Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-415
280 415 országos ülés június 24 1878, parlamentalis ország akkor, midőn az államtanács ezen kettős, illetőleg hármas jogkört nyerte. Nem volt parlamentalis kormány a végrehajtó hatalom tetőzete, maga a császár, illetőleg az ország, és illetőleg még akkor az első consul viselte a felelőség egész terhét, a ministerek Francziaországban nem voltak sem a oonsuláris régime alatt, sem a császárság alatt, mikor az államtanács behozatott, felelősök a nép képviseletnek; felelősök voltak egyedül a császárnak, a végrehajtó hatalom fejének, a kiről egy merész flctióval az 1852. évi alkotmány azt mondotta: a császár felelős, a suffrage universellnek a plebiseitnek, ott nem róhatta meg a minister felelősségét, ugy a mint az fenállott, azon körülmény, hogy összekapcsolja a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó jogkörét az államtanácsnak, a törvényjavaslat szakszerű előkészítésére vonatkozó jogkörrel, mert az egyezség, a mely ekként előidéztetett ugy az adininistratióban, mind a jogsérelmek elintézésében egyfelől, másfelől pedig a törvényhozási munkálatok előkészítése tekintetében ezen egység tökéletesen beillett magába .azon rendszerbe, a mely szerint a császár egyedül viselte névleg legalább a felelősséget és a ministerek a népképviselet irányában való minden felelősségtől felmentett végrehajtó közegei lőnek a törvénynek ós a császár akaratának. Parlamentalis államokban ez akként összeköttetésbe nem hozható, habár a continensen erre példát látunk, de mi ezen államokat, miután azokban valóságos alkotmányosság nem létezik, nem utánozhatjuk; nem utánozhatjuk még Olaszország példáját sem, a mely e tekintetben oly közel áll Franeziaországhoz, habár más tekintetben egy valódi alkotmányos állam nevét csakugyan megérdemli. Nem utánozhatjuk pedig azért, inert ha a közigazgatási bíráskodás jogkörét oda csatoljuk az államtanács jogkörének más nagy csoportjához t. i. a törvényjavaslatok s'/akszerinti előkészítésére vonatkozó jogkörhöz, abban az esetben az államtanács a kormány felelőségében osztozik és abban az esetben kitesszük a népképviseleti rendszert és a ministeri felelősséget annak, hogy a kormány nem fogja a felelősséget akként viselni, a miként azt alkotmányunk szelleme eddig megszabta; hanem igenis egy harmadik testület, az államtanács fog a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom közé beókeltetni, a melyre a kormány mindig átháríthatja a felelősség azon súlyát magáról, a melyet viselni nem óhajt, és rá háríthatja oly testületre, a mely felelősséggel a törvényhozásnak tnlajdonkópen nem tartozik. Ez röviden indokom arra, hogy én részemről miért nem akarom az államtanácsról szóló törvényjavaslatomban annak jogkörét akként szabni meg, hogy az egyúttal a közigazgatási bíróság jogkörével is feíruháztassék. Ez magában álló kérdés. Az államnak ilyetén szervezete Európaszerte az államtudomány egyik problémája, és ifjú államok, mint például Görögország, igyekeztek is ezen kérdést 1864-ik alkotmánya meghozatala alkalmával oly irányban megoldani, hogy lehetőleg távol tartson attól minden oly jogkört, mely a parlamentalismus tevékenységét legtávolabbról is invalidálná. Én részemről hasonló irányban jártam el, midőn bátorkodtam ezen javaslatot benyújtani. Ezen javaslat alapján az államtanács egyenesen azon munkára lenne hivatva, a melyet nálunk már régebben is bizonyos szaktestületre való ruházás által óhajtottak megoldani. Azon administrationalis közegek nem felelhettek meg a feladatoknak, már azon okból sem, mert kizárólag a jogi szempontok szemmel tartására voltak felállítva. Ugy de a modern államéletben, oly államban, mint Magyarország, mely nemzedékek hoszszu sora alatt hátramaradt a kor igényeinek ós saját speciális érdekeinek kielégítésében, midőn rohamosan kell a reformkórdéseknek egész hosszú sorát minden irányban és különösen oly irányban megoldani, a melyben azelőtt a rendi alkotmány korában nem találtak szakközegekre, — mondom — ily államban ezt közölni máskép nem lehet, mint ha" azon tiszta jogi szempontokon kívül, a melyeket a folytonosan haladó és nálunk a végeredményt illetőleg előbbre haladt külállamok, például Würtenberg, Szászország és egyéb államok méltán követhettek, tudniillik, hogy tisztán a jogi szempontra helyezik a fősúlyt egy oly codiücationalis bizottság vagy államtanács felállításánál még tovább is megyünk. Mi ezen állásponton nem maradhatunk meg, mert szükségünk van arra, hogy az államélet valamennyi nagy ágában, pl. a közlekedési, a kereskedelmi, a közoktatási, hozzá teszem még a szegény-, .közegészség- ós pénz-, valamint a bánya és erdészetügyi ágában odatörekedjünk, hogy az ezen ágakba vágó törvényhozási teendők létesítésénél az ország szakerőit, a mennyire lehetséges, értékesíthessük. Ez a czél, ez a probléma Hogy mennyire sikerüli ezen problémát megoldanom javaslatom által, mely ezen nézpontokat tartja szem előtt, azt megítélni a t. ház bölcsességét illeti. Eészemről csak azokat bátorkodtam előadni, a melyek engem ezen javaslatom szerkesztésénél vezéreltek, azokon kivül, a miket indokolásában bővebben kifejtettem. Ezek után fölöslegesnek tartom a t. képviselőházat azok kifejtésével untatni, a mik az államtanács szervezetének megállapítására nézve indokul felhozhatók. Azonban legyen szabad t. ház, csak röviden megjegyeznem azt, miszerint az egész szervezetet egy alapgondolat lengi át, és ez az: megkímélni a ministeri felelősség-elvet, azt érintetlenül hagyni, hogy ne invalidaltassék a kormány jogköre, de
