Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-383

QQ 888. országos ülés áprll 30. 1878. Gulner Gyula, jegyző: (Olvassa Simonyi Ernő' indítványát.) Elnök: Azok a kik Simonyi Ernő képviselő ur indítványát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el Simonyi Ernő képviselő ur indítványát. Ezen czimnél az átruházási jog az egyes gazdasági tanintézetek kiadásainak rovatai között megadatik ós megszavaztatok összesen 235,750 frt. Beőthy Algernon jegyző : (Olvas.) Bevétel: magyar-óvári gazdasági akadémia 35,700 frt, keszthelyi gazdasági tanintézet 7800 frt, debreczeni gazdasági tanintézet 1500 frt, debreozeni földmives iskola 22,500 frt, kolozsmonostori gazdasági tanintézet 15,130 frt, kassai gazdasági tanintézet 7300 frt, liptó-ujvári földmivelés-iskola 3800 frt, tarezali borászati tanintézet 1800 frt. Wahrmann Mór előadó: A pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele. Beőthy Algernon, jegyző : (Olvas.) összesen 95,530 frt. Elnök: Összesen megszavaztatik 95,530 frt. Beőthy Algernon jegyző. (Olvas.) Állami lótenyészzintózetek. Rendes kiadások, XVIII fejezet, 5. ezim, 1 — 7, rovat alatt összesen 2,328.872 frt Simonyi Ernő: Én valóban meg vagyok döbbenve, hogy már a lótenyósz-intézeteknél vagyunk; ón azt hittem, hogy a mezőgazdasági tanintézeteket tárgyaljuk, de ugylátszik, gőzerővel megy a dolog ős keresztül hajtják, anélkül, hogy a képviselőknek alkalmuk volna a tárgyhoz hozzászólani. Ezen tanintézetekre vonatkozólag igen nevezetes határozata van a háznak, mely arra szólította föl a ministert, hogy ezen tanintézetek fölött a felügyelet a közoktatási ministeriumhoz tétessék át. Arra nézve nyilatkozik a ministerium épen most kiosztott jelentésében. Tehát arról szó sem lehet itt a házban, mintha az nem is léteznék? Még egyszer kérdem: miért nyomatták ki ezt a 47 lapnyi tömeget és rontották haszontalanul azt a sok papirt. Azonban miután már átmentünk ezen, át megyek az állami lótenyész-intézetekre, s hozzá szólok egy pár szóval legalább emlékeztetve a t. házat arra, hogy itt az az eset fordul elő, hogy a ház azt határozta, hogy ezen intézeteknek költsége leszállittassék, miután a lótenyésztési költségek oly nagyok s aránytalanok az állam egyéb kiadásaihoz nézve, hogy az állam erre az ágra annyit költeni sem nem képes, sem nem hajlandó. A háznak ezen határozatát már évek óta, ugy a pénzügyi bizottságban, mint itt a házban folytonosan sürgetik. Mindig azt mondják, hogy ezen intézetek költségét le kell szállítani, mert lehetetlen, hogy a gazdaság egy ágára, a lótenyésztésre annyit költsön az állam, amennyit most költ, mert azon felül, mit az állam a lótenyészintózetekből bevesz, körülbelől két milliónál többet ad ki évenként, ennyit fizet tehát rá évenként a lótenyésztésre. Én megengedem, hogy a lótenyésztésnek van bizonyos fontossága az országban, hanem ennek is meg van a maga határa, és ha összevetjük ezt a kiadást azzal, amit a gazdászat, kereskedelem ós ipar emelésére költünk: az egyábilán semmi arányban nincs, nem igazolt. De akár legyen az igazolható, akár nem, ha egyszer a képviselőháznak évek óta kifejezett kívánsága: a ministerium tartozik azt teljesíteni; pedig ez volt már évek óta a háznak is és a pénzügyi bizottságnak is kifejezett kívánsága és óhajtása, A ministerium mindig talált akadályt és talált az idén is, mint az indokolásból kitűnik, hol eiőhozatik, hogy hát miért nem tették meg. Báfogják, hogy a in olt év valóságos Ínséges év volt, hogy a gazda nem kapott semmiből semmit, csak épen a lótenyésztésből. De hiszen a lótenyésztést illetőleg épen a múlt esztendő legnagyobb részében a lókivitel be volt tiltva és nemcsak be volt tiltva, hanem igen furcsa határozatok állapíttattak meg, a melyek egyátalán nem alkalmasak arra, hogy bármely ország is, melynek lóra vau szüksége, azt a szűk ségletet innen fedezze. Innen lehet magyarázni azt is, hogy most, mikor Angolország nagy mennyiségben vásárol lovakat, átmegy az Oczeánon Amerikába és onnan hozza inkább, mint innen. És miért? Mert míg a múlt esztendőben megengedték a szerbeknek, a dél-szlávoknak lovakat vásárolni ós kivinni: addig a Törökország számára vásárolt lovakat lefoglalták és árverés utján eladták. Ily előzmények nem igen alkalmasak, hogy a vevőket felbátorítsák, hogy idejöjjenek lovakat vásárolni. Ha ezeket látjuk, akkor ne mondják azt, hogy a gazdaembernek egyedüli jövedelme a lóból van ; mert hisz épen a lóeladás volt betiltva, sőt elrontva, mert elkergették a vevőt az által, hogy egyik jóhiszemű vevőnek nagyszámú lovait lefoglalták, ugy hogy azok felemésztvén a saját maguk értékét, potom áron adattak el árverés utján. Ily előzmények után azt mondani, hogy a lótenyész-intózetek költsége mindenesetre fentartandó, mert a magyar gazda oly időkben, midőn máshonnan pénze nincs, ép ebből pénzelhet, s hivatkoni a múlt évre, amikor ez történt, s a mikor az óv legnagyobb részében a lókivitel el volt tiltva: ez oly okoskodás, melynek semmi értelme nincs. Én átalában véve, tekintve azt, hogy Magyarországnak pénzügyei oly állapotban vannak, melyek nem engedik meg, hogy a gazdaság egy ágának emelésére annyi költessék. Ha megengedem is azt, hogy ezen gazdasági ág emelése jótékonyan hatott a közgazdaság emelésére, ha megengedem, hogy fejlesztetett, de nem engedem meg azt, hogy oly mértékben fejlesztetett volna, mint a mennyibe azon intézetek az államnak kerülnek. Utoljára is mit mu-