Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-399

399. országos Més májú* 20. 13*7$. í^gp, és angol pótszerződés szerint 16 frt vámot fizettek, az 1853-iki tariffa értelmében 50 pengő frtot fizetnének, azok, melyek 20, 30, 45, 60 frtot fizetnek, 100, 150, sőt 200 frtot is fognának fizetni. Miután t. ház a pamut-áruk Magyarországon rendkívül fontos fogyasztási czikk, melyből számos millióra menő összeg hozatik be, ezen fontos czikknek ily exorbitáns megdrágítása, mily kárral jár, annak illusírálására csakugyan nincs szükség. A ]en-árukra vonatkozólag, melyek legmagasabb tétele 60 frt, oly tariffának volnának alávetve, melynek legmagasabb tétele 200 frt, legalacsonyabb, mely jelenleg 3 frt, volna 45 frt. Gyapjú-árukra nézve, melyek az angol pótszerződés szerint 4 frt 50 kr, 15, 35, 50 ós 60 frtot fizettek, az általános tariffa értelmében 50 írtnál alább egy tétel sem létezik, sőt ezen tariffa értelmében rendszerint 100, 150, sőt 200 frtot is fizetnének. ;; Még csak egy tételt akarok felhozni t. ház, mert hiszen nem lehet czélom az egész tariffán végig menni, noha az egész tariffában mindenütt ily arányok fordulnak elő, — és ez a tétel, a vasáruké. Ezekre nézve 5 — 10—15 ós 100 frtig menne vámmázsánkónt a tariffa ; holott a jelen tariffa értelmében a legmagasb tétel 6 frt, — többnyire azonban 1—2 frtra, sőt krajczárokra megy a vám. Ez tehát oly exorbitáns megdrágítása a ezikkeknek, melyek Magyarország lehető legnagyobb megkárosításával járnak. Ha most igy áll a helyzet, ha lehetősége van annak, hogy a kormány eljárása következtében ily tariffa léptettelnék életbe Magyarországra nézve, akkor valóban nem értem, hogy hogy lehet oly önbizalommal menni neki a dolognak. Okvetetlenül szükséges, hogy ha a vám- és kereskedelmi szövetség Ausztriával létesül, és életbe léptetése júniusra határoztatik, — hogy a kormánynak akkor ideje és alkalma legyen, hogy azontúl a külföldi államokkal rendezkedhessek. Hogy erre szükség van, azt elismerie maga a kormány akkor, midőn első előterjesztését benyújtotta a szövetség és a szerződések meghosszabbítására vonatkozólag. Akkor t. i. azt javasolta a kormány, hogy az Ausztriával való rendezkedésre három hónapi határiő adassék, a Külfölddel való rendezkedésre pedig 6 hónapi határidő, tehát 3 hónappal több, mint az Ausztriával való rendezkedésre. Miután a kormány ezt elismerte, hogy a külföldi államokkal való rendezkedésre idő szükséges, s miután a kormány jelenleg ez ügyben az országgyűlésben semmi nyilatkozatot nem tett, semmi nemű biztosítékot nem nyújtott arra nézve, hogy mi fog történni a küIáUamokkal szemben: ezen oknál fogva nem fogadhatom el a kormány előterjesztését átalánosságban sem. (Helyeslés a baloldalon.) Irányi Dániel: T. ház! Az előttünk levő törvényjavaslatban több oly törvény s oly intézmény hatályának meghosszabbítása inditványoztatik, a mely törvények és intézmények a mi elvi álláspontunkkal ellenkeznek. Ugyanazért mellőzve minden egyéb indokot, egyszerűen kijelentem: hogy a jelen törvényjavaslatot részletes vita alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Azok után, a miket előttem szólott t. képviselőtársaim kifejtettek, fölöslegesnek tartom az ügy érdeméhez bővebben hozzá szólani. Én csak csodálkozásomat — hogy a legenyhébb kifejezést használjam, — akarom e felett kifejezni, hogy a felmerült számokkal ós igen mélyreható aggodalmakkal szemben a t. kormány nem látja érdemesnek azok eloszlatására csak egy árva szót is mondani. Vagy talán a jelen esetben is a kormány jobbnak látja a vita bezárása utáni időre halasztani felszólalását, a midőn már senkinek sincs alkalma és lehetősége aziránt nyilatkozni: megnyugtatók-e a kormány által tett előterjesztések, elégsógesek-e azok az aggodalmak eloszlatására? Nem ellenzéki fogásokból, nem az ellenzéki álláspont tünetei gyanánt felmerült ellenvetések azok, a mik felhozattak. Figyelmeztetés történt arra, mily beláthatlan zavarok állanak be, ha rendelkezés nincs sem a külfölddel szemben, de még a monarchia két állama közt sem, hogy mi történjék akkor, ha ezen most egy holnapra meghosszabbitandó állapotok megszűnnek. Erre nézve a t. kormány még annyira sem méltatja a parlamentet, hogy a discussio közben megmondja mik az intentiói. Hiszen meglehet, hogy ezek nyilvánítása megszüntetné az aggodalmakat. Néni mondom, hogy nem képesek erre megnyugtató felvilágosításokat adni; de még nem tudjuk, mik azok, nem bírjuk azokat mérlegelni, s kénytelenek vagyunk aggodalmainkat, melyek eloszlatására semmisem törteink, fentartani. (Élénk helyeslés a balfelöl.) Ezenkívül azon súlyos aggodalom is indokolt, hogy a parlamenti tárgyalások niveauja a kormány ezen eljárása folytán oda sülyed, hogy a parlamentet ma-holnap másnak mint szavazógépnek tekinteni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, s azon kérést intézem a t. kormányhoz, hogy ne a mi kedvünkért — mert tudom, hogy a mi kedvünkért nem teszi meg — hanem az ország érdekében, az ügy érdekében, a parlament tárgyalásainak komolysága érdekében az itt felhozott aggodalmakra a felvilágosítást megadni ne terheltessék. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán pénziigyministei: Én azon kérésnek vagy felhívásnak jogosultságát, melyet a t. képviselő ur most hozzám, illetőleg a kormányhoz intézni méltóztatott, el nem ismerem, valamint el nem ismerhetem azon vádnak sem jogo-