Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-407

\\% ±07 országos ttiés június 14. 1878. ság megalapítója Szent István király hirdetett és kivált a beszármazott nem magyar ajkú népfajok irányabau oly szépen kifejezett, mely elveket több dicső utódai, sőt legjobban bár király nem létére boldogult Deák Ferencz is magáéinak vallottak, merőben szakított és ezzel oly ösvényre lépett, mely előbb-utóbb az ős chaos felé vezet. De aztán ne is emlegessék többé Magyországban a szent István birodalmát, ha annak szellemét teljesen megtagadni készülnek. Nem csak a volt királvíöldre. hanem Magyarországra es névszerint egész Erdélyre vonatkoztam i ezzel, mely az unióval nem mondott le minden I becses reminiscentiáról, számos a magyarországiaknál jobb. mert szabadelvűbb törvényeiről és sajátságairól. Es itt legyen szabad még egy megszivelést érdemlő idézetet tennem. Arndt Ernő Mór 1814ben Germánjában ily czim alatt ..Bliek aus der Zeit auf die Zeit" megjelent könyvének 276-dik | lapján ezt írja: „Das Verfassungsgesetzbuch eines grossen Landes kann für allé Landschaften unmöglioh dasselbe sein, oder mán lösclit auch jené sehöne Mannigíáltigkeit der Triebe, Anlagen und Eigeníhümlichkeiten aus, worin die rechte Herrlichkeit eines edlen und freien Volkes besteht." És ha végül a közszabadságot tekintem, sok j másokkal együtt ugy találom, hogy az, a mi e részben 1875. óta hazánkban történik, nem annak megszilárdításával, hanem igen is kérdésessé tételével és megingatásával azonos. Az előrebocsátottak nyomán azon meggyőző- j dést kell táplálnom, miszerint az eddig követett j utón sem a deficit elenyészése nem remélhető, I sem az ország azon kedvező helyzetre nem számithat, melynél fogva megnyugvással nézhetne a jövőnek elibe és meggyőződve lehetne arról, hogy egyfelől az államháztartásba ni egyensúly helyreállítása, másfelől a nép minden rétegeiben magát befészkelt nyomasztó bizonytalanság, lehangoltság, aggodalom és clégületlenség elenyésztetósére a czélravezető kellő lépés valóban meg lenne téve. A t. pénzügyniinistcr ur inult évi október 30-áróli exposéjának a végén a bevételeknek ülő millióra emelkedését felemiitvén , bizalom telten monda: „ez az ország érzi. lioay miről van szó." T. ház! En szintén azt mondom, hogy az ország érzi igen is, de nagyon keservesen érzi, hogy miről van szó. Minthogy már a mondottakból kifolyólag alapos kételyem vau az iránt, hogy a megkezdett és folytatott utón valaha rendezett háztartási és közigazgatási viszonyok fognának beállani ós az országnak súlyos bajaibóli kibontakozása lehetővé fogna válni, sajnálattal kell kijelentenem: miszerint a költségvetési törvényjavaslatot a t. kormány iránti bizalomnak az előadottakból következő lehetetlensége miatt, melyet különben más alkalommal is már hangsúlyoztam, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. Irányi Dániel: T. ház! Én részemről nem csak a kormány iránti bizalom hiánya miatt ellenzem az előttünk fekvő törvényjavaslatnak elfogadását, arra engem egyéb okok is indítanak, nem fogom azonban ezeket bővebben fejtegetni; ismert elvi álláspontom és gyakori nyilatkozásaim felmentenek ennek szüksége alól. Csak röviden, néhány szóval elsorolni fogom azokat. (Halljak\) Megtagadom a költségvetési törvényjavaslat elfogadását először azért, mert abban olv tételek is foglaltatnak, a melyek ugy a magam, mint barátaim elveivel homlokegyenest ellenkeznek. Hogy egyebeket ne említsek: ilyenek a közügyi költségek és kiadások. Megtagadom másodszor azért, mert a költségvetés, mely a jelen törvényjavaslat által megerősíttetik, oly terheket ró a nemzet vállaira, a melyeket az immár meg nem bír. (Ugy van\ a szélső baloldalon.) Megtagadom harmadszor és végre azért, mert a kormány iránt, mely ezen költségvetést előterjesztette, bizalommal nem viseltetem, nemcsak politikai, hanem közgazdasági működése miatt is. Ám szavazzák meg ezen törvényjavaslatot azok kik másként vélekednek. A számadás napja közeleg. Én nyugodtan nézek elébe! {Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Kaas Ivor: T. ház! Midőn az előttünk fekvő költségvetést bizalom hiánya miatt megszavazni vonakodom, nem tehetem ezt a nélkül. hogy a különben igen tisztelt kormányelnök ur és az általa vezetett kormány iránt való bizalmatlanságomat ne indokoljam. Indokaimat merítem első sorban magából a költségvetésből. Mit mutat az? Azt, hogy Magyarország kiadásai 240 millióban állapíttattak meg. Magyarországra 240 milliónyi teher az én csekély véleményem szerint f a jelen közgazdasági állapotában elviselhetlen. Es hogy ezt némileg illustráljam, bátorkodom egy néhány nagyon rövid adatot felhozni a kormány által kiadott hivatalos statistikai jelentésből. — Magyarországban — tudjuk mindnyájan — ipar nincs, és a kormány politikája folytán nem is lehet. Magyarországon kereskedés nincs, mert Magyarországnak forgalmi utai, tengerpartja. a melyek a világgal való közvetítés utján nyerességet hozzanak ide, nincsenek. Magyarországnak kereskedése tisztán a be- és kivitelre szorítkozik, tehát Joeális. Magyarország ipara helyi productióra szorítkozik. A mit egyes kézművesek dolgoznak : az nem ipar azon értelemben, hogy az mint nemzetgazdasági tényező milliók productió-