Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-381

881. országos ülés ápril 10. 1878. 2 9 költségei tetemesen drágulnak. Vannak oly telekjegyzőkönyvek, a melyekből a fenálló jogok és kötelezettségek egy ivén kiadathatnának, ha csak a fenálló jogok és kötelezettségekről szóló jegyzőkönyvek másoltatnának le, nem pedig a régiek is, melyek már töröltettek ós megsemmisültek. Méltóztassanak elhinni, hogy ezt a költséget még a vagyonos ember is röstelli kiadni oly dologra, mely hiába való, mert ez a kiadványozás az ő kérvénye ós jogának biztosítása tekintetében semminemű befolyással nincs. Ez lóvén a telekkönyvek állapota, fel nem foghatom, hogy mégis ott, ahol a telekkönyvek már átalakíttattak, a megszűnt jogviszonyokról szóló bejegyzések is kiadványoztatnak. Midőn a telekkönyvi átkeblezósek megtörténnek, az átkeblezós folytán változott telekkönyvek hitelességét nagyon emelné, ha mindazok beidéztetnének, kik a birtoktestre jogot nyertek; s ha a telekkönyvek átalakítása így történnék, a bekeblezett személyek beidézésóvel az előbbi bevezetések mind elmaradhatnának és csak azon bejegyzések maradnának meg, melyeknek joghatálya még fen áll. Ezáltal a telekkönyvezés és a telekkönyv becse is emelkednék, s az erpeditió és a kiadmányozás tekintetében megtakarittatnának azon összegek, melyek a régi időbeli jogál lapot utóiérésére és megnyerésére fordíttatnak. Ez megkíméltetnék és a telekkönyvi kivonatok is jobban megfelelnének a felek czéljainak. Én tehát igen kérném az igazságügyminister urat, miszerint a telekkönyvek átalakítása, egyátalában a telekkönyvi átiratások tárgyában minél előbb gyökeres intézkedést tegyen. (Helyeslés a baloldalon.) Horváth Lajos előadó: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur azon váddal illette a pénzügyi bizottságot, hogy a pénzügyi bizottság egy tárcza iránt sem viseltetik annyi ellenszenvvel, mint az igazságügyi tárcza iránt és egy tárczánál sem hozott javaslatba annyi törlést, mint épen ezen tárczánál. Ezen vád nem bir jogosultsággal. Elismerem, hogy a pénzügyi bizottság az ország súlyos helyzetére való tekintettel több tárczánál törléseket hozott javaslatba; elismerem azt is, hogy különösen a korábbi években az igazságügyi tárczánál lényeges törléseket javasolt; de a közelebbi években már az 1877-iki költségvetésben 10.125,000 írtból csak 60,579 frtnyi törlést hozott javaslatba; a folyó évben pedig nem többet, — a mint a jelentésből látható, mint 1,000 irtot. Hogy azonban, a pénzügyi bizottság nem ment tul törlési javaslataival a kellő'korlátokon, sőt azokon innen is "maradt, igazolom a pénzügyi bizottság múlt évi jelentésével, melynek mellékletéből kitűnik, hogy az igazságügyminister 1873-ban a pénzügyi bizottság által ajánlott, s a ház által megszavazotí összegből nem használt föl 969,648 frtot, 1874-ben nem használt fel 611.230 frtot, 1S75-ben pedig 253,982 frtot. Világos éhből, hogy a pénzügyi bizottság, bár szeme előtt tartotta az ország súlyos pénzügyi viszonyait, mindig tekintettel volt az igazságszolgáltatás érdekeire, mert azon eszközök sem használtattak fel. melyeket a pénzügyi bizottság javaslatára a ház megadott. Ennyit kénytelen voltam megjegyezni azon minőségben, melyben jelenleg a ház előtt állani szerencsém van. (Helyeslés a középen.) Egyéb észrevételem e minőségben nincs. Csatár Zsigmond: T. ház! Én egyátalában nem szólottam volna a kérdéshez, ha a mélyen t. igazságügyminister ur ki nem jelentette volna azt, hogy a királyi járásbíróságok közül csak 15 van telekkönyvi hatósággal felruházva, s ha továbbá ki nem jelentette volna, hogy a többit azért nem ruházta fel, mert az nagy költséget vont volna maga után, s aztán mert hiányzanak az alkalmas közegek, kiket, mint telekkönyvi közegeket ily minőséggel alkalmazni lehetne. T. ház! Én azt gondolom, hogy az igazságnak mindenkivel szemben egyformának kell lenni. Nem ok nélkül festették a rómaiak az igazság isten-asszonyát vaknak, mert ugy gondolkoztak, liogy az ő kezében a mérleg a gazdaggal ós a szegénynyel szemben egyformán fog lenyomatni. Aztán vagy egy királyi járásbíróságot sem lehet telekkönyvi hatósággal felruházni, vagy az igazsághoz híven valamennyit fel kell ruházni; mert a telekkönyvek czélja az, hogy ezen hatóság minél közelebb essék az érdeklettekhez, következőleg minél közelebb érhető legyen. Akár hányszor megtörténik t. ház, hogy a telekkönyv távolléte miatt emberek tönkre jutnak, a többek közt csak egy példával szolgálhatok. Bizonyos alföldi városban egy egyén 6,000 írtért vett egy telket oly időben, mikor a nagy sarak és nagy vizek lehetetlenné tették, hogy abból a városból a másik városba, a hol a telekkönyvi hatóság szókel, közlekedni lehessen. A szegény ember azt hivén, hogy becsületes emberrel van dolga, kifizette a 6,000 frtot. Azonban megtudta ezt egy bizonyos ember, a ki az emberiség azon fajához tartozik, mely a legélelmesebb, magához hivatta az eladót és rábírta, hogy egy kötvényt engedjen neki azon házra betábláztatni és daczára, hogy később constatálva lett, hogy az illető kijelentette, hogy ne bántsátok azon embert, mert eladtam neki a földet és fel is vettem annak áiát: a batáblázás megtörtént és a kérdés törvényszékivé tétetett, de a szegény ember, a ki akkor elpusztult, koldussá lett, soha igazságot nem nyert. Ha ellenben azon városban lett volna a telekkönyv, mely városi község pedig nagy összeget ajánlott fel az igazságügyministernek arra, hogy adja meg neki a telekkönyvi hatóságot: — akkor azon szegény ember azon rendszer szomorú, ránézve végzetes volta felett ma nem siránkoznék.