Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-402

402. országos ülés május 23. 1878. 59 következtében igen nagy rendetlenségek; de nem az egész országban, mint Simonyi Lajos báró t. képviselőtársam gondolja és állította, hanem csak egyes helyeken, — mindig esak az egyenes adókról beszélek — mint pl. Budapesten. (Egy hang a középen: Igaz.) Én beismerem, t. ház, hogy Budapesten e téren igen nagy rendetlenségek fordulnak elő. A fővárosban követett összeirási, nyilvántartási és számviteli eljárás tökéletes helytelensége miatt az adóügyet rendesen kezelni nem is lehet. Megtörténik itt, épen az összeirási eljárás helytelensége miatt, hogy oly egyéneket, kik Budapesten csak ideiglenesen tartózkodnak, a kereseti adó első osztályába sorozzák, nem is kérdezvén, hogy otthon fizeti-e azon adót vagy nem. (Ugy van!) Miért történik ez. t. ház? Azért, mert a házmester, midőn beküldik hozzá a tabellát, beleirja, hogy e házban lakik Dániel Pál országgyűlési képviselő. Dániel Pál: Ma történt e miatt rajtam az executió. (Nagy derültség.) Széll Kálmán pénzügyminister: Az adóhivatalban azután bevezetik az illetőt a lajstromba, mint budapesti lakost. Budapesten egyébiránt egy másik körülmény is fennforog. Ha valahol az országban, ugy itt halmozódtak össze azon régi, töménytelen, száz meg száz vaskos kötetre menő kimutatásokban foglalt régi adóhátralékok, kezdve az 50-es éveknél, melyeknek tisztába hozatala maga egy óriás munka. Épen e napokban irtani le Budapest főváros tanácsának, és vele egyetértőleg ezen hátralékok liquidatiójára egy egész külön eljárást állapítottam meg, mert az országszerte divatozó küldöttségi eljárás, az én nézetem szerint itt nem bizonyul lehetségesnek. Ezen adóhátralékok — és ez adjon fogalmat, mily óriási nehézségekkel kell e téren küzdeni — csak a régi személyes kereseti adók czimén egy millió frtot tesznek ki és ezen egy millió forint 175,000 tételből áll, és ezek nagy számú vaskos kötetben foglaltatnak. Méltóztassanak elgondolni, midőn ily állapotok között vannak a városi adóhivatalok és midőn itt az egész eljárás nem fekszik helyes alapokon, többek közt máig sincs a bejelentési ügy rendezve: hogyan vezettessenek a dolgok jói, hogy ne menjenek a dolgok rendetlenül? De én igenis Budapest fővárosának közönségével egyetértőleg a legközelebbi időben szándékozom ez iránt komoly tanácskozásokat tartatni, és szándékozom, a menynyiben szükséges lesz, törvényhozási intézkedések segítségével, a mennyiben pedig lehetséges, aclministrativ utón, Budapest fővárosában az adókezelés ügyét rendbehozni. De hogy még Budapesten is a mai rendszer jobb, mint az előbbeni: azt minden ember meg fogja mondani. Mert ma legalább van minden embernek egy fóruma, a hova menjen. Baj, hogy oda kell mennie, baj, hogy a rendetlen kezelés alkalmat ád a fölfolyamodásra, de az adófelügyelőség, — a menynyire teheti, és én mondhatom, emberi erőt felülmúló szorgalommal, — e tekintetben mindent megtesz, hogy legalább némi mértékben enyhítse a bajt. De elismerem, megvannak a bajok, s én kötelességemnek tartom — és az erre vonatkozólag megindított előmunkálatok már készek is — a legnagyobb komolysággal oda működni, hogy Budapesten az adóügy rendeztessék. A mi az egyenes adó ügyét az egész országban illeti, Simonyi Lajos b. t. képviselő urnák leszek szerencsés egy adatot producálni, a mely benne talán némileg mégis más Ítéletet fog kelteni. Azt mondja ő, hogy sokkal nagyobb kiadással jár ez a mostani rendszer, mint járt az előbbi. Hát t. képviselő ur, homlokegyenest ellenkezőleg áll a dolog. Mert addig, míg adókivetés és adóbehajtási költség czimén 1875-ben kiadatott 1.287,000 frt, 1876-ban 1.228,000 frt, 1877-ben már csak 553,000 frt adatott ki. 1877-ben tehát, amikor már ezen rendszer életbe lépett, félannyit tettek ki ezen költségek, mint azelőtt. Pedig a befolyt adómennyiség nem kisebb ám. Végrehajtások utján — és itt ne méltóztassék a végrehajtások utolsó stádiumát venni, mert azok iSj a kik már a megintési és zálogolási végrehajtást kapták, pedig sok olyan van, a ki tud fizetni, de ezt a stádiumot bevárja, azok is benne vannak ezen összegben — végrehajtások utján szintén évről évre kevesebb szedetik be. Például 1876-ban befolyt 43.799,000 frt; már 1877-ben — pedig akkor, mint méltóztatik tudni, 7—8 millió írttal többet szedtem be, mint a mennyi 1876-ban folyt be és 15 millióval többet, mint 1875-ben, — már sokkal kevesebb az, mi végrehajtás utján beszedetett: mert az, a mi 88 milliónyi összegben befolyt adóból önkényt befizettetett: kitett 55.480,000 frtot, a míg azelőtt, például 1875-ben, a végrehajtás nélkül befolyt adó esak 39 milliót tett ki. Már most kérem, melyik rendszer a helyesebb, az-e, melyet átvettem, vagy az, melyet teremtettem? Ezeket azért hoztam fel, hogy a t. ház objectiv bírálata alá bocsássam azon törvényt, a mely az egyenes adóügy kezelését rendszeresen megállapítja, s hogy azon hitemet és meggyőződésemet indokoljam a t. ház előtt, hogy részemről már is meg van téve az egyenes adóügyet illetőleg az, a mi a bajoknak orvoslására szükséges ; — egyes novellaris intézkedéseket természetesen ki nem zárva, a miket, a mint Budapestet illetőleg is, magam is szándékozom életbeléptéim. De ha a törvény jótékony hatását még nem bírta 8* ^