Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-413

232 413 országos ülés jnnins 22. 1878. millióról van szó, hanem csak ő millió néhány százezer írtról, mert ha volna nekünk (> miliőnk és azt kamatokra elhelyeznők, tehát 24 millió ma- ! gátol kikerülne. Igen, ha volm». De ha még a voltra sem ad a zsidó semmit, a volnára még a keresztény sem ad. De továbbá azt mondja a pénzügyminister ur. ne beszéljenek milliókról, hanem arról, hogy az j ország 50. illetőleg 60 esztendőn át 400,000 frtot | fog évenként fizetni. Hát mi az? Megvallom, a pénzügyminister úrtól nem váriam volna ily okoskodást. Nem tudja-e jobban, mint mi, hogy vau Magyarországon körülbelül ötféle adó, a mely kiállhatlan módon sújtja a népet, a kocsi-, a kávéházadé, mely összesen nem jövedelmez 400,000 forintot. Ha tehát a pénzügyminister ur szerint 400,000 írt nem nyom annyit, a latban : akkor miért nem javasolja inkább azt, hogy ezeket a haszontalan adókat vegyük le a nép vállairól? j Hanem ha erről van szó, akkor minden ékesszólását felhasználja arra, hogy bebizonyítsa, hogy Magyarország oly szegény ország, hogy még ?5 ezer frtot sem bir nélkülözni; de mikor az osztrákról van szó. akkor még 400,000 írt is merő j bagatell. (Helyeslés a szélső bal okin Ion.) A másik nagy veszedelem, t. ház, annak a j 400,000 írtnak 50—60 esztendőre kiterjedő fize- j tése. Annyira veszedelmes az, hogy ha én Képes ! volnék magamat capacitálni arra, hogy ezt az itt j javasolt összeget megszavazzam, inkább elvállal- I nám a kétszeres terhet, hoyy rögtön fizersük ki, mintsem hogy Ausztria tributáriusává legyünk és 50—G0 esztendőre kötelezzük magunkat. Hisz ez valóságos sarcz, a mit ők velünk szemben kivetnek. Ezentúl oly viszonyban leszünk Ausztriával, mint a milyen viszonyban voltak eddig Törökországgal a vazallállainok. Azt mondják: nem tartozunk azzal a fizetéssel; nincs jogra, a méltányosság sem követeli, de politikai indokokból vállaljuk el. Hát kérem, Románia, Szerbia és a többiek is csupán politikai okokból fizetik a tributurnot Törökországnak. Ez sértő, megalázó állapot Magyarországra nézve. De van egy ! másik, a mi veszélyesebb i Nem kerülte ki önök figyelmét sem, hogy az ! utolsó viták alatt Auztriában már is kezdték hangoztatni, hogy ez fentarthatatlan állapot, hogy ez egy olyan felmondási állam, mely 10 évről 10 évre mindig felmondásnak van kitéve; módot kell találni, hogy vagy örökre köttessék meg a kiegyezés, vagy legalább igen hosszú időre. Önök megtették az első lépést azáltal, hogy a kereskedelmi és vámszerződésből az 5 évi felmondás elausuláját kitörülték és h tt belőle 10 év. Legyenek meggyőződve, hogy 10 óv múlva az j osztrákok nem azon fogják kezdeni a kiegyezést: I vajon megujittassék-e vagy sem? hanem azon, ; vajon 90 évre ujittassék-e meg, vagy 50, vagy 40, vagy 30 évre r és akkor lesz majd egy okos diplomata, — nem tudom Tisza Kálmán lesz-e a neve, vagy más, — ki azt fogja mondani, miután itt van a praecedens, a 80 milliós kölcsön 10 év előtt ugy intéztetett el, hogy 50—60 esztendő alatt legyen vége : elfogadjuk a kiegyezést ugy, hogy akkor járjon le az egész, de aztán liquidálva legyen minden. Ez a másik veszedelem. De, t ház, lehetetlenség mindezeknek a most itt javaslatba hozott intézkedéseknek eventuális következményeit kiszámítani A mennyiben lehet, elősoroltattak azok mások által. Én, miután ezekkel indokoltam szavazatomat, csak egy rövid megjegyzést akarok tenni igen t. Szlávy képviselőtársam egy személyes nyilatkozatára, a mely tulajdonképen — ugy vettem észre — tegnapi beszédének főtárgya volt, mert a többire nézve úgyszólván semmit sem mondott. És az abból állott, hogy ő bámulatos szerénységgel tiltakozott az ellen, mintha ő volna a jelenlegi kormány fentartója: tiltakozott ellene nagyon szűziesen, hiszen az ő szavazata ép annyira egy szavazat, mint akármelyik más képviselőé. Megvallom t. ház, miután lehetetlenség, hogy a t. képviselő ne ismerje a saját állását annyira, mint ismeri a ház bármely tagja: az ő szerénysége eszembejuttatja azt, a mit fiatal koromban olvastam Midőn Görögországban a stoikusok' iskolája virágzott, egy igen hiu szép fiatal ember élt ott, a ki szépen is szeretett öltözködni, és stoikus is akart lenni; a stoikusok jellege pedig a lehető legrongyosabb ruházat volt, 0 egyszer czifra, és a legújabb divat szerini. készült köpenyegét választott magának, s azt minden módon keresztül lyukkasztva viselte az utczán. Találkozott vele a stoikus iskola egy vén mestere, és azt monda: collega, köpönyeged minden lyukán keresztül kandikál hiúságod! (Derültség balfelöl.') T. ház! Midőn a vita folyamában a házba jöttem, azt hallottam, hogy megbotránkozással beszéltek arról, hogy t. barátaim, kik az előtt való napokon a törvényjavaslatot megtámadták, oly kemény kifejezésekkel éltek, hogy, valóban alig tartható fenn a parlamentalismus. Én nem voltam itt, tehát saját füleimmel nem hallottam e kifejezéseket Megvallom nem értem rá valamenyit elolvasni, hanem azon erős meggyőződésben vagyok, hogy e tárgygyal szemben kemény kifejezést használni nem lehet, ós pedig azért nem ; mert nem tudok képzelni a szótárban oly kifejezést, mely elegendő kemény volna ezen tárgygyal szemben. Ha azt mondják, hogy erkölcstelenség: ez valóságos bók ily dologban, valóságos méz és czukor. Ha azt mondják, hogy Ausztria részéről valóságos megrablása a nemzetnek: ez nem kemény, hanem lágy kifejezés, ós a kormányra és pártjára nézve