Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-401
4OT. országos BMs május 22. 1*58. 81 sik fél részéről a számítás: alig történt az egyik és a másik fél részéről közeledés, a számításoknak bizonyos stádiumában nem akadunk egyre sem, a melyet akár az egyik, akár a másik fél olyannak tartott volna, hogy kifogásai bizonyos mértékben joggal ne érinthették volna a másik fél számításait." A t. pénzügyminister ur e nyilatkozatai után kiderüi, hogy a közös kiadások kemény súrlódásokra adtak alkalmat, és sajnos, a vitás kérdések mindig Magyarország kárával végződtek. Mind Hegedüs Sándor t előadó ur, mind a t pénzügyminister ur elismerték, hogy a quótaalap nem biztos. Ugyanezt beismeri az állandó pénzügyi bizottság, midőn azt mondja, hogy nem vonja azt kétségbe, hogy ezen aránynak megállapításánál Magyarország áldozatot hoz. Beismeri t. előadó ur, hogy daczára 1867. óta rósz termések voltak : a quóta-alap nem változott. Magyarország termelő ország, tehát ha rósz terméskor a quóta-alap nem változik, ez is egyik oka a nép elszegényedésének. Államháztartásunk költségei nincsenek a bevételekkel összhangzatban, és ez mindaddig meg nem szűnik, míg államháztartásunk közösügyes alapon vezettetik. Széll Kálmán t. pénzügyminister ur igy nyilatkozott: „1867-ben is különböző számokat hoztak ki a magyar- és osztrák bizottság tagjai s miután bármily számítás történt, az mindig 29 és 31 között ingadozott, megszületett a compromissum, mely azt monda, ne legyen igazsága egyiknek sem, kövessék ,a középutat és állapítsák meg a 30 perczentet." Épen ezért kell megszüntetni a közösügyet, hogy mindegyik félnek legyen igaza; s egyik félnek a másik kedvéért ne kelljen súlyos áldozatot hozni; akkor lesz Magyarország erős, ha jövedelmei idegen érdekeknek áldozatul nem dobatnak. A t. pénzügyminister ur azt állítja, hogy az adóalapot kiszámítani nem lehet; elhiszem, mert oly soknemü adó van, hogy közte maga a minister ur is megtéved. De a ki az államháztartás költségeit vezeti, hogyan találja akkor a 30%-et helyesnek, ha a számítási alap nem biztos. Hogyan tud elajándékozni lojalitásból több milliomot, mikor az ország jövedelmei a kiadások fedezésére elégtelenek, midőn Magyarország most sokkal roszabb anyagi helyzetben van, mint volt 1867ben. Hosszú évek során meghozott áldozatok után mind a méltányosság, mind az igazság azt tünteti fel, hogy az osztrákok hozzanak áldozatot Magyarország érdekében, B. Bánhidy t. képviselőtársam, ki a közösügyes kereten belül ellenzékeskedik, igen szép ékesszólással kimutatta, hogy a delegatió felesleges. Felemlíti, mily édes phrasisokkal birták a képviselőház többségét nagy áldozatokra: a súlyos áldozatok gondolkozóvá teszik a nemzetet; és hogy az áldozatoknak mikor lesz vége? Engedje meg. liogy e kérdésére elveim alapján válaszoljak. A nagy áldozatoknak vége lesz: ha a nemzet öntudatra ébred, szakit a gyávaság politikájával, a bátorság ösvényére lép és megszünteti a közösügyet. Alaki tekintetben a quóta és restitutió két fontos kérdésnek egy törvénybe préselését nem helyeselhetem; de ugy vélem, hogy ezen két osztrák közösügyes virág azért került egy törvénybe, hogy a képviselőházban el ne hervadjanak, hogy a fontos kérdések vitatása a szabadelvű pártban ujabb szakadást ne idézzen elő, és a képviselőházban könnyen át sikamolhasson. A közös vámterületből az osztrákoknak nagy hasznok volt, nézzük e tárgyban a kormány nyilatkozatát: „A mi a fogyasztási adó visszatérítésének eddigi módozatát illeti, a magyar országos bizottság az előterjesztett adatokból sajnosán meggyőződött azon károkról, melyeket Magyarország a most fenálló visszatérítési mód által eddigelé szenvedett. Beható vita tárgyát képezte azon két gyökeres megoldási mód, mely szerint e bajon segitni lehetne, tudniillik, vagy a vám közösségének felbontása, vagy pedig a fogyasztási adóknak közössé tótele által." Ezen nyilatkozat után én az egyes szám tételeket, melyek Magyarországra káros quóta arányát képezik, nem idézem, az igazságos arányról a kormánynak kötelessége felvilágosítani, megnyugtatni a nemzet aggodalmát, akár ügyetlenségből, akár engedékenységből alkottatik hibás quóta arány, a nemzetnek a kormány érte felelős. Mind a kormány, mind a képviselőház minden tagja meg van győződve az önálló vámterület üdvös hasznáról, sok baj forrása onnan ered, hogy a képviselőházban gyakran, sokan meggyőződésük ellen szavaznak. Minthogy azt hiszem, hogy nincsen oly ember, ki oly programmot tudjon előterjeszteni, hogy közösügyes alapon Magyarországot virágzóvá lehessen tenni; ha van oly földi lény, álljon elő: tettekkel czáfolja meg elveinket. — Szilárd meggyőződésem, bár mily pártból alakuljon kormány: önállóság, függetlenség nélkül Magyarország virágzó, ós a nemzet megelégedett, boldog soha nem lehet. Ezért a beterjesztett törvényjavaslatot el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Simonyi Lajos: T. képviselőház! Tekintetbe véve a t. háznak igen rövidre szabott idejét, nem akarok hosszasan nyilatkozni e tárgyról, csak röviden akarom adandó szavazatomat indokolni. A mi a quóta megállapítását illeti, az arra vonatkozó tárgyalásoknál én nem tartanám helyes
