Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-400

22 400. országos ülés májns 21. 1878. hogy mi körülbelül egy milliót fizetünk politikai érdekek fejében; mert mi több mint két millióval fizetünk többet csupán a quótánál. Hiszen mi méltányosságból elvállaltunk másik 30 milliót az államadósságok fejében, s igy nem 30, hanem 60 milliót fizetünk a közös költségekhez. De nem lehet tekinteten kivtil hagyni azt sem, hogy ámbár az országgyűlés a jövőre még nem szavazta meg, de az elmúlt tiz évben a vámközösség ránk nézve még a quótánál is nagyobb veszteséget rótt s az osztrákra nézve nagyobb nyereséget hozott; tehát a mi quótánk nem 30°/o> hanem ennél sokkal nagyobb, s ha mindent számításba veszünk: alig hiszem, hogy ki nem számíthatnék, hogy az osztrákok sokkal kisebb arányban járulnak a közös költségekhez, mint mi. (Helyeslés a szélső balon.) S mégis folytonosan azon szemrehányással találkozunk, hogy mi 50%-nyi jogot akarunk élvezni és hozzájárulunk csak 30% teherrel Én azon jogokról édes örömest lemondok (Helyeslés a szélső balon), mi nem kérünk azokból, nekünk nincs rá szükségünk; mi csak azt kívánjuk, hogy ők ne élvezzék a mi jogainkat. (Ugy van a szélső baloldalon.) Legyenek boldogok az ő módjuk szerint. A mi a restitutió kérdését illetii igen helyesen kifejtette Bánhidy képviselő ur azt a különbséget, mely a vám és kereskedelmi törvény és a quóta törvény közt van. Ez a két kérdés nem tartozik együvé és én részemről oly politikának pártolója soha nem leszek, a mely oly kérdéseket, melyeket számítás dolgai, melyeknek alapja kell. hogy igazság és méltányosság legyen, compensatió és recompensatió tárgyává teszi. Ha a compensatió és recompensatió útjára térünk minden alkalommal, akkor sohase tudjuk azt megbecsülni, hogy tulajdonkép mennyiben károsodunk, mennyiben nem. Én azt hiszem, minden kérdést a maga saját alapján, igazságosan meg kell oldani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha minden kérdés igazságosan meg van oldva, akkor compensatió és recompensatióról nem lehet szó. Hanem a minister ur azt mondja, akár ide tartozik akár nem, ez pusztán alaki kérdés, ezért nem érdemes hátráltatni a törvényjavaslat keresztülvitelét. De ez nézetem szerint nem pusztán alaki kérdés. Fontos kérdés ez, mert ez annyit tesz. mint oly dolgokat összezavarni és együvé hozni, melyek együvé egyátalán nem tartoznak. Nem ugyan az 1867: XII. t.-ez. értelmében, hanem a képviselőházi határozat által, melynek nézetem szerint a törvény ellenében semmi érvénye nincsen, de mégis a képviselőház határozata által a 80 millió kérdését a quóta-bizottsághoz utasítottuk, és mégis daczára ennek most azt administrativ utón elkülönitették, azt mondván, ez nem idevaló, majd arról külön fogjuk beadni a jelentést. Azt pedig, a mit nem utasítottunk oda, a restitutió kérdését, azt összekapcsolják vele, s azt mondják, hogy együvé tartozik, és hogyha nem tartozik együvé, az csupán csak alaki kérdés lenne. Pedig ez hát nem igy áll A restitutió kérdése egészen más természetű és más törvény által szabályozott intézménynek kifolyása. Ezt tehát a quóta kérdésével összezavarni nem lehet és — amint igen helyesen jegyeztetett meg — a restitutió kérdése attól függ, hogy micsoda intézkedéseket hoz a törvényhozás a vám- és kereskedelmi szerződés ügyében. Eddigelé még az. sincs eldöntve. Hátha a végén az sül ki, hogy a törvényhozás nem fogadja cl a közös vámterületet? Akkor aztán itt hiába csináltunk provisiót a restitutióra nézve : mert akkor a restitutió kérdése nem áll elő; akkor egész más. Bánhidy képviselő ur ugyan azt mondja beszédében, hogy a restitutió kérdése annyira méltányosan és igazságosan van megoldva, hogy ez az egyedüli kérdés az, egész alkuban, mely igazságosan és méltányosan intéztetett el. És ő azt mondja, hogyha nem közös, hanem külön vámterület volna is, akkor sem lehetne jobban elintézni a restitutió kérdését. Persze nem akkor, ha oly kérdéseket is felveszünk ebbe, mint a fogyasztási adó kérdését, melyek sem a kereskedelmi, sem a vámszerződéshez nem tartoznak, s melyek nézetem szerint sokkal jobban intéztetnének el akkor, ha mi azt mondanók: állítsunk fel körülöttünk finánczvámokat s az Ausztriából behozott czukor, sör és szesz itt fizesse fogyasztási adóját a magyar pénztárba, mint elintózhetők, ugy. hogy ha azt mondjuk, hogy a külföldre kivitt czukor, sör, szesz restitutiója igazságosan intéztessék el. Én tehát megengedem, hogy ezen megoldás igazságosabb, mint volt előbb ; de azt, hogy még a közös vámterület alapján is igazságosabban megoldani ne lehessen, el nem ismerhetem. Ezek, t. ház, azon észrevételek, a melyeket ón ezen törvény irányában főleg azért akartam megtenni, hogy elvi állásomat jelezzem és nézetem szerint azt hiszem, hogy miután ezen egész tárgyalás szabályellenes, s egyenesen a törvény rendelete ellen folytattatik, miután, mint mondám a 20. §. világosan azt parancsolja, hogy a quóta-bizottság jelentése az országgyűlés elé terjesztendő, s hogy az rendesen tárgyalandó: én azt hiszem, hogy addig, míg a ház a felett nem határozott, hogy a quóta-bizottság javaslatát elfogadja-e vagy sem? más javaslatot a ház elé terjeszteni nem is lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényben meg van irva az eljárás módja. Ha az országgyűlés ezt tárgyalás alá veszi, az ez esethen hozott határozata azután közöltetik a másik országgyűléssel, és ha a két országgyűlés egymással megegyezni nem tud. akkor az előterjesztések alapján ő Felsége