Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-401

±Gi. országos Illés májas 22. 187$. 33 hátra, mint hogy az arany középutat válaszszuk, t. i. ugy, a mint az a magán életben is mindennap előfordul a kalmár ós a vevő közt. A kalmár 5 frtra tartja az árut, a vevő 4 frtot igér, a középen levén az igazság és méltányosság, 4 frt 50 kr. mellett létre jön az alku. (Derültség bal/dől.) Itt is 29°/„-et tartunk mi a magunk részéről törvényszerűnek és igazságosnak, a másik részről nem fogadnak el kevesebbet 31%-nál, vessünk tehát véget a dolognak, halbirozzuk, és mondjuk legyen 30%, ez az arany középút. E szerint tehát semmi szükség e nagy anyag tanulmányozására és az abból meríthető motívumoknak kifejtésére. Azonban eléggé komolyan felvethető a kérdés, hogy vajon csakugyan lehet-e más döntő indokoknál fogja arra szavazni, hogy legyen a magyar j quóta nem 29%. niint azt a t. regnieoláris bizott- | ság alaposan kimutatta, hanem legyen l°/o-kal, j vagyis évi 1 millióval több, mint ezt a t. pénzügyi bizottság a regnieoláris bizottsággal ellentétben javasolja, azon szempontból indulván ki, hogy a monarchia kapcsolatának és abban Magyarország politikai érdekeinek itt is áldozatot kell hozni, melyet számadatokkal indokolni nem lehet. A kérdés már most az, és erre nézve leszek bátor nézetemet röviden elmondani, vajon csakugyan annyira erőtlen-e ezen ország, hogy itt is egy kényszerhelyzettel állunk szemben: hogy ne a törvényszerűség és osztó igazság alapján kelljen megállapítani a közös költségekhez való hozzájárulási hányadot, hanem a pénzügyi bizottság szerint oly ujabb súlyos áldozatokat kelljen hozni, melyek a tényleges viszonyok szempontjából nem igazolhatók, de melyek magasabb politikai szempontokból állítólag igenis igazolhatók. Hivatkozom e részben azon, ugy hiszem megdönthetlen axiómára, melyet a magyar országos küldöttségnek általam igen tiszteit előadója egy más alkalommal, t. i. a bankügyi vita alkalmával e házban kimondott, mely axióma szerint „ugyanazon lukból hideget is meleget is egyszerre fújni nem lehet." (Derültség.) Már most alkalmazzuk ezt Magyarországnak azon állítólagos gyengeségére, a mely az első gazdasági rendezkedés óta a 10 év folytán beállott, és Magyarországot arra utalja, hogy a kiegyezési előterjesztések egész során át ne a jogra, ne a törvényre támaszkodhassak, hanem épen gyengeségének tudatában a politikai kapcsolat érdekében hozzon meg oly áldozatokat, a melyeket a törvények értelmében meghozni nem kellene, és a melyek rendkívüli káros hatással lesznek anyagi és kulturális fejlődésére. Mondom, kettő közül egyik a lehetőség : vagy áll az, hogy Magyai*ország elvesztette e 10 óv alatt azon szerepét, melyet 1867-ben játszott, midőn állítólag erősebb vagy legalább is oly erős volt KÉPVH. NAPLÓ 1875-78. XVIII. KÖTET. mint Austria, és akkor mindazon hatalmas érvek melyek a vámügyi előterjesztések tárgyalása alkalmával a f. kormány és a többség részéről az előterjesztések mellett felhozattak, megsemmisülnek. Hiszen azt hirdették önök a vámügyi tárgyalások alkalmával, hogy Magyarország a vámközössóg mellett rendkívül erősödött; ki lett fejtve, hogy az ipar, a gazdászat, a közforgalom mily óriásilag növekedett, és ebből lett aztán levonva a következtetés, hogy tartsuk fenn a vámközösseget, még az uj, reánk nézve terhesebb alapokon is, s fogadjuk el azon kiegyezést, a mely az 1867-iki közgazdasági rendezkedésnél én szerintem egészben jőval rosszabb. (Helyeslés balfelöl.) Ha ez áll, ha csakugyan annyira felvirágzott gazdasági életünk, akkor lehetetlen, hogy mi politikailag annyival gyengébbek legyünk az uj egyezkedéseknél, és akkor nem érthetem, hogy minden egyes kiegyezési kérdésnél miért kellett nekünk a rövidebbet húzni. A szeszadóra, a ezukoradóra, a Lloyd társulatra vonatkozó egyességnél, a vámügyeknél, a bankügynél, mindenütt kevesebbet értünk el, mint a mennyinek elérésére a t. kormány megalakulásakor első sorban vállalkozott. Ha annyira gyengébbek lettünk, akkor gondoskodni kellett volna a lehetőségről, a törvényekben gyökerező eszközökről, hogy legalább a közelebbi 10 év alatt anyagilag és ez által politikailag is erősödjünk ; de azon alapon, mely épen e gyengeségnek okozója volt, meg nem maradhatunk és azon alapra kellett volna lépni, a melyet mi ajánlottunk. Oly gazdasági ós pénzügyi rendelkezésre i kellett volna törekedni, mely mellett gazdasági ós pénzügyi erőnk fejlesztése lehetségessé válik. Ha csakugyan ennyire gyöngék vagyunk, mondom, akkor kár volt más alkalommal ismét, és pedig e házban is, egészen mást hirdetni; kár volt elfogadni egész sorát az érdekeinket kellőleg nem óvó kiegyezési törvényjavaslatoknak, ellenkező motivomuk alapján, mint a melyek most felhozatnak, annak plausibilissá tételére, hogy itt is kénytelenek vagyunk engedni, további súlyos áldozatokat hozni, {ügy van balfelöl.) Ezeket csak mellékesen megjegyezvén, van még egy másik fontos politikai principiális szempont is, melynél fogva én igen veszedelmesnek tartom azt, ha mi azon térre helyezkedünk, hogy ne merítsük az indokokat ezen munkálatokból, hanem merítsük egyedül azon más opportunitási indokokból, melyeket a pénzügyi bizottság élénkbe terjesztett. És itt bátor vagyok a t. pénzügyminister úrhoz egy kérdést intézni: vajon szó szerint veendő-e azon tegnapi nyilatkozata, melyet szerencsés lehetek a gyorsírói közlés alapján is fölolvasni, hogy t. i. a t. kormány szorosan a törvény alapján t. i. az 1867: XII. lörvényczikk 18 — 20. szakaszai alapján terjesztette be ezen törvényjavaslatot ?