Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-397

S87. országot ülés ben levő törvényjavaslat felett tanácskozott, Cziráky János gróf, az ó-conservatismus egyik bajnoka volt az, ki azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a főrendiház túllépi hatáskörét, s illetéktelenül cselekszik: ha a képviselőház által megszavazott adótételt felemeli. És a kormányelnök ur egy szóval sem védte az alsóház jogát, sőt ellenkezőleg az ott praedomináló befolyását arra használta fel, hogy a képviselőház által elfogadott adótétel fölemelését kezdeményezte, és ezzel a képviselőház által eddig kifogástalanul gyakorolt privilégium megcsorbításához hozzájárult. Én t. ház, kötelességemnek tartottam e körülményre a t. ház figyelmét felhívni, mert meggyőződésem szerint a főrendiház alkotmányos jogkörét túllépte, és a képviselőházat megillető jogkörbe avatkozott. Határozati javaslatot benyújtani nem szándékolom két okból. Nem azért: mert a főrendiház ezen nézetem szerint illetéktelen beavatkozása nem saját, hanem a kormány kezdeményezéséből történt; és nem másodszor azért: mert azon reményt táplálom, hogy nem messze van azon idő, midőn végre a felsőház törvénynyel fog rendeztetni, és meg fog szüutettetni azon anomália, hogy jelenleg a népképviseleten alapuló képviselőháznak egyenjogositott factora legyen egy oly testület, mely családi érdekeken és a kormány hatalmi befolyásán kívül semmi egyebet nem képvisel. (Helyeslés b tljelol). Ami a szőnyegen levő javaslatot illeti, a szeszadótörvényjavaslat tárgyalása alkalmával az ezen padokon ülő elvbarátaim által be lett bizonyítva, hogy a termelési viszonyok különbsége a magyarországi szeszipar az osztrákkal egyátalában nem versenyezhet, s hogy e fogyasztási adók közül Magyarország közgazdasági és pénzügyi kárai, máskép mint fogyasztási zárvonal által nem háríthatók el. Az ellenzék részéről a fogyasztási adótörvények javítása iránt tett módosításokat a t. ház mellőzte, s a beterjesztett szeszadótörvényt változatlanul elfogadta. A képviselőház e határozata ténynyé válván, nekünk kötelességünk a situatiót ugy elfogadni, a mint az a megszavazott törvényjavaslat által nyújtva van. Én is e megszavazott j törvényjavaslat álláspontjára helyezkedve, kijelentem, hogy a pénzügyi bizottság által proponált vál- I toztatást elfogadom. Elfogadom azon indokból, mert | hiszem, hogy a szeszadónyeredéknek öt fokon való fentartása, és a szeszadótételek 11 krajczárra való felemelése által a szeszkivitel könnyittetni fog, és I ez az, a mi Magyarország kis és nagy szeszgyá- I rosainak érdekében fekszik. Ha Magyarországban a szesztermény kivitele { ugy az adótörvények, mint a külfölddel kötött ke- j reskedelmi szerződés által meg nem könnyittetik: beállhatna azon eset, hogy Magyarország nem lévén képes elfogyasztani az általa termelt szeszt, meg fog kezdődni a kis és nagy gyárosok közti küzdelem, melyben a kisgyárosok lesznek a vesztesek. Ezen beállható bajt kikerülni és a szeszkivitelt előmozdítani, ugy az államkincstárnak, mint a termelőknek érdekében áll. Ezen elvből indulva ki, minthogy a már elfogadott vámszerződós által már eldöntetett a fogyasztási adók közösségének kérdése, hozzájárulok a pénzügyi bizottság által beterjesztett módosításhoz. (Elénk helyeslés balfelöl). Széll Kálmán pénzügy min ister: Én igen örülök, hogy abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy a szeszadótörvényre nézve létrejött legújabb megállapodások megbirálásánál a t. előttem szólott képviselő úrral egyetérthetek, illetőleg, hogy abban a szerencsés helyzetben lehetek, hogy a t. képviselő ur határozott és nyílt beismerése szerint, a melyért neki csak köszönetet szavazhatok, ezen legújabb megállapodások oly természetűek, a melyek szerinte ós szerintem is a magyar szesztermelést nem fogják megbénítani, hanem ellenkezőleg elő fogják mozdítani. Épen ezért e kérdésre most nem terjeszkedem ki hosszasabban, hanem csak constatálom azt, hogy én a magam részéről ez által mintegy rámutathatok arra, hogy beváltottam a t. ház előtt a szeszadótörvényjavaslat első tárgyalása alkalmával tett azon igéretemet, hogy hozzájárulásommal oly adórendszer, mely a magyar szesztermelést megöli, s annak fejlődését lehetetlenné teszi: törvényerőre emelkedni nem fog. (Helyeslés a középen ) így is történt. Ezen legújabb megállapodások bizonyítják, hogy ezen fontos érdeket szivemen hordom, s ezt az államkincstár azon érdekével egyeztetni kívánom, mely szerint az átalányozási rendszer fentartása mellett a szeszadózás alapjait e régi méretek, kulcsok szerint meghagyni lehetetlen, hanem azt mérsékelve föl kell emelni. Simonyi képviselő urnák felszólalására csak azt válaszolhatom, hogy igen fontos okok szólana k a mellett, hogy ezen javaslat elfogadtassék. Ohorin t. képviselő ur már előadta azokat, én nem ismétlem. Az a tekintet, hogy a szeszkivitel lehetővé tétetvén, ez által a szeszáraknak bizonyos magaslaton való megtartása biztosittassók, ez az, a mi termelésünknek legelső feltétele. Az az egy krajezárnyi különbség, mely a répánál és a melassenál mutatkozik, hogy t. i. a négy és fél fok mellett, mint a főrendek javasolták, tizenegy krajczár fogadtatik el, és a hat fok mellett 10 krajczár állapittatik meg: a lisztanyagokról nem jő számba; mert ezeknél csak 55 krajczár lesz az adó, akár 5 fok vétetik 11 krajczárral. akár öt és fél fok tiz krajczárral. A répánál ós melassenál ez a kis különbség alig jön