Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-413

413. országos Illés június 22. 1878 231 A kiegyezés művét leginkább a ministerclnök ur vezette, a házban ő védelmezte, s most midőn az egész felett kell ítéletet mondanunk, — nincs itt. Csodálkozom a ministerelnök ur hallgatásán, mert ugy ismerem őt, hogy jeles polemikus, de ugy látszik, érzi, hogy ily ügynek védelmezésére nincs elég fényes tehetség Ezek előre bocsátása után áttérek magára a tárgyra. Az ember valóban nem tudja, mit czáfoljon, mert, végig tekintve a t. előadó urnák, a pénzügy mi nister urnák és Szlávy képviselő urnák beszédein: én azokban egyetlen egy érvet sem \ találok a törvényjavaslat mellett. A kérdés jogi j oldalára nézve azt mondják, hogy nem szenved j kétséget, miszerint Magyarországot semmi teher nem illeti; a t. előadó ur pedig határozottan kijelentette, hogy Magyarországtól méltányossági szempontból sem lehet iíy nagy áldozatot kövelelni, s maga a t. fő védő. Szlávy képviselő ur sem emiitette a méltányosságot, tehát ő sem tartja Magyarországot méltányosságból sem e teher ; elvállalására kötelezettnek. j Mi marad tehát? Azt méltóztatik mondani, j hogy politikai okok. De méltóztassanak ezeket elő- j adni; ezt emlegette a pénzügyminister ur s tegnap nagy tetszelgéssel ismételte Szlávy t. képviselő ur a nagy pert, mely sokkal károsabb volna mint a kiegyezés; de én sem azon politikai okok, sem azon per mibenlétét nem hallottam említeni. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy 1867-ben önök, kik rna a törvényjavaslatot védelmezik, különösen Szlávy t. képviselő ur, ki részt vett az alkudozásokban, ország-világ előtt azt mondották: igaz ugyan, hogy lényeges jogokról lemondtak, de ezt azért tették, hogy az országnak anyagi jóilétét biztosítsak, hogy szabad kezet szerezve a nemzetnek, anyagi jóllétét mint önállóságának és függetlenségének tényezőjét megteremtsék. Ez volt okoskodásuk, midőn azon párt, mely velünk együtt e padokon ült, az 1867-iki egyezményt megtámadta. S mit mondanak most ismét? Akkor feláldozták a politikai jogokat az anyagi érdekekért, most pedig azt mondják, hogy anyagi érdekeinket politikai okokból kell feláldozni, s így az áldozatoknak se hossza se vége, mert e czimen az osztrákok mindig fognak valamit követelni, s én valóban sajnálom a szegény osztrákot, ha elképzelem, mennyire emészti őt a méreg, hogy miért nem követelt most még többet, midőn látja, hogy mindent megadunk neki. Hiszen ha készer ennyit kért volna, azon érvekkel, melyekkel önök ezen törvényjavaslatot védelmezik, lehet védelmezni, háromszor nyolczvanmillió elvállalását is. (Tetszés a baloldalon.) Mondom tehát, érvet a javaslat mellett nem hallottam és ezen éivnélküliség maga indokolja m ellenzéknek adandó szavazatát. Mindazonáltal kötelességemnek tartom szólni, s teszem ezt leginkább azokért, miket a t. kormánynak jelenlegi főügyvéde, az általam igen t. képviselő ur Szlávy József tegnap mondott, (Halljuk <> baloldalon.) Figyelmet érdemel azon beszéd már azért is, mert megvallom, gondoltam t, képviselőtársamra nem ugyan itt. hanem Kómában, hol nem rég voltam. Midőn elmentem a Forum Trajanum mellett, s ott láttam heverve azon gyönyörű régi oszlopokat összetörve, s csupán egy oszlop emelkedett ki közülök — az sem volt egészen ép, hanem meglehetősen összeroncsolva az idők viharai által. eszembe jutott a Tisza-kabinet s Szlávy képviselő ur. Tegnap ezen oszlop csakugyan felegyenesedett, s mondót) — nem mondhatnám nagy dolgokat, de mindenesetre olyanokat, miket hallgatással mellőzni lehetetlen, — mondott néhány igen veszedelmes tant. Veszedelmes tanokat méltóztatott itt tegnap fejtegetni. Azt méltóztatott mondani, hogy igaz, jog alapján Magyarországot nem illeti meg semmi; igaz. hogy a mi felfogásunk szerint 1867-ben ez a kérdés el lett döntve: ámde ne felejtsük el, hogy ezen minálunk általános közvéleménynyel szemben áll az ép annyira egyhangú osztrák közvélemény, a mely szerint e kérdés nem lett elintézve; és nem mondotta t. képviselő ur, hogy az a közvélemény téves, sőt mintegy indokolta annak helyes voltát, azáltal, hogy hozzátette: mert az államadósságról szóló törvényben ezen adósság nincs felemlítve. Ez oly veszedelmes tan, melyről bizonyos vagyok, hogy 10 év múlva az osztrákok hivatkozni fognak rá. Ugy látszik, nagyon bölcsen jártak el abban, hogy semmiféle államadósságot. czim szerint fel nem emiitettek, mert ha ugy áll, hogy mivel nincs külön felemlítve, tehát nem intéztetett el e kérdés: méltóztassék elhinni, 10 év múlva ki fognak keresni más és más 80 millió adósságot. Nem kell külön felemlíteni semmit, mert a törvény világosan, féireismerhetlenül kimondja, hogy Magyarország semminemű államadósságok czimén ujabb terheket el nem vállal. Ily tant a magyar képviselőházban nem reméltem volna hallani. A t. képviselő ur az ő dicsőítésében annyira megy, hogy nemcsak nem rosszal ja a kormány eljárását ezen 80 miliónyi, reánk nézve nem létező államadósság tekintetében, hanem azt jelenti ki. hogy emléket fog megérdemelni az a kormány, mely ezen kérdést elenyészted. (Felkiáltás a szélső balon: A Henczi-szobor mellett!) Igen t. ház! oly emléket, mint a minőt láttam a múlt héten Romában, a Nero tornyát, a mely emlékezteti a világot arra, hogy volt egy fejedelem és volt egy kormány, mely emitt a legszentebb jogokat tűzze! pusztította. Ez lesz a kormánynak emléke. Azt mondja a t. pénzügyminister ur: utóvégre önök mindig 24 millióról beszélnek. Itt nem 24