Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-397
897 országos ülés május 17. 1878. 355 vasuttársulat részvényeinek beváltására kitűzött határidő meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Fel fog olvastatni a törvényjavaslat. Tombor lván jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Fel fog olvastatni a pénzügyi bizottság jelentése. Molnár Aladár jegyző (olvassa a jelentést.) Elnök : Méltóztatik a ház a volt magyar keleti vasuttársulat részvényeinek beváltására kitűzött határidő meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ? (Elfogadjuk \) Azt hiszem, elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Tombor lván jegyző (olvassa a törvényjavaslat cziinét és 1—2. §%-ait, melyek változatlanul elfogadtatnak.) Elnök: E szerint ezen törvényjavaslat részleteiben is letárgyalva levén, harmadszori felolvasása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi bizottság jelentésének tárgyalása a főrendiház által a szeszadóról szóló törvényjavaslatban tett módosítások tárgyában. Ha a t. ház jóváhagyni méltóztatik, a tárgyalás a 25. §-nál kezdetnék meg, a mely §-nál kezdte a pénzügyi bizottság is a tárgyalást, miután az ezen §-nál megállapítandó határozat alapjául szolgál a többi elfogadandó, vagy el nem fogadandó módosításoknak. (Helyeslés.) A képviselőház által elfogadott törvényjavaslat 25. §-ában, mely az átalányozás alapjáról szól, annak harmadik pontjában a szesznyeredék 4, 5. és 0. fokban van megállapítva. Erre nézve a főrendek a következő észrevételt tették. Horváth Gyula jegyző (olvassa:) A 25. §. 3-ik pontjára nézve a hármas bizottság által javasolt módosítást, mely a szesznyeredéket 4 2 ' i? 5% és 6 2 / 4 fokban állapítja meg, a főrendiház elfogadta, mert az átalány-rendszer csak akkor felel meg megközelítőleg a valóságnak, ha a termelés tényleges eredméye megállapíttatik. Az adó is a valóságnak megfelelőleg csak igy lesz megállapítható, miután pedig a tényleges szesznyeredék 24 óra alatt a képviselőház által megállapított szesznyeredéki fokot meghaladja; a főrendiház e pont második sorában levő „4" helyett: n 4V' „5" helyett „ö 1 /*" és a harmadik sorban levő „6" helyett „67 s "-nek a szövegbe leendő felvételét hozza javaslatba. Hegedüs Sándor előadó: Méltóztatik tudni a t. háznak, hogy a szeszadó kérdésében a kormány által benyújtott törvényjavaslat 5—6 és 7. fokot állapított meg, a szesznyeredék tekintetében 24 órára a különböző nyers termények után. A pénzügyi bizottság akkor ezen szesznyeredéket igen magasnak találván, leszállította 1 fokkal. A t, ház a pénzügyi bizottság javaslatát szíves volt elfogadni ; azonban a főrendek ezen módosítást tették, és egy fél-fél fokkal a szesznyeredéket emelték. Miután a t. háznak határozata következtében a főrendiháznak módositványa a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott, a bizottság beható tárgyalás után azon meggyőződésre jutott, hogy tekintve egyfelől szesziparunk érdekeit, másfelől a monarchia két fele közötti differentiák kiegyenlítését, legczélszeriibben megoldható e kérdés ugy, ha a szesznyeredék megtartatik ugyan azon fokban, a melyben a pénzügyi bizottság indítványa nyomán a t. ház azt meghatározta, azonban az adótétel változik, t. i. 10 kr. helyett 11 krra emeltetik. Nem akarom az ezen két módosítás közti különbséget bővebben kifejteni. Igen bölcsen méltóztatnak tudni azt, hogy a szeszadónak két tényezője közül az egyik a szeszfok, a másik az adótétel, és minthogy a restitutió az adótétellel van összefüggésben: igen természetes dolog, hogy a kivitel szempontjából mindenesetre a szeszgyártás érdekeinek inkább a magasabb adótétel, mint a magasabb szesznyeredék megállapítása felel meg. Midőn tehát a pénzügyi bizottság a főrendiháznak módositványát nem fogadja el, és kéri a t. házat, méltóztassék a képviselőháznak e tekintetben előbbi megállapodásához ragaszkodni: egyszersmind indítványozza, hogy az adótétel, a melyről való intézkedés már az első §-ban fordul elő, 10 kr. helyett, 11 krban állapíttassák meg. Ez által kettős czél éretik el. Egyfelől a fenforgó differentiák egyenlittetnek ki, másfelől szesziparunk érdekeinek is, — melyben a vezérszerepet nagy gyáraink, és igy a kivitelre dolgozó gyárak viszik, — elég tétetik. E tekintetben bővebb indokolásba nem akarok bocsátkozni, egyszerűen utalok azon kérvényekre és emlékiratokra, melyeket e tárgyban magok az érdekelt felek, a gyárosok a t. háznak benyújtottak. Méltóztatnak emlékezni, hogy mindezen emlékiratokban és kérvényekben leginkább a szesznyeredéknek magas emelése elleni küzdés foglaltatik: de egyszersmind kifejezve vau azon óhaj, hogy ha egyátalában az adó emeltetik, akkor a szeszgyárosok érdekeinek leginkább az adótétel emelése felel meg: mert ez ugyanazon mértékben foglalja magában az export bonificatióját is. Ugyanezen alapokon bátor vagyok a t. háznak ajánlani, méltóztassék a szesznyeredék megállapításában az előbbi határozathoz ragaszkodni, a főrendiház módositványát mellőzni, de egyszersmind az adótételt egy hectoliter szeszfok után 11 krban megállapítani; s ha méltóztatik elfogadni a pénzügyi bizottság ezen javaslatát: szükséges lesz, hogy a törvényjavaslat előbbi szakaszainál a megfe45*
