Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-407

407. országos ttlés június 14.1878. 113 jára képes legyen. Mindnyájan tudjuk, hogy az ipar és kereskedelem hazánkban annyira pang, hogy azokból a kormány, az ország tekintélyes | jövedelmet nem várhat. Tudjuk, hogy Magyarország agricol állam s tehát mindazon kiadás, I mely az országból kiszivattyúztatik: a mezőgaz- j daságra, a földre, a földet-munkálóra háramlik. Magyarország földje hivatalos adatok szerint 46'/., millió katasteri hold. A termőföld 437a millió katasteri hold, ennek katasteri jövedelme igaz csak 113 millióban van felvéve; hanem erről nem szólok, e katastrális jövedelem nem a nemzetgazdasági bevétel, hanem hivatalos becsű. Ha mi a 240 milliónyi államkiadást elosztjuk a termőföldre, a 43V

2 millió katastrális holdra, akkor kitűnik az, hogy Magyarországon minden hold földet 5 frt adó terheli, és még 25 millió forint marad Horvátországra. Hol azon, tiszta jövedelem, a melyből ezt meríteni lehet ? Ha Magyarország lakosságát vesszük, ló millió főnyi népre esik j fejenkint 16 forint államkiadás, családonkint 80 forint államkiadás, nem emlitve a községi és egy- j házi kiadásokat. Kérdem: hol van Magyarország j népének azon átlagos jövedelme, hogy abból csa- ! ládonként évenkint 80 forintot áldozhatna állam- > kiadásokra ? Ha mi ezen budgetet 240 millióval viszonyítjuk Magyarország népességének gazda- j sági tiszta jövedelméhez, s ha 24°/

u-al vesszük fel az adókulcsot, akkor Magyarországnak 1000 millió tiszta jövedelmének kellene lenni, ós ha méltányosan elviselhetően akarnók a terheket venni, akkor Magyarországnak legalább 1500 millió jövedelmének kellene lenni. De ez nincsen: az államkiadásokat tehát jelenben Magyarország közgazdasági budgete meg nem birja, meg nem bir- j hatja. Magyarország igen is elviselhetné ezen kiadásokat, ha a t. kormánynak közgazdasági poli- ; tikája meg nem rontotta volna az országnak, a nemzetnek productiv képességét ós gazdasági tényezőit : ha meg nem kötötte volna az ország, a nemzet fejlődési képességét és erejét elannyira, hogy nincs kilátás reá, hogy normális utón Magyarország behozza magának azon jövedelmet, melyet tőle az állam követel és pedig évenkint rendesen, nem értve a váratlan kedvező termést vagy árak eoujeeturáit, hogy ebből államháztartá- j sát hiánytalanul fedezhesse. Mi már most ezen ! politika eredménye? Ezen politika eredménye nem j lehet más, mint, a mit látunk íninennap, t. i. a, j földbirtok és a népesség eladósodása. Ennek foly- j tán van azon erkölcsi sülyedés, mely minden | néprétegben látható s meg van a corruptió, {Felkiáltások a bal és széhb' baloldalon: Ugy van,!' Igaz !) mely nem kerülheti ki az állami közigazgatást sem. {Igazi Ugy van] a balon.) De egy olyan politika, melynek financiális eredményeihez hiányzik a közgazdasági alap, s a | KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVIII. KÖTET. mely nem mutat fel közgazdasági eredményeket, elannyira, hogy noha financiális rendszabályokkal elhalmozza a törvényhozást, de közgazdasági reformokról évek óta nem hallunk; sőt mely az egész közgazdasági politikát csak mellékesen kezeli : mert még csak ministere sincsen a közgazdasági tárczára s csak a vallás- és közoktatási minister ur vezeti a kereskedelmi niinisteriumot, természetesen hivatása szerint inkább kultúrai czélokra fordítván figyelmét, mondom egy politika, melynek közgazdasági tevékenysége sincsen: tőlünk bizalmat nem követelhet. {Helyeslés 'i bal és szélső baloldalon.) De ha a közgazdasági politikától s a kormánynak múltjától eltekintünk, ha a jövőben a közgazdasági szempontból bizalmam lehetne is, s azt a kiegyezés meg nem rontotta volna: akkor még egyébb kérdések is felmerülhetnek, melyek miatt nem viseltetünk bizalommal a kormány iránt. A jövő kérdései között van egy, mely közgazdaságilag és pénzügyileg mindenek felett, — de politikailag is — fontos. Ertem a közös hadseregre vonatkozó törvények revisióját. {Halljuk.) Én és velem sokan nagyon jól emlékezünk arra, hogy az igen t. ministerelnök ur annakelőtte a magyar hadsereget évek során át követelte, sőt tudom azt is, hogy az igen t. házelnök ur. midőn egy időben — gondolom 1872-ben — a közjogi oppositióban módosítást indítványozott pártjának, a magyar hadsereg különválasztását feladni nem akarta Emlékezem arra is, hogy Szlávy József ministerelnöksóge alatt, a ki most a Tisza kormánynak vódangyalaképen szerepel a házban, {Hosszas derültség) mondom, hogy akkor a tervezett fusió között és Tisza Kálmán között épen azért í szenvedett hajótörést, mert Tisza a magyar hadsereg különválasztását követelte és ebben nem tudtak megegyezni. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem igy volt. Kaas Ivor báró: Hiszen ez is egyike volt azon kérdéseknek. Én multamnál fogva, melyre nem hivatkozhatom, mert az nincsen, (Élénk derültség) de régi meggyőződésem alapján nem állok azon álláspontra, mely a hadsereg elkülönítését követeli; nem állhatok arra pénzügyi szempontból sem : mert tudnom kell, hogy külön magyar hadsereg felállítása és a hadügyi kiadásoknak 100 perczentrc való emelése sokkal elviselhetleuebbó tenné azon terheket, melyeket a monarchia megvédése tőlünk követel. De ámbár a közöshadsereg intézményét semmiképen sem akarom megingatni, s a monarchia véderejének teljessége iránt anynyival is inkább birok érzékkel, mivel a ministerelnök ur által inaugurált és eddig sikeresen eljuttatott keleti kérdés oly situatiót teremtett, mely 15