Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-381

30 881. országos ülés ápril 10. 1878. Én tehát arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék ugy intézkedni, hogy az igazságügyminister ur szüntesse meg azon anomáliát és valóban érthetetlen állapotot, hogy mig a törvényszékeknél collegiális tanács intézi a telekkönyvi ügyeket, addig a járásbíróságoknál egy ember intézi azokat Vagy az egyik, vagy a másik hibás. Én azt hiszem, hogy sokkal károsabb a coliegiális rendszer, mert ott három bíró és egy jegyző ül együtt, és ha e négy ember egyenként működnék úgy, mint a járásbíróságoknál történik: bizonyára több ügyet intézhetnének el, mint együttesen. A mi azon állítását illeti, hogy az nagyon költséges lenne, én bátor vagyok kétségbe vonni, mert akkor a törvényszéknél a személyek száma kevesbednék, és sokkal kevesebb fizetést kapnak a bírák vidéken, mint itt. A mi pedig azon ellenvetést illeti, hogy nincs elegendő telekkönyvvez-ető. engedelmet kérek, azt gondolom, — méltóztassék csak pályázatot nyitni és tapasztalni fogja, — hogy minden egyes állomásra 100 alkalmas egyén fog találkozni. Az tehát egyáíalában nem ok arra, hogy vidéken a járásbíróságok telekkönyvi hatósággal fel ne ruháztassanak. Most t. ház, még csak azt akarom elmondani, hogy én egyáíalában minden fillért, melyet az igazságszolgáltatástól elvonunk: károsnak tartok az egyénekre és az egyetemességre. És ez nagyon természetes, mert az igazságügyi politika rendkívüli összeget, szolgáltat bélyegekben és illetékekben az államkincstárnak: következésképen itt nem tartom ildomosnak, hogy oly dolgok, a melyek nélkülözhetlenek, megtakarittassanak. Hanem igenis, vannak az igazságügy keretében megtakarítható összegek. Például: ha akkor, mikor Magyarország a felelős kormányt kapta, mikor az iga.zságügyministert nyerte, akkor rögtön intézkedett volna a kormány és a képviselőház, hogy ne fizessünk 24,000 írt házbért a központi kormányzat szállásáért: ma lenne egy szép palotánk ; de van még, a mit meglehetne takarítani, ás ez az, hogy mi oka annak, hogy addig, mig ezen rendszer be nem következett: nem fizettünk hivatalos helyiségekért 350.000 frt haszonbért; kérdem, miért fizetjük? A vármegyék székházai nem állanak fenn? Nincs minden megyében a közönségnek e czélra berendezhető épülete ? Szükséges nekünk e 350 ezer frtot ilyen haszonbérekre kidobni? Az a baj, hogy az ilyen dolgokkal keveset törődünk, az amolyanokkal pedig, melyekkel törődnünk kellene, nem is foglalkozunk. Ezeknek elmondása után arra kérem a t. házat, hogy vagy méltóztassék a 15 királyi járásbíróságnál is megszüntetni a telekkönyvi hatóságot, vagy méltóztassék odahatni, hogy az igazságügyminisíerium valamennyi királyi járásbíróságot telekkönyvi hatósággal annyival inkább mentül előbb ruházza fel, mert már az 1874-iki törvénykezési eljárás is a kerületi kisebb törvényszékeket azért látta kikerekitendőknek, hogy a telek érdekei a veszélyeztetéstől megmentessenek. Perczel Béla igazságügyminister: T. ház! Mindenre el voltam készülve a budget-tárgyalás alkalmával, csak arra az egyre nem, hogy az igazságügyi kormányzat a miatt kapjon szemrehányást, hogy a törvénykezési helyiségek tekintetében pazarul jár el. Méltóztassanak elhinni, vannak ott olyan helyiségek, melyekben az igazságszolgáltatás magát kénytelen megvonni, s melyeket nem is akarok azon megjelöléssel illetni, melyelyel kellene. Igaz, hogy a törvénykezés ezelőtt a megyeházban gyakoroltatott, de ma a megyeháza más hivatalos helyiségek számára lóvén lefoglalva, nem elégséges a törvénykezés helyiségeinek berendezésére is; Íriszen sok helyt még a szolgabirák legnagyobb része is vagy saját lakásán, vagy bérlett házban lakik. Ha csak a járásbíróságok lakhelyeire volna is szükséges pénzt fordítani, ily nagy országban, mint Magyarország: az előirányzott pár százezer forint még akkor is roppant csekély lenne. Én egyébiránt nem azt mondtam, hogy egyáíalában nem szándékozom a járásbíróságokat telekkönyvi hatósággal felruházni, csak azon nehézségeket érintettem, melyekkel azon hatalomnak gyakorlása, melylyel engem e tekintetben a, t. ház felruházott, jár. s azt mondottam, hogy ez irányban lassan s snecesive kell eljárnom. Miután már felszólaltam, Paczolay előadó ur felszólalására bátor vagyok megjegyezni, hogy annak, hogy Magyarországon a telekkönyvek olyan állapotban vannak, a minőben tényleg vannak : sem az igazságügyministerium, sem a törvénykezési hivatalnokok nem okai. Annak oka maga a közönség: Keni birjuk a közönséget arra rászoktatni, hogy az ő jóvolta hozza magával, hogy a biríokváltozás telekkönyvileg bejegyeztessék. Itt minden legislativ intézkedés hiába való, mert én szerintem senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy éljen azon oltalommal, melyet a törvény neki nyújt. Ebben rejlik az oka annak, hogy a telekkönyvek oly kevéssé kielégitő állapotban vannak. Méltóztattak felhozni a közbiztonság állapotára nézve, hogy a bűncselekvények azért kevesedíek, mert kevesebbek a feljelentések. Én helyesnek épen nem tartom azt, hogy ha az illető károsítást szenvedettek a feljelentést elmulasztják. Egyébként az igen t. képviselő ur nekem azt tanácsolja, hogy peremtorius eljárást hozzak javaslatba, mely a helyszínén rövid utón intézné el ezen ügyeket. Én nem hiszem t. ház, hogy midőn