ház előtt jeleit adjam annak, hogy nem gondatlanul kezelem ezt az ügyet, s hogy ismerem ón is a létező bajokat, s hogy van nekem is azok iránt annyi érzékem, mint bárki másnak — s higyje meg a t. képviselő ur, hogy a ki, mint én, ezzel vesződik, abban csak még inkább kifejlődik a hibák iránti érzék, mert a komoly akaratot a t. képviselő ur nem fogja talán nálam kétségbe vonni, valamint azt sem, hogy mert ismerem a bajt, talán képes is leszek az orvoslás módját megtalálni, és a mennyiben szükséges a háznak is annak idejében ajánlhatni, — leszek szerencsés csak pár vonással megmutatni, hol vannak e nagy bajok gyökerei, melyek ha orvosoltatnak, a bajok is el fognak múlni. Az első baj abban van t. ház, hogy nekünk nincs materialis, jó rendszeres illeték- és bélyegtörvényünk. A mi illeték- és bélyegtörvényünk, átvéve a ránk hagyott állapotból, egymással ellentmondó kuszált szabályrendeletek tömkelegéből áll; ebbe rendszert behozni, ezt a mai viszonyokhoz alkalmazva átidomítani, s minden ágában revisió alá venni, annak idején a törvényhozás feladata leend. Ezzel foglalkozni, ezt előkésziteni, kötelességemnek tartom én is, a mint tartották elődeim is; de a mint elődeim nem bírtak maguknak e nagy munkára kellő időt és embereket találni, kik azt jól előkészíthették volna : természetesen én sem voltam képes ós nem vagyok képes felfújni e dolgot; de tőlem telhetőleg azon leszek, hogy az előkészítő lépések, melyek megtétettek, további stádiumba vitessenek, s hogy annak idején e törvényjavaslat előterjesztethessék. Hogy az illetékügy kezelése ma talán rendetlenebb állapotban van, mint különben a viszonyok motiválnák, azon átmeneti okban is rejlik, hogy az illetékkiszabási hivatalok felállíttattak, s azok elé relegáltatott ez ügy. Az illetékkiszabási hivatalok felállítása alkalmával, ezek az ügyeket az adóhivataloktól, a pénzügyi igazgatóságoktól átvették, s a dolog természetéből fejlődött ki egy átmeneti nehézkes zavart állapot, mely az ügyek rendes vezetésének előnyére nem válhatott. Az illetékkiszabási hivatalok mai szervezetükben, mai létszámukkal és személyzetükkel nem felelnek meg az igényeknek. Ezen személyzettel a lehető legszűkebb takarékossággal lettek dotálva, s azért ón már az idei költségvetésben — pedig minden garast megnézek, mielőtt előirányzatot készítek — kénytelen voltam ezen egyetlen czimen többet előirányozni, mint más évben, a díjnok és írnoki munkaerők szaporítására. Ez azonban nem elég. Én az illetékkiszabási hivataloknak megvizsgálását fogom elrendelni, mely vizsgálat most fog megkezdetni. Gonstatáltatom azoknak kezelését, s azon tapasztalatok alapján, melyeket a vizsgálat eredménye a kezelésre nézve adni fog, ezek szerve! zetét, ügymenetét, létszámát a magam részéről gyökeres revisió alá szándékozom venni. Van egy harmadik ok is, de ez is átmeneti, s azért a baj, melyet okoz, szintén olyan, mely nem fog soká, nem fog örökké tartani. Ez az: hogy én 1877. Julius 1-én elrendeltem azt, — a mi magában véve igen hasznos és helyes intézkedés, — hogy minden 100 frton aluli illeték ezután nem az adóhivatalnál, hanem a községeknél legyen fizethető és a községeknél nyilvántartandó, ugy, hogy minden ember, kinek 100 frton aluli illetéke van, ne legyen kénytelen az adóhivatalhoz vándorolni, hanem azt a községnél adójával együtt fizethesse és egyúttal az ő tartozása a községeknél nyilvántartatván, ő minden perezben utána nézhessen, mennyivel tartozik. (Élénk helyeslés a középen.) Ez az intézkedés nem maradt magában álló, azt követte egy másik is. 1877. végén ugyanis azon intézkedést tettem, hogy minden vagyoni átruházást magában foglaló jogi ügyletre vonatkozó számfejtés az adóhivataloktól elvétessék és átadassék az illetékkiszabási hivatalnak. Mind a két intézkedést helyesnek tartom, s annak idején méltóztatnak majd látni, hogy mindkettő meg fogja hozni a gyümölcsét. Első perezre azonban zavart okoztak azért, mert az illetékkiszabási hivatalok szűken kimért létszámukkal nem birják a számfejtést a kellő gyorsasággal teljesíteni; a községi elöljáróságok pedig a 100 frton aluli illetékek nyilvántartását