Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-399

386 899. országos ülés májas 20.1878. a kormány részéről, hogy az olasz szerződés június végéig meghosszabbittatik: még akkor is beáll azon eset, hogy ugy a külföldi kereskedelmi szerződések mint a provisorium egyidejűleg járnak le június végén. Quid tunc? Mi történik majd akkor? Történhetik kettő. Történhetik az, hogy június végéig sikerülni fog a kormánynak oly rendezkedés létesítése, mely a monarchia ós a külföld közti közgazdasági viszonyokat hosszabb időre szabályozza ; vagy pedig, ha ez nem sikerül, mert ez ily rövid idő alatt valóban csak nem a lehetetlenséggel volna határos: akkor beáll annak szüksége, hogy a külföldi szerződések meghosszabbítása iránt még június vége előtt a törvényhozás ujabb intézkedéseket tegyen ; mert, mint mondám, törvényhozási intézkedés nélkül június végén tul egyetlenegy kereskedelmi szerződés sem lesz meghosszabbítható. De ha már a kiegyezési kérdéseknek függő nagy tömege el lenne is június végéig intézhető, ezekhez járulnak még a június végéig elfogadandó kereskedelmi szerződések, illetőleg a létezők meghosszabbítása iránti javaslatok. A dolgok ily helyzetében tekintetbe véve, hogy a kormány részéről egyetlenegy oly kijelentés sem történt, mely nem pusztán reményeket, de biztosítékokat is adhatna az iránt, hogy akár a fenálló kereskedelmi szerződések meghosszabbítása, akár ujaknak kötése június végéig lehetséges lesz, kérdem: vajon érdekünkben áll-e? vajon a többség álláspontjából is elfogadható-e a kiegyezési provisoriumnak csak egy hónappal való meghosszabbítása ? Nem tesszük-e ki az országot általa egy valóban káros alternatívának? Először annak, hogy az egész külföld gúnyára még egy hónapi provisoriumot legyen kénytelen kérni június végén a kormány, vagy nem sikerülvén a külföldi szerződések meghosszabbítása egy, még a kormány által tervezett autonóm tariffánál is sokkal károsabb eshetőség, az 1853-iki — hazánk közgazdaságára oly szerfelett káros tariffa —- indittassék az országra. Nem pártszempontból. hanem egyedül az ország érdekében arra kérem ennélfogva a kormányt: méltóztassék vagy positiv biztosítékokat nyújtani a háznak az iránt, hogy a külföldi kereskedelmi szerződések meghosszabbítása június végén meg íog történni, és hogy az ország egy káros és chaotikus állapotnak nem néz eléje; vagy méltóztassék megtenni azt, a mit sokkal helyesebbnek ós czólszerübbnek tartanék, hogy a jelen provisorium helyett oly provisorius intézkedést javasoljon, melynek hosszabb tartama lehetségessé teszi mind a monarchia két állama közti kiegyezési kérdéseknek teljes és végleges finalisalását, mind a külföld és a monarchia két állama közti viszonyok végleges rendezését. Az előttünk fekvő javaslatot én részemről semmi esetre nem vagyok hajlandó elfogadni. (H&lyeslés a baloldalon.) Mudrony Soma: T. képviselőház! Megvallom, nem helyezkedem pusztán ellenzéki álláspontra akkor, midőn ezen kérdéshez hozzászólok; sőt ellenkezőleg egészen más álláspontra helyezkedem, mint a mely az ón álláspontomból, melyet a vám- ós kereskedelmi szerződéssel szemben elfoglaltam, a lehető legnagyobb következetességgel folyna, mely tehát formailag a legcorrectebbnek tűnnék fel. Én igenis a kormány által létesített kiegyezést károsnak tartom ; erre vonatkozó nézeteimet más alkalommal előadván, ez alkalommal arról szólani nem kívánok. A dolgok jelen állásában azt tartom, hogy a jelenlegi chaotikus állapotból, mert valóban a ohaosba kezdünk belemenni, nem hhet más kilábolás, mint az által, hogy ha egy hosszab ideig tartó provisoriumot létesítünk. (Helyeslés balfelöl.) De erről sem szólok most, t. ház, mert meg lehet, hogy még erről más alkalommal fogok szólani. Midőn tehát egy hosszabb provisoriumot tartok szükségesnek, holott pedig a kormány ezen hosszabb provisorium szükségességének érzetétől jelenleg még áthatva nincs, tisztán ellenzéki szempontból elfogadhatónak tűnhetnék fel mindaz, a mi a kormányban is megérlelje a szükségesség érzetét. Ez akkor fog leginkább s leghamarább megérlelődni a kormányban, ha oly dolgok történnek — akarva, nem akarva — a ház és a kormány tényei által, melyek a most még csak embryóban mutatkozó chaost teljesen kifejlesztik és oly össze-visszaságot hoznak létre, a melyből azután más menekülés nincs, mint hogy ha hosszabb idő engedtetik az ügyek elintézésére. Ily tény volna az, melyet a kormány jelenleg proponál, midőn t. i. az Ausztriával való vámszövetségnek meghosszabbításáról intézkedik, de nem intézkedik egyszersmind azon szerződések meghosszabbításáról, melyek a külföld irányában fenállnak és melyek nélkül tariffa nincs; holott pedig a szövetség idejének lejárta után, ha tariffa nincs: a lehető legnagyobb chaos áll elő. Ha ilyet határoz el a t. ház, akkor a lehető legnagyobb inconvenientiák következhetnének be. Mert tegyük fel legelőször is azt az esetet, hogy daczára a kormány reményeinek, még sem sikerül a kitűzött határidőig t. i. június végóig a vám és kereskedelmi szövetséget Ausztriával és azon nagyszámú fontos ügyeket, melyek ezzel összeköttetésben vannak, vagy a melyek a kormány által ezzel összefüggésbe hozattak, az ország megnyugtatására végleg elintézni és ugy szólván fmalisálni. Megengedem t. ház, hogy a kormány ezen nehézségre nem fektet valami nagy súlyt, mert