Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-399

899. ortzágos Illés májas 99. 187S. 391 rentiák kiegyenlítése, a mely statútum e házban már hosszas discussió tárgyát képezheti és a 80 milliós bankadósság, mint egyedüli uj dolog. B. Kaas Ivor (közbeszól:) És a reichsrathi! (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán pénzügyminister: Uj dolog egyetlen egy sincs, mint ez és a kormány megállapodása és a házban erre nézve tett nyilatkozata szerint is ezzel a maga részéről a kiegyezési kérdéseknek további tárgyalását befejezettnek tekinti, minélfogva talán jogosult az a felfogás, hogy a feladat, na meg van az akarat, komolyan a dolognak vagy ilyen vagy olyan eldöntésérc, június végóig megoldathafik. És miután ez megtörténhetik, azért nem tartottunk szükségesnek hosszabb tartamit provisoriumot. A másik kérdés az, hogy mi történik a i nemzetközi szerződésekkel. Ez iránt hallottam | aggályokat. Apponyi Albert gr. pedig annyira I szivére vette a dolgot, hogy ohaos beálltát jósolta, ha ez az ügy nem rendeztetik. Hogy miért nem nyilatkoztam erre nézve ma mindjárt a vita elején, miért nem tartottam azt, a mi erre nézve fölhozatott olyannak, a mit egy perczig is a házban válasz nélkül hagyni szerencsétlenség volna? Egyszerűen azért: inert erre nézve is nézetünket j elmondtam ; de ezenfelül ebbeli nézetünket azon j törvényjavaslatok, a melyeket a lefolyt proviso- j riumra nézve előterjesztettem, hiven tolmácsolták. Igen is átmeneteket ezen kérdésnél kell a tör- j vényhozásnak létesítenie, s épen ezért a január I és februári provisorium megállapításánál a külföldi szerződésekre nézve a provisorium félévre állapíttatott meg, s ez az ok fönn forog ma is. | A külfölddel a szerződések vagy meg fog- | nak hosszabbittatni, vagy ezekre vonatkozólag i egy bizonyos átmeneti intézkedés fog létesülni. | De miután ezen külföldi szerződések nem május j 31-én, hanem később járnak le, addig pedig in- j tézkedni idő van : ezért nem tartom az aggályokat motiváltaknak. De különben is hogy áll a dolog ? Azt mondják önök, hogy ha megszűnnek a külföldi szerződések, akkor előáll az 1853-iki tariffa. Igen örülök, hogy constatálhatom, hogy én voltam, a ki e helyről egy párszor vitattam, hogy ha nem csináljuk meg az uj tariffát ós az uj szerződések nem létesíttetnek, — pedig a szerződések létesi- s tése az alkudozó felek másikától is függ és így | azoknak biztosítása csak az egyik félnek elhatározása által nem lehetséges : — akkor előáll az | 1853-iki tariffa. Épen erre nézve áll azon argumentum, hogy méltóztassék az uj tariffát elfogadni, és akkor nem az 1853-iki, vagy 1865-iki tariffa fog életbe lépni, hanem az uj, a mely határozottan jobb, mint akár az 1853-iki, akár az 1865-iki. De azt mondják, hogy Julius 1-éig az uj tariffa el nem készülhet, és ha is elkészül, életbeléptéim ekkor még sem lehet. Ezt a kormány tudja, ós mikor én eziránt a pénzügyi bizottságban interpelláltattam : meg is mondtam és a lapok ezen válaszomat közzé is tették, tehát nem annyira uj dolog, hogy ennek ismétlésével most itt oly nagyon kellett volna sietnem, hogy két eset lehetséges: vagy létesülhet ulasz, Franczia és Németországgal a szerződések meghosszabbítása, s ez a mi intentiónk, és ez az intentiója az osztrák-kormánynak is. Hogy még eddig erre felhatalmazást nem kérünk, ez annak tulajdonitható, hogy az ez iránti tárgyalások még Olasz és Németországgal befejezve nincsenek. De, remélem, hogy ngy Német, mint Olaszországgal a szerződés meghosszabbítása iránti felhatalmazást annak idejében még júniusban kérni foghatjuk. De ha nem létesülhetne is e meghosszabbítás: még akkor sem fogna életbelópni az 1853-iki tariffa; mert ha létesül a monarchia két fele közt a kiegyezés, ennek következtében Julius elsején életbeléptethető lesz a tariffa, és akkor bizonyos átmeneti intézkedések tétetvén, a régi állapot meghosszabbítása jövő október, deczember vagy januárig a külföldi államokkal szemben elérhető lesz, s így nem áll be azon baj, hogy az 1853-ilu tariffát kelljen életbeléptetni. Összefoglalom, a mit eddig mondtam. A külföldi szerződések dolgában a kormány intentiója az, hogy addig is, mig az azon államokkal kötendő végleges szerződések iránti tárgyalások ujabban felvehetők, ós remélhetőleg befejezhetők is lesznek, addig az azon államokkal létező szerződések meghosszabbíttassanak; azon nem remélt esetben pedig, — mert kettőn áll a vásár, — ha e meghosszabbítás nem létesülhet: akkor sem fog az 1853-iki tariffa óletbelépni, mert azt akarjuk, hogy az uj tariffát a törvényhozás addig törvényerőre emelje, addig pedig, inig az átmeneti nehézségek miatt az uj tariffát technikus tekinteteknél fogva életbeléptetni nem lehetne: gondoskodni fogunk oly átmeneti időszakról, mely megóvja az országot attól, hogy az 1853-iki tariffát kelljen életbeléptetni. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Nem uj dolgok ezek, inert elmondottam januárban és februárban is, ós azon aggályok, melyeket kifejeztetni hallottam, nem látszottak előttem olyan súlyosaknak, hogy mindjárt a vita elején beszéddel álljak elő, és a t háznak azon felvilágosításokat, melyeket jókor megtehettem most is, elő-terjeszszem. (Helyeslés a középen.) B. Kaas Ivor: T. ház! Az előttem szólt t. pénzügyminister ur nagy érdekű beszéde indított arra, hogy néhány megjegyzést tegyek a t. ház előtt. Ő azt fejtegette, hogy miért aggódunk mi,