Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-384

384 országos ülés május 1. 1878. 87 dolog történeti előzménye teljesen másképen áll. j Nem egy évszázadról lehet itt a szó, hanem a j jelen század elején Ferencz császár s király can- ' celláriai rendelettel normanappá tette Szt.-lstván napját. Itt kezdődik ezen napnak mint normanapnak megünneplése. És az élet hogyan decretálta azt nemzeti ünneppé? A hányszor a cancellaria vagy a helytartó tanács ez irányban kötelező rendeletet akart kibocsátani : a protestánsok mindannyiszor tiltakoztak ellene, és az ünnepet nem tartották meg. Hol van itt az az usus, az életnek azon kifejlődése, a mely ez ünnepet mint nemzeti ünnepet a jog-gyakorlat utján szentesitette? Az élet nemcsak hogy nem szentesitette, hanem a protestánsok minden ide vonatkozó kísérletet jogaikra, s az 1790-iki törvényre hivatkozva visszautasítottak. A jelen rendelet hivatkozik a helytartó tanácsnak 1831-ben kiadott egy intézményére. Kérem, vajon mi van ezen 1831-iki helytartótanácsi rendeletben ? Ebben Szt-István napja általános normanappá tétetik, azaz, a protestánsok által is observálandó oly norma nappá, a mikor zajos mulatságokat stb. tartani nem szabad. De azután ugyan ezen rendelet azt mondja : „caeterum arbitrio Evangelicae confessioni addictorum reliuquendum esse: an, et quo Eeligionis cultu memóriám divi primi Hungáriáé Regis in sacris ipsorum Aedibus celebraturi sínt?" Tehát azon 1831-iki helytartótanácsi rendelet azt mondja, hogy „egyébiránt az evangélikus hitfelekezetüeknek tetszésére hagyatik, hogy vajon megünnoplik-o s minő módon templomaikban a Szt-István napját." És mit mond 1878-ban a szabadelvüpárti kormány által az idézett intézményre alapítva kiadott rendelet ? azt, hogy „a hatóság kívánatára az illető lelkész köteles isteni tiszteletet tartani." Tehát míg az 1831-iki helytartótanácsi rendelet, a melyben az normanapnak rendeltetik el, a protestánsoknak tetszésére hagyja, hogy megünneplik-e vagy nem Szt-István napját: a jelen 1878-iki rendelet szerint — nem is a kormány s nem is törvény által, — hanem a hatóság vagy a lakosság által, — ha esetleg más vallású is e lakosság, — a lelkész kötelezhető arra, hogy isteni tiszteletet tartson. Sőt itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy én ugyan teljesen jogosultnak tartanám és óhajtanám, hogy a törvényhozás ezen napot a magyar király-ág megalapításának emlékéül nemzeti ünneppé emelje, de mint Szt-István tiszteletére rendeltettet még a törvényhozás sem tehetné nemzeti ünneppé. Miért? Azért mert vannak az országban oly hitfelekezetek: p. o. az ágostai és helvét hitvallású evangélikusok, s az unitáriusok, a kiknek hitelveivel ellenkezik a szentek tisztelete, tehát őket akár törvénynyel, akár még kevósbbó kormányrendelettel ily ünnep tartására kötelezni, azt hiszem, egyáltalában nem szabad. Továbbá vannak más hitfelekezetek is, a kiknek tanai nem ellenzik ugyan a szentek tiszteletét; de viszont nem engedik meg, hogy nem az ő egyházuk által, hanem egy más egyház által canonisált szentet tiszteljenek. Szt-Istvánt szentté a római katholika egyház cononisálta. Hogy lehessen tehát kényszeríteni a görög keleti egyházhoz tartozókat, hogy egy más egyház által canonisált szentnek az ünnepét isteni tisztelettel tiszteljék ? A ministerelnök ur azt monda, hogy mint nemzeti ünnep rendeltetven el ez, a ki annak megtartását megtagadja, az a magyar állam ellen demonstrál, Engedelmet kérek, 1820 óta, a hányszor e czélra cancelláriai vagy helytartótanácsi intézmény adatott ki; — még mikor ezen 1831-iki kíméletes rendelet bocsájtatott is ki, Borsodmegye magyar ajkú közönsége gravament csinált belőle az országgyűlésen, — épen a magyar ajkú reformátusok és ágostai hitvallásnak protestáltak ellene. És Tisza Kálmán tninisterelnök ur mondja, hogy ezzel ők a magyar állameszme ellen demonstráltak ? vajon a magyar állameszmének teszünk szolgálatot azzal, ha olyanra akarjuk kötelezni az ország polgárait, a mely egyházuk törvényben biztosított jogait, vallás gyakorlatuk szabadságát sérti ? és igy még a vallásos érzelmet is felzuditja épen azon magyar állameszme ellen, melyet érvényesíteni akarunk, (Élénk helyeslés balfelül) avagy a magyar állam eszméjének tett a kormány szolgálatot az által, hogy oly rendeletet bocsátott ki, mely valóságos felháborodást keltett nem is annyira az országnak nem magyar ajkú lakosai közt, mint épen a magyar ajkú protestánsok között ? úgy hogy én kétszeresen sajnálom ezen rendelet kibocsátását, mert ennek azon káros hatása is lesz, hogy még messzebb elüt azon általam óhajtott czéltól, hogy a Szt-István napja, mint a magyar királyság megállapításának emléknapja, osztály, vallás és nemzetiség külömbsége nélkül megünnepeltessék. {Élénk helyes a baloldalon.) Mert üdvösnek nem tarthatok oly ünnepet, melyre kormányrendelettel erőszakosan kényszeritünk valakit, hanem csak azon nemzeti ünnep lehet az állam-életben etnikailag üdvös, melybe a nemzet tagjait közös érzelem vezeti össze. (Tetszés a baloldalon.) Azonban, hogy maga a kormány sem tekintette ezt átalános ünnepnek, mutatja az, (H dijuk !) hogy csupán a keresztyén hitfelekezetek főhatóságaihoz intézte rendeletét. Vajon miért nem intézte a zsidókhoz is ? Hiszen ha nemzeti ünnepül tekintette : akkor nem kellett volna ennek megtartását csak a keresztény felekezetek egyházi főhatóságainál elrendelni, hanem meg kellett volna e rendeletet küldeni a zsidóknak is, mert azok is a keresztyénekkel egyenjogú polgárai e hazának. Maga azon tény, hogy a kormány rendeletét ki-