Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-383

388. országos ülés áprll SO. 1878. 67 tatnak ki? Azt, hogy egyre-másra Magyarország 5 millió értékű lovakat vitt ki ; de azt nem mutat­ják ki, hogy e lovak árának felét az állam fizette meg, tehát a lovak tulajdonkép féláron adattak el. Ha önök minden évben vásároltak volna jó lova­kat azon pénzen, melyet a lótenyész-intézetekre kiadnak és szélnek eresztették volna szabadon: Magyarország lóállománya jobb volna mint most. (Derültség.) Nem akarom ezt gazdálkodási módul ajánlani, hanem azt mondom, hogy ez absurdum­nak látszó eljárás is jobb eredményt mutathatott volna fel. Ily körülmények közt én részemről azon okos­kodást el nem fogadhatom, mely a ministeri indo­kolásban a lóteny ész-intézetek azon mérvben való fentartása felhozatik s a költségvetésben előirány­zott összeget nem szavazom meg. Elnök: T. ház! A földmivelés-, ipar- és keres­kedelmi tárcza vezetésével megbízott minister ur jelenti, hogy az állami lótenyész-intézetekre vonat­kozó szükséges felvilágosításokat Kozma Ferencz ministeri tanácsos ur fogja megadni. Kozma Ferencz, ministeri tanácsos: T. ház! Épen csak lényeges kérdésre felelhetek Simonyi Ernő t. képviselő urnák, melyet előadá­sában előhozni méltóztatott, hangsúlyozván azt, hogy egyátalában nincs arányban az áldozattal az eredmény, mely az ország lótenyésztése körül észlelhető. A t. képviselő ur azt méltóztatott hangsú­lyozni, hogy 5 millió frt jön be körülbelül egy évre lovak után, és ez egyátalában nem oly nye­reség a közgazdaságban, mely megérdemelné az áldozatot, melylyel ez ország készséggel járult ez ügy előmozdítására. Ámde itt bátor vagyok egész tisztelettel azon megjegyzést tenni, hogy az eredmény a lótenyész­tésnél nem ugy mérlegelendő : mennyi értékű anyag megy ki; hanem tekintetbe veendő az is, mennyi anyag az, mely részint a közgazdaság előmozdí­tására, részint a honvédelem érdekeinek elősegí­tésére használtatik. (Helyeslés a középen.) Nagyon természetes, hogy minden tekintetben őrizkedni kell, nehogy mindaz, ami producáltatik, a külföldre vitessék; hanem igenis használtatik az anyag nagy része a gazdaság javítására, valamint méltóztatik tudni, az egész hadsereg lóállománya tisztán Ma­gyarország lótenyésztéséből pótoltatik. Egyébiránt az, hogy ez idő szerint nem innen vásárolja a lovakat Európa többi országa, ennek oka a lókiviteli tilalomban van, melyről most bőveb­ben nem nyilatkozhatom ; de szükséges a t. képviselő ur azon megjegyzésére — miként mutatja, hogy Magyarország lovaira szükség nincs, mert Anglia lovait az óceánon túlról rendelte meg, — megem­lítenem azt, hogy történtek itt lépések az iránt: vajon lehetne-e Magyarországból 20,000 lovat kapni. A jelen külviszonyok nem engedték meg, hogy azt most teljesíteni lehessen ; de valószínű, hogy mihelyt a viszonyok ugy fognak módosulni, hogy a lókiviteli tilalmat nem kell feltétlenül és szorosan megtartani, akkor Anglia és más államok ismét ide fognak fordulni azon loanyagért, mely csakis itt kapható legjobban, t. i. a katonasághoz szükséges loanyagért. (Helyeslés.) B. Simonyi Lajos: T. képviselőház! Ami magát a költségvetést illeti, én arra nézve bőveb­ben nyilatkozni nem kívánok, s én azt, a mi az állami lótenyésztés emelésére a kormány részéről kívántatik, a magam részéről elfogadom annál is inkább, mert belátom, hogy nemcsak oly kiadá­sokat tegyünk, melyek nem productivek, melyek az anyagi jólétet és a vagyonosodást nem emelik, hanem olyanokat is, melyek a közvagyonosodást emelik, és erre nézve azon óhajomat fejezem ki, hogy bár más gazdasági tételeknél is fhasonló összegeket hasonló eredménynyel bírnánk befek­tetni, mint ez a lótenyésztésnél történik. Nem akarok e tárgyban bővebben szólani, mert azon t. képviselő urak, kik a jelen és a múlt ülésszak alatt tanúi voltak az e tárgy feletti vitatkozásnak a költségvetés részletes tárgyalása alkalmával: a dolgot részeltesen ismerik; hanem a miért felszólaltam, ennek oka az, hogy egy kérdést, illetőleg kérelmet intézzek az igen t. kormányhoz. Én beismerem azt, hogy vannak idők, a mi­dőn bizonyos kiviteli tilalomnak kell fennállani; de ezen kiviteli tilalom igen hosszú időre nem terjedhet ki, és pedig azon oknál fogva, mert, ha a kivitel eltiltatik, az által azon idő alatt a productió mindenesetre csökken és akkor azon befektetett összeg, mely az állam részéről befek­tettetik. csakugyan nem fog gyümölcsözni, és legalább részben csakugyan fölösleges kiadás lesz. Ha mi hosszú időre akarjuk fentartani a lókiviteli tilalmat: akkor oly sebet ütünk az állami lóte­nyésztésen, melyet egyhamar kihevernünk nem lesz lehetséges. Azok t. i., a kik a lókivitelt óhajt­ják, azok nem viszik lovaikat a külföldre szen­vedélyből, hanem teszik ezt anyagi érdekből, azért t. i., hogy anyagi jövedelmük legyen, ez pedig leginkább a lókivitelből kerül ki. Ha a kisebb földbirtokosok — mert hisz azok nevelik most nagy mértékben a lovakat, — azt fogják látni. hogy a lovakat nem bírják kivinni, nem bírják jó áron eladni, a gazdaságnak ezen ágát csök­kenteni fogják, és akkor fölösleges lesz ezen nagy befektetés. Én azért kérem a t. kormányt, hogy a mi a lókiviteli tilalmat illeti, azt a végtelenségig ne húzza, mert azt tenni nem lehet. Én ugy tudom, hogy ez már egy esztendeig tart. Ha nem lehet egészben megszüntetni, akkor lehetne legalább azon lovakra

Next

/
Oldalképek
Tartalom