Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-401
82 401. országos Illés május 22. 1878 eljárásnak azt, hogy ha az annak megállapítására kiküldött bizottságok egymás irányában ugy járnának el, mint két — hozzáteszem, nem szolid — kereskedő, kik csak arra törekednek, hogy egyik a másikat megrövidítse, megkárosítsa, és annak árán, talán illetéktelenül a másikon valamit nyerjen. Nekem az a nézetem, hogy e tárgyalásoknál figyelembe kell venni azt, hogy egy monarchiának két állama közt folyik az alkudozás, s a kölcsönös méltányosság és igazság alapján kell, hogy történjék azon megállapodás, mely meghatározza, mily arányban járuljon a két állam a közösügyi kiadásokhoz. S erre nézve kimondom azt, hogy ez alkalommal figyelembe veendő mindig az, hogy a két állam egymáshoz viszonyítva, mennyire emelkedett vagy hanyatlott anyagi jóléte tekintetében. Ez a quóta meghatározására csak annyiban van hatással, a mennyiben a másik államban más viszonyok állanak be. Ha tekintetbe veszem Magyarország helyzetét, és azon különbséget, mely létezik Magyarország anyagi helyzete tekintetében ma, és létezett azon időben, midőn az első quóta megállapittatott: a hanyatlás minden esetre coustatálható. S ha egyedül ezt venném szemügyre, a quóta-bizottság által megállapított 29°/ 0 arányt szerfelett nagynak tartanám. Hanem figyelembe kell venni azt is, hogy Ausztriában szintén hanyatlott az anyagi jólét, s ennek folytán a 29%-on alóli leszállítást én részemről a jelen körülmények közt nem tartanám igazságosnak, ámbár a 29%-ot is, figyelembe véve a jelenlegi viszonyokat, némileg súlyosnak tartom. Mindazonáltal hajlandó vagyok azon arányt, ! melyet a quóta-bizottság megállapított, elfogadni, s ez alkalommal kijelentem azt, hogy ón részemről igen örvendenék, ha Magyarország azon helyzetbe jutna, hogy magasabb quótát is elfogadhatna (Helyedéi balfelül), és magasabb quóta ; elvállalására is késznek nyilatkozhatnék. Azon í esetben, ha Magyorország oly vámszerződést kötne, mely Magyarország érdekeit kielégíti, a ; fogyasztási adókra nézve a megkárosodás a jövő- j ben nem történnék meg, egyszóval, ha vagy : ezélszerü és jogos és igazságos egyezkedést köthetne Ausztriával, vagy pedig törvényes intéz- j kedési jogával élhetne, melynek folytán önállóan I rendelkezhetnék ezen ügyekről: ez esetben még j a 29°/o-nál magasabb quótát is hajlandó volnék elfogadni. A jelen körülmények közt azonban, midőn a javulás nem következett be, melyet azon időben reméltek azok, kik a quótát megállapították, én részemről, bár a 29°/ 0-et súlyosnak tartom, elfogadni hajlandó vagyok, megjegyezvén, hogy 29% arányt a maximumnak tartom, miután Horvátország egyik képviselője már a praecipuumnak I 2%-ben megállapitása ellen alapos észrevételt tett | és kinyilatkoztatta, hogy a 29%-en tul Horvátország igen tetemesei! megkárosittatnék. Ezen okoknál fogva én a beadott különvélemény értelmében a 29%-et elfogadom. A mi a restitutiót illeti, erre nézve kijelentem, hogy azt compensatio vagy recompensatio tárgyának egyáltalában el nem ismerhetem. A restitutiónál az ország megkárosítása világos, senki által sem tagadtatik. Mindenki elismeri azt, hogy az Ausztriában gyártott czukorért, a mely kivitetik. Magyarország fizeti a restitutiót. Ezen bajnak orvoslását nem hozza magával a méltányosság, hanem egyedül, — kimondom, — az igazság; és azon esetben, ha az egyik fél a másik félnek az ilyen jogos és igazságos követelését visszautasítaná : fel van jogosítva ezen másik fél már ezen oknál fogva is szabad elhatározási jogával élni (Helyeslés balfelöl.) A mi a restitutiónak a quóta-törvénytől való külön választását illeti, illetőleg, hogy a restitutio más törvénybe tétessék, erre nézve ellenvetés nem történt, ennek ezélszerüsége minden oldalról elismertetett. Nincs azonban reményem, hogy ez megtörténjék, mert hiszen, mint sajnosán tapasztaljuk, mindezen ügyekben nem a magyar törvényhozás, hanem az osztrák birodalmi tanács az iránytadó és határozó. (Igaz! U<jy van! balfelöl) Ezek azon indokok, melyek következtében én a bizottság kisebbsége által beadott különvéleményt pártolom, és azt elfogadásra ajánlom, (Elénk helyeslés balfelöl.) Ráth Károly: T. ház! Azon csekély érdeklődés, melylyel a ház ezen kérdés tárgyalása iránt viseltetik, két dologra hagy következtetni: arra t. i., hogy ezen gazdag anyag, e vaskos könyv, mely az előterjesztések kapcsán a t. ház tagjai kezében van, vagy teljesen fölösleges, vagy oly egyszerű az azokból kiveendő conclusio, hogy egyáltalában nem szükséges az ott felhalmozott nagy anyagot tanulmányozni, a mennyiben egyáltalában a számadatokból ezen kérdésben adandó szavazatunkra nézve indokokat nem merithetünk. Valóban fölöslegesnek látszik a regnicoláris küldöttségnek egész munkálata akkor, ha egyátalában nem a t. küldöttség jeles két nuntiumában felhozott érvek, hanem egészen más téren fekvő érvek és indokok irányadók. A pénzügyi bizottság előterjesztésében azt mondja: „nem akarja kétségbe vonni, hogy a 30 százalékos hányad elfogadása által a monarchia kapcsolatának és ebben az ország politikai érdekeinek áldozatot hoz, melyet számadatokkal indokolni nem lehet." A pénzügyminister ur pedig tegnapi beszédében körülbelül oda concludált, hogy nem lehetvén sem az egyik, sem a másik részről oly alapot találni, miszerint kellő megnyugvással lehessen a hozzájárulási arányt szigorúan az adóképességhez mérve megállapitui: nem marad egyéb
