Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-413

230 113. országos Illés június 22. 1878. S épen az általam emiitett okoknál fogva szeretem hinni, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat még általánosságban a részletes tárgya- j lás alapjául sem fog elfogadtatni. Igenis, miután tudom azt, hogy alig van képviselő, ki megválasztása alkalmával programmot ne mondott volna választói előtt : miután tudom azt, hogy alig van képviselő, ki programrnjában meg ne igérte volna a választóknak, hogy sem a létező adókat ma- : gasabbra emelni nem fogja, sem az állam terhére ujabb adósságot nem vállal és mert a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadása által a létező adók még magasabbra emeltetnének, s az j államadósságok mennyisége szaporodnék, meg vagyok győződve, hogy még azon kormánypárti képviselő urak is. kik más körülmények közt egész odaadással, hogy ne mondjam: vakon szokták követni a kormány nyomdokait, számot fognak vetni lelkiismeretökkel, s vissza fognak j emlékezni választóiknak tett ígéretökre, mielőtt a | kormánynak e merénylete a szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadása mellett szavaznának ; miután tudják, hogy választóik előtt tett Ígéreteik meg nem tartása, s a programmjuk elleni szavazás erkölcstelenség ; mintán tudják, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadása által 24 millióig fotf Magyarország jogtalanul egy idegen : Ausztria, Bécs érdekében megkárosittatni, illetőleg megraboItatni, (Felkiáltás a jobboldalon: Borzasztó!) Ez alkalommal nem lehetem, hogy csudálkozásomat ne fejezzem ki a felett, hogy király ő Felsége a nemzet és saját ügyei vezetését még inai nap is Tisza Kálmán úrra bízza, (Derültség) azon Tisza Kálmánra, ki képes volt a nemzet érdekeit idegen érdekekért feláldozni, ki a körülményekhez képest szélkakas módjára, hol jobbra, hol balra ingadozik, ki az egész életén keresztül követett politika hitelveit kész volt feláldozni azért, hogy a ministeri székbe ülhessen. Szabad legyen még ez alkalommal Tisza i Kálmán ministerelnók urnák egy pár nyilatkozatára reüectálni. A t. ministerelnók ur azon nyilatkozata, hogy ő a ministerelnökségnek a közösügyes közjogi alapon való elfogadása által nem j adta fel a múltban vallott közjogi, politikai elveit, csak szegre akasztotta azokat, — s a képviselőházban történt azon mondása, hogy ő, ha ki fog kerülni a bársonyszékekből, ismét előbbi álláspontját foglalja el, — eszembe juttatja azon magyar j közmondást, hogy a mely élő lény egyszer átúszta a Dunát, másodszor is neki mer annak menni. Én részemről körülbelő] nem fogom sajnálni a bársonyszékekben bármikor bekövetkezhető változást. A szőnyegen levő törvényjavaslatot még részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el, mintán nem akarom, nem akarhatom azt, hogy nemzetem ! idegen: Ausztria érdekeiért feláldoztassék, s nem j akarom azt, hogy a nemzet bárki kedvéért az inség, a megsemmisülés szélere taszittassék. Es kinyilatkoztatom ez alkalommal, hogy meggyőződésem szerint mindazon képviselő urak, kik választóik előtt tett ígéretük ellenére szavaznának: hitszegési, erkölcstelenség*! bűnt követnének el, éfc az országgyűlés mindkét háza által hozott azon határozat ellen fognak eljárni, mely szerint a közösügyes kiadások arányának meghatározására kiküldött bizottság utasítva lett, hogy magát szo rosan az 1867: III. és XV. t.-ezikkekbeh kimondott elvekhez tartsa, vagy más szavakkal á 80 milliós egyedül Ausztriát illető adósságból egy garast is el ne vállaljon. Nem fogadom ei a törvényjavaslatot, (fíélijeüés a szélső balrSl.) Helfy Ignácz: T. ház! A szőnyegen levő tárgy oly természetű, hogy a ki hozzá kivan szólni, csak két utat választhat, vagy azt, hogy igen hosszasan szól, felkarolván mindazt, a mi e kérdéssel kapcsolatban van, vagy pedig szól a lehető legrövidebben. Én részemről az utóbbi utat választom. Nem azért, mintha ezt tartanám helyesebbnek, ellenkezőleg én meg vagyok győződve, hogy a képviselőnek, ha kötelességszerüleg e tárgyhoz szól: fel kell karolnia a kiegyezés összes ágait; mert hiszen tulajdonkóp ez a legelső alkalom, s egyúttal az utolsó is, midőn az összes kiegyezési mű fölött Ítéletet mondhatunk. Mert jól méltóztatnak tudni, hogy a kormány, mely a túlsó féllel akkép állapodott meg, hogy az egészet elválaszthatlanul kelljen elfogadni, a képviselőházzal szemben ellenkező eljárást követett, s cseppenkint nyújtotta be a keserű orvosságot, és sohasem nyújtott alkalmat arra, hogy az egészet magunk előtt lássuk. Erre való tekintetből minden esetre helyes, ha valaki arra vállalkozik, hogy ez alkalommal az egészet felkarolván, részletesen kifejtse. Ha én ezt tenni nem óhajtom, történik ez tekintettel arra, hogy a vita hatodik napján vagyunk, és a ház türelme fogytán van ; s másodszor azért, mert előttem szólott több barátom ezt már megtette s elegendően kimeiitőleg tárgyalta á törvényjavaslatokat; szorítkozom tehát arra, hogy szavazatomat röviden indokoljam. (Halljak.) Első megjegyzésem, melyet nem hallgathatok el, az, hogy e fontos tárgynál a t. ministerelttöií uinak szavát sem hallottuk. Megvallom, azok után, miket nála tapasztaltam, semmi sem lepett még annyira mint ez, mert ei egyenesen azt mütátjá, mintha mondaná: beszéljetek, aíliit akartok, mellettem van égy többöeg, nem gondolok vele. (ü§fj vav! u szélső baloldalon.) Azt fogják mondani, hogy Szólott a pénzűgyminíster ur kétszer ; de ei nem argumentum, mert itt nem pénzmüveletiről van szó, s önök is nem pénzügyi, háhehi politikai okokkal támogatják a törvényjavaslatot, ezekről azonban a pénzügymthister űr égy szót sem mondott s ez ném is az ő szakmája.