Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-397

856 397. országot ülés niájus 17. 18?S. lelő módosítások az adótétel tekintetében megtörténjenek. Elnök: Kívánatos lesz az első §-t felolvasni. Simonyi Ernő: Nem akarok ellen-indítványt vagy módositványt benyújtani, hanem csak egyszerűen arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy midőn a ház a 4. 5 és 6 fok megállapítását elfogadta, azt egy beható, tüzetes tárgyalás után tette. Az első előterjesztésben a kormány 1 fokkal többet, azaz 5, 0, 7 fokot hozott javaslatba, a tárgyalás alatt azonban '/

2 fok leengedésére késznek nyilatkozott. A t. ház pénzügyi bizottsága hosszú és beható tárgyalás után megállapította a 4, 5, 6 fokot és nem akarta elfogadni azon'4 fokemelést, melyet a pénzügymin ister ur hozott javaslatba. Hogy most mi történik, midőn az adó 10 krról 11 krra emeltetik, meg fogja látni a t. ház abból, ha megnézi, hogy e szerint 4 fok után fizettetik 44 kr, 4

J

/Í fok után fizettetett volna 45 kr. A különbség tehát 1 kr. 5 fok után fizettetni fog 55 kr, ö

1

^ fok után fizettetett volna szintén 55 kr, 6 fok után fizettetni fog 66 kr, tehát itt már 1 krral több, mint fizettetett volna 67

2 foknál így tehát nem nyerünk semmit, hanem ugyan az marad az adó, a mit akkor a kormány hozott javaslatba és anélkül, hogy valami más meggyőző indokok felhozattak volna, a képviselőház felhivatik arra, hogy bő megvitatás és beható tárgyalás után a megállapított adónemet változtassa meg. A t. ház bölcsességetői függ azt elfogadni vagy el nem fogadni. Én részemről következetlenségbe vélnék esni, ha most más megállapodásra szavaznék, mint szavaztam akkor. Én tehát megmaradok a 10 kr. adó és 4, 5, 6 fok mellett. (Helyedé? a szélső balról.) Elnök: Nem akartam megszakítani a képviselő ur beszédét; de az első § t, mely szintén tárgyalás alatt van, még nem olvastuk fel. Ezt kívántam proponálni, midőn a képviselő ur felállt a szólásra. Gulner Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. %-at.) Chorin Ferencz: T. képviselőház! Mielőtt a pénzügyi bizottságnak szőnyegen levő jelentéséhez hozzászoknék, bátor vagyok a t. házat azon nagy fontosságú alkotmányos és közjogi kérdésre figyelmeztetni, mely a pénzügyi bizottság jelentésével válhatatlan kapcsolatban áll. Nézetem szerint ugyanis a főrendiház akkor, midőn a képviselőház által megszavazott szeszadótételt felemelte: túllépte alkotmányos hatáskörét és megsértette a képviselőháznak minden parlamentalis országban elfogadott kiváltságát, hogy adóügyek- / ben és a költségvetési tehertételek megszavazása-' nál a kezdeményezési jog kizárólag a képviselőházat illeti. (Ugy van] a, balon). A t. ház. hogy adóügyekben a kezdeményezést megragadni kizárólag a képviselőház van hivatva, alkotmányos és a népképviselettel báró országban vita tárgyát nem képezheti. Nem is volt praeeedens 1867. óta arra, hogy a főrendiház ezen jogot egyetlen egy esetben is igénybe vette volna. Azon vita, mely az állami főszámvevőszék elnöki állomásának betöltése körül 1870-ben itt a képviselőházban lefolyt, praecedensül a főrendiház adóemelési joga mellett egyátalában nem szolgálhat. Ugyanis akkor nem valamely adótétel megszavazásáról, hanem csak arról volt szó, hogy az állami főszámvevőszék elnöki állása a képviselőház kezdeményezése folytán ugyan, de az egész országgyűlés által tétessek ő Felségéhez a hármas felterjesztés. Az akkor folytatott vitákban is sem a főrendiház által, sem a képviselőházban, sem a főrendiház módositványát védő kormány által nem tétetett vita tárgyává azon kérdés, hogy adóügyekben a kezdeményezés joga kizárólag az alsóházat illeti, a főrendiház pedig csak azon joggal élhet, hogy a törvényjavaslatot vagy elfogadja vagy egészen visszautasítsa ; de sohasem gyakorolhatja azon jogot, hogy az adótételek emelésére befolyjon. Akkor is a főrendiház az állami főszámvevőszék elnöki állásának betöltésénél csak azért vette igénybe azon jogot, hogy a felterjesztés nem csak a képviselőház, de az országgyűlés által történjék, mert arra hivatkozott, hogy az országgyűlés által eszközlendő választásoknál és kijelöléseknél a főrendiház mindig döntő befolyást gyakorolt, és pedig gyakorolta 1848-ig is, részint a vegyes ülésekben közösen, részint külön. Mondom, a vita, mely akkor az állami főszámvevőszék elnöki állásánál betöltésekor lefolyt, praecedensül arra, hogy a főrendiház felemelhesse az alsóház által megszavazott adótételt, egyátalában nem szolgálhat. A kormány jelenlegi elnöke ezen tan ellen határozottan kikelt és vitatta a képviselőháznak azon kizárólagos jogát, az államháztartásba befolyni és arra ellenőrzést gyakorolni. A jelenlegi kermányelnök ur akkor azon álláspontra helyezkedett, hogy a főrendiház által támasztott igény ellenkezik a képviselőház kiváltságával. Annál inkább kell csodálkoznom, hogy most, a midőn az akkorinál sokkal fontosabb kérdésről van szó, egy megszavazott adótétel emelése forgott szőnyegen: a ministerelnök ur nem csak nem szólalt fel a főrendiház hatáskörének illetéktelen kiterjesztése ellen, hanem ellenkezőleg, a ki ismeri azon befolyást, melyet a kormány a főrendiházra gyakorol, az tudni fogja, hogy a főrendiház a megszavazott adót egyenesen és kizárólag a kormány kezdeményezésére emelte föl. A jelen helyzetet nem illustrálja semmi jobban, mint az, hogy midőn a főrendiház a kérdés-