Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-410
410. országol Illés jnnlns 18.1878. 155 szépen zsebre rakja. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ilyenek az indokolások, melyek e jelentésben és a ministeri indokolásban foglaltatnak. Mondta a minister ur még azt is. és monda már több izben, hogy hiába, szeme közé kell nézni ezen kérdésnek, mert ez a kérdés, bár mit beszélünk is, létezik. Én tagadom, hogy ezen kórdós in se et pro se létezik. Csakis addig létezik, a mig annak létezését mi elismerjük ; mihely határozottan kimondjuk, hogy el nem ismerjük: nem létezik (Élénk tetszés a szélső baloldalon.), s nem is ezen kérdésnek kell szeme közé nézni, hanem azoknak kell szeme közé nézni, a kik ezen kérdést elóhurczolni elég vakmerők voltak. Éhez nem volt a kormánynak akarata, kellő ügyessége ós hae fonté derivata clades. Méltóztassanak megengedni, hogy most ezen, kétségtelenül igen momentuosus pillanatban, midőn a kiegyezési tárgyalások befejezésénél ós az uj kiegyezési korszak kezdeténél állunk, ezen — hogy ugy mondjam — buosuvita alkalmával az összes kiegyezési tárgyalásokra még egy rövid visszapillantást vethessek. (Halljuk! Halljuk]) A kormánynak ez alkalommal való eljárását kellene vizsgálnom, hanem hát én ugy tudom t. ház, hogy ha mi a kormányról beszélünk, a kormánynak általános — mint mondani szokták — a magasabb politika körüli eljárásáról hát akkor volta képen csakis a ministerelnök úrról szólhatunk ; mert azt kell tapasztalni a kormánynak eddigi működése alatt, hogy a kormánynak tagjai akként egyeztek ki, akként csinálták ki egymás közt a munka felosztást, hogy a többiek csak subalternus szerepet vállaltak magukra, mintha a magas politikára nézve véleményük sem volna és csak mint a féle szakértők vesznek részt a kormányzásban. A magas politikát egyedül a ministerelnök ur intézi. Én megvallom, hogy ezt a valódi alkotmányos és parlamentalis kormányrendszerrel összeegyeztethetőnek nem tartom ; hanem hát tényleg igy volt. Világosan tapasztaltuk ezt a többi kormánytagoknak itt e házban való maguktartásából. Talán egyet kivéve, alig volt rá eset, hogy a többi minister urak oly tárgyakról, melyek tárezájukhoz szorosan nem tartoznak, nyilatkoztak volna. Nem veszem ki a t. pénzügyminister urat sem, mint aki a kiegyezésnek megcsinálásáhan és itt a házban való repraesentálasában részt vett. Egyetlenegy eset volt mégis, midőn, gondolom, a vámszövetség tárgyalása alkalmával Wenckheim igen t minister ur lovagiasságból desperatarum causarum advocatusságot vállalt: de különben, mondom, egyátalában tartózkodtak a minister urak attól, hogy a magas politikához hozzá szóljanak. Tehát a t. ministerelnök úrral Tisza Kálmánnal van dolgunk akkor, midőn a kormánynak az ország átalános politikája és különösen kiegyezési politikájának vezetése körül követett eljárását megítélni akarjuk. Es mivel ez igy van és most a t ministerelnök urnák kétségtelenül igen nagy, — nem lehet tagadni - historicus szerep jutott a nemzet ügyeinek vezetésében : méltóztassanak megengedni, a maga teljességében contempláljam pályáját egy perezben múltjára is visszatérjek. (Halljuk 1 * szélső baloldalon.) Én az igen t. ministerelnök urnák soha sem tudom megbocsátani azt, — meg lehet, hogy ez saját egyéni gyengeségem, — hogy feladta azt az ügyet, a melyért évek során át küzdött, feladta a baloldal ügyét, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha állhatatos maradt volna a helyett, hogy nagy pártját, melynek élén küzdött — tudom, hogy nem csak neki, hanem másoknak is van ebben részük, de ő volt ebben a főtényező — demoralisálta, desorgani^álta ós végre szétrobbantotta : e párt nemsokára felülkerekedett volna és megmentette volna az országot a közösügyi rendszer calamitásaitól. (Ugy van] a szélső balfelöl,) Ezt a t. ministerelnök ur épen akkor tette, midőn a Deák-párti kormány többé tarthatatlan volt, midőn azon párt nem volt képes többé kormányt alkotni, s ha várt volna még egy rövid ideig, ha lett volna egy kis türelme, akkor egészen más körülmények közt önként esett volna ölébe az érett gyümölcs. Nem csak a legfőbb, t. i. a közjogi elveket adta fel, hanem feladta pártjának elveit, progranimját a belügyi kérdésekben. A régi baloldal zászlójára a szabadság és önkormányzat volt irva. Mit tett a ministerelnök ur legislativ működése tekintetében erre vonatkozólag. Akként vezette a törvényhozást, hogy az önkormányzatból alig marad valami, mint üres formák; mintha csak az lett volna a t. ministerelnök urnák legislatorius törekvése, hogy az önkormányzatot compromittálja annyira, hogy maguk az önkormányzat barátai fogják kérni a kegyelemdöfést, A mi közigazgatási eljárását illeti, ismeretesek azok, miket a közszabadság ellen a legújabb időkben tett; melyekkel bebizonyította a tiszt, ministerelnök ur azt is, hogy nem tudja kellőleg mérlegelni, hogy mit tűr meg a körülmény. Akkor pedig, midőn az ismeretes szent István-napi, meg a gyülekezési szabadságra vonatkozó rendeletét visszavonta: igazolta azok nézeteit, a kik nem osztoztak azon illusiókban, a melyeket sokan a kormányelnök urnák személyéhez, a jó közigazgatás megnyerése tekintetében kötöttök és a kik mindenkor azon véleményben voltak, hogy fáradhatlan tevékenység, hogy a mindenkor kész és tultengósbe menő dialectikai képesség és administrationalis tehetség nem ugyanazonosak. De itt van a ministerelnök urnák legfőbb müve, az uj közgazdasági kiegyezés. 20*
