Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-384
86 384 országos Illés inajus 1.1878. költségvetésének tárgyalása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. (Helyeslés.) Most következnek az interpellatiók. (Halljuk\) Molnár Aladár : T. ház! A vallás- ós közoktatási minister ur f. é. február 8-dikáról kel- í tezve a következő rendeletet bocsátotta a hazában levő valamennyi különböző keresztény hitfele- s kezet egyházi főhatóságaihoz. (Halljukl) „Sz.-István első királyunk ünnepének megtartása tárgyában, az 1831. és 1842. évi legfelsőbb rendeletek akként intézkedtek, hogy ezen ünnep mint norma nap, minden vallásfelekezet által megtartandó és megünnepelendő. Az 1868. évi LIII. tcz. 19. §-a szerint azon- | ban a normanapok jelentősége és megünneplése j változást szenvedvén, a m. kir. belügyminister \ ur folyó 1878. évi január hó 15-dikén 3963. e. ; sz. a. kelt rendelete értelmében, — tekintve azt, hogy Sz.-István napja reánk magyarokra nézve. az egyházi ünnepen felül, még kiválóan nemzeti ' ünnep is, ott is, hol ez eddig szokásban nem ; volt: ha a lakosság vagy a hatóság kívánja, az ; idető lelkész köteles isteni tiszteletet tartani;! miről (ezimed) egyházmegyéje lelkészeinek további : utasítása végett van szerencsém értesíteni." T. ház! Ezen rendelet ellen, mely ép ugy megsérti hazai törvényeinket, mint az e törvényi kben biztosított vallásszabadságot, én kénytelen vagyok felszólalni, s a t. vallás- és közoktatási minister úrhoz kérdést intézni, még azok után is, a miket itt ma, épen a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával a t. ministerelnök ur előadni méltóztatott, sőt ; megvallom, ha különben nem lett volna is szándékom interpellatiót terjeszteni elő ez ügyben, ép a t. ministerelnök ur nyilatkozatait lehetetlen volna szó nélkül hagynom. Hogy én nem ellenzem, sőt óhajtom, hogy Szt.-István első magyar király névnapja, mint a magyar királyság megalapításának emléknapja, nemzeti ünneppé tétessék, ennek bizonyságául felhozhatom azt, hogy még a múlt országgyűlés folyama alatt a képviselőház által az állam és egyház közti viszony rendezésére kiküldött bizottságban bátor voltam a vallásszabadsági'ól egy törvényjavaslatot benyújtani és abban indítványozni, hogy Szt.-István napja, mint a magyar királyság megalapításának emléknapja ennek emlékezetére nemzeti ünneppé nyilvánittassék, de törvény által. Ezzel, mondom, bizonyságát adtam annak, hogy ezen napnak mint nemzeti ünnepnek megünneplését nemcsak nem ellenzem, de óhajtom. Én belátom az ilyen nemzeti ünnepek nagy fontosságát, nagy jelentőségét annak, hogy az egy országban levő különböző ajkú és vallású polgárok a közös históriai traditiókról való megemlékezés által az együvé tartozás érzetének gyarapítására közös ünnepet üljenek. És ezen ünnep jelentősége még neveltetik az által, ha az még a vallásos áhítat által is megszenteltetik. E czélra, megvallom, szebbnek ós alkalmasabbnak tartom Szt.-István napját, mint a magyar királyság megalapítására emlékeztetőt, választani nemzeti ünnepül, mint az olyat, minőt p. o. a német nemzet a sedáni győzelem emléknapján ünnepel, mert az egyfelől — igaz — a német nemzetnek nagy diadalára, de másfelől egy szomszéd nemzetnek legyőzésére, lealáztatására emlékeztet. (Helyeslés a szélső bal és a baloldalon.) De épen azért, mert az ilyen nemzeti ünnepnek czélja és jelentősége abban áll, hogy a haza különböző nyelvű s vallású összes polgárait egy közös érzelembe egyesítse, s az együvé tartozás érzelmét bennök gyarapítsa és táplálja: az ilyen nemzetünnepet csak törvénynyel, vagy oly módon szabad és lehet behozni, a mely a törvényekkel nem ellenkezik, mely a polgárok jogosult vallásos érzelmét és a törvényben biztosított vallás szabadságát nem sérti. (Helyeslés a bal és széhö baloldalon.) Ezen rendelet pedig sérti fenálló törvényeinket és sérti a törvényeinkben biztosított vallásszabadságot. Legyen szabad csak két törvényt hívnom a t, ház tagjai emlékezetébe. Az 1791: XXVI. t.-cz. 3. pontjában a protestánsokra nézve az mondatik, hogy vallásukkal ellenkező cselekvényre nem szabad őket erőltetni. Az 1868: LIII. 't.-cz. 19. §-a. a melyet ezen rendelet is említ, épen azt rendeli, hogy senki sem kötelezhető más felekezetbeüek egyházi ünnepeinek megtartására vagy megünneplésére. Ámde a Szt.-István napja mind e mai napig jogilag és tényleg csak az egyik egyháznak egyházi ünnepe, még pedig egy oly egyházi ünnep, melynek megtartása némely más felekezet hitelveibe ütközik. Ha tehát azon hitfelekezetek köteleztetnek ennek az egyházi ünnepnek megülésére, ez által vallásukkal ellenkező cselekményre kényszeríttetnek. Egyátalán nem ismerhetem el a kormánynak azon jogát, hogy nemzeti ünnepet decretálhasson. És amint a kormány jogot formálhatna magának arra, hogy ministeri rendelettel Szt-István napját nemzeti ünneppé decretálja, épen ugy joga volna pl. Mária napját — a, ki régibb időkben egész Magyarországon mint Magyarország védanyja tiszteltetett és tiszteltetik ma is az ország lakosságának többsége által — nemzeti ünneppé emelni, amely ismét oly ünnep volna, mely más vallásfelekezetbeliek hitelveibe ütköznék. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem a kormány decretálta Sz.-István napját ministeri rendelettel nemzeti ünneppé, hanem tette ezt az élet sok évtized, sőt évszázad előtt. Ez egészen uj históriai adat. Az én tudomásom szerint a
