Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-399

388 39». országos ülés május 20.1878. mai lehetne nézni, hogyan fejlődik ezen chaos, mert ez által a kormány magát indíttatva fogná érezni arra, hogy belássa, hogy más menekülés nincsen, mint a hosszabb provisorium, s hogy igy a tények által szorittassék azon álláspontra, a melyet az ellenzék elfoglal, és a melyet, az ellenzék helyesnek tart. Azonban t. ház, én a kiegyezés ügyét és azon ügyeket, melyek ezzel összefüggésben állanak, oly fontosaknak tartom, hogy nem tartom megengedhetőnek, miszerint ezek pártérdekeknek alárendeltessenek. Én nem óhajtom azt, hogy a kormány álláspontja az ellenzékkel szemben tarthatatlanná legyen, ha ez csak oly áron érhető el, hogy a kormány álláspontja egyszersmind tarthatatlanná legyen Ausztriával és a külfölddel szemben. De ha ezt megengedem, akkor reménylem. hogy ő is csak loyalisan cselekednék, ha felülhelyezné a pártszempontokon az ország valódi érdekeit, ós különösen nem engedne tért azon géne-nek, a mely abból áll a kormányra nézve, hogy az ellenzék ő vele az ország ügyeinek megvédésében nem csak concurrál, hanem több esetben, nevezetesen ezen esetben is, a helyesebb utat mutatja meg. Ezen géne-nek nem szabad feláldozni az ország legvitálisabb érdekeit. Én t. ház nem tagadom, hogy a kiegyezés rósz. De bármily rósz legyen is, azt sem tartom megengedhetőnek, hogy ezen kiegyezés még roszabbá tétessék az által, hogy a kormány magát oly kényszer-helyzetbe hozza, hogy még többet legyen kénytelen engedni Ausztriának. És ennek lehetősége nincs kizárva azon propositiók által, melyeket a kormány előterjesztett. melyeknek lényege az, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség határideje fixiroztatik, és ezen határidőn ki nem terjeszthető azon oknál fogva, mivel ezen időben lejárnak az összes külföldi szerződések, mondom, ezen propositiók által, melyeknek ez a. lényege: a zavar és illetőleg a kormány kényszerhelyzete nem csak nincs k'zárva, sőt az úgyszólván elkerülhetlen. Azt lehetne talán mondani, és nagyon sajnálom, hogy a kormány az előttem történt felszólalásra nézve nem nyilatkozott, mert valószínűleg mondta volna azt, hogy a szerződések a külföldi államokkal szemben meg fognak hoszabbittatni, nevezetesen, hogy Németországgal szembea a szerződés meg fog hosszabbittatni. Mondhatná a kormány azt is, és azt örömmel venném, ha mondaná, hogy Németország részéről e tekintetben a hajlandóság meg van. Hát t. ház megengedem, hogy az ilyen nyilatkozat országunkra nézve bizonyos körülmények közt megnyugtató lehetne; de nem lehet megnyugtató a létező körülmények közt. Tudniillik nemcsak arról van szó, hogy miben egyezünk meg mi —- Németország ós Magyarország — hogy Németország és mi mutatunk-e hajlandóságot, a mit megengedek; hanem itt egy harmadik tényező is van, ez a döntő'szokott lenni, t. i mit vél jónak Austria, és meg van-e Ausztriában is a hajlandóság. Én hinni akarom, hogy mind Németország, illetőleg a német kormány, mind a magyar kormány hajlandó a szerződés meghosszabbítására. De ha ez áll, akkor annak, hogy miért nem hoszabbittatott tehát meg a szerződés jelenleg: nem lehet más magyarázata, mint az, hogy Ausztria nem akarta meghoszabbitani. — És ez bizonyára aggályra ad okot. — De t. ház, nemcsak a Németországgal kötendő szerződésről van szó Itt vannak még számos más szerződések is, ezek is lejártak, és ezek meghosszabbítására nézve nem történt semmi intézkedés. És ismétlem, hogy ezen szerződéseknek meghoszabbitására nemcsak kát tényezőnek egyetértése, hanem az összes dualistikus szervezet valamennyi tényezőjének egyetértő közreműködése szükséges. Ha már most ez el nem érhető, akkor ezen szerződések nem fognak meghoszabbittatni, még akkor sem, ha mi és Németország, illetőleg az összes külállamok azt óhajtnók. No már t. ház, ez teljesen megengedhetlen állapot. Én csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy azon esetben, ha ezen szerződések meg nem hoszabbittatnak, a monarchiára nézve semmi más törvényes tariffa nincs, mint az 1853-iki átalános tariffa. Ha ezen szerződések meg nem hoszabbittatnak: akkor önkényt feléled az 1853-iki tariffa. Ez pedig t. ház, Magyarországra nézve, Magyarország nemzetgazdaságára nézve halálos csapás volna Én csak egynehágy tételt akarok a t. ház figyelmébe ajánlani annak illustratiójául, hogy milyen azon tariffa, a mely életbe lépne 1878. Julius elsején azon esetben, ha a szerződések a külállamokkal nem jönnek létre. (Halljuk!) Itt van például a vas, mint nyers anyag. Az 1868-iki német tariffa szerint a különféle vas-nemüeknek vámtariffája 25 krajczartól 1 frt 25 krig megy, az aczélé 75 krtól 2 frtig, a kidolgozottaknál 4 frtig. Egyáltalában semmiféle vasra nézve 4 forintnál magasabb tétel nincs; de a legfőbb csak krajezárokra megy. Azonban az 1853-iki tariffa szerint legfőbb tétel a nem kedvezményezett államokkal szemben 4—5 frtra megy. Tehát ez oly tariffa, a mely Magyarország mezőgazdaságára és iparára érzékeny csapást mér; mert mindenki tudja azt, hogy a vas és az abból készített vasezikkek oly elengedhetlen szükségletei ugy mezőgazdasági mint gyáriparunknak egyaránt, hogy ezek nélkül nem lehetnek. Ezek árának megdrágítása tehát a termelési tényezők megdrágítását vonná maga után. De ez még csekélyebb jelentőségű. Fohtosabbak ennél a szövött és kötött áruk, és pedig a pamutáruk, melyek az 1871-iki tariffa