Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-396

396. országos ülés május 16. 1878. 341 merész mint politika Kerkapoly t. képviselőtár­sam tegnapi nyilatkozata szerint az, mely az ese­ményeket a maguk logikája szerint fejlődni engedi és közvetlen a conclusió előtt, midőn az utolsó praemissa már kimondatott, megállíthatni véli a tények logikájának hatalmas kerekét. (Helyeslés balfelol.) Mint mondám sem az interpretatiónak azon szabályai, melyeket a ministerelnök ur saját nyi­latkozataira nézve maga felállított, sem a múltból levonható tanulságok nekünk az iránt támpontot nem nyújtván, hogy a ministerelnök urnák idé­zett nyilatkozata, valóban magában foglalja-e azt, a mit mi benne feltalálhatni szeretnénk, kényte­lenek vagyunk eonstatálni, hogy az ámbár magá­ban véve helyes, de hiányos és teljes megnyug­vásra, a bizalomnak felébresztésére, a lelkes hozzájárulásnak előidézésére elégséges támpontot még nem nyújt. S minthogy ez áll az alaptételre nézve, osztozik ezen alaptétel sorsában, osztozik azon bírálatban, melyet ez magára felidéz, a mi­nisterelnök ur nyilatkozatainak harmadika is. Ebben t. i. azt mondja, hogy a dolog természe­téből foiyólag, ha nem sikerülne egész Európával egyetértőleg rendezni a keleti kérdést: a monar­chia kész egyetértőleg azon hatalmakkal eljárni, melyek ezélzatul ugyanazt tűzték ki, mint mi, t. i. a keleti kérdés nem egyik vagy másik részének, de az egésznek, mint organieus egésznek rende­zését. Az itt adott defluitiója azon általános föl­fogásnak, melynek alapján a keleti kérdés meg­oldandó, teljesen kielégítő volna, értein azon föl­fogást, hogy t. i. nem lehet azt egyes topografieus érdekköröcskékre reducálni, hanem hogy mint egy organieus egészet, mint a hatalmi egyensúly com­plex kérdését kell azt megoldani. Ámde ha nem tudom, hogy melyek azon nézetek, melyek ezen egésznek organieus alakítására vonatkozólag a külügyi hivatal által tápláltatnak, azt sem tudha­tom, hogy vajon minő hatalmaknak nézeteivel fog­nak . ezen nézetek találkozni. Nem mondhatom, hogy azon contemplált egész, melyről itt a mi­nisterelnök szól, azon hatalmak nézeteinek fog-e megfelelni, a kik ezt azt egészet ugy gondolják, mint egy hatalomnak, mint Oroszország egyoldalú túlsúlyának megakadályozását, vagy azokénak, kik­nek az egészre vonatkozó egyöntetű progranunja ezen hatalmi túlterjeszkedéssel igenis összeegyez­tethető. Tehát a monarchia által czélba vett szö­vetségek elvi megjelölésére nézve sem látok itt kellő kezességet a helyes választásra nézve, mely­ből visszakövetkeztetni lehetne a külpolitikai irány helyes voltára. De, t. ház, van a ministerelnök ur nyilatko­zatának egy negyedik pontja is, mely vonatkozik az oly sokszor emlegetett boszniai kérdésre. A boszniai kérdésre pedig a ministerelnök ur csupán azt mondja, hogy nem létezik szándék a boszniai menekülteket Törökország ellenére fegyveres erő­vel Boszniába visszakísérni ? Mit jelent ez, t ház ? Csak annyit, hogy azon számos ürügyeknek, me­lyek Bosznia megszállásának előkészítésére két évnek folytán felmerültek : egyike nem fog tény­leg igénybe vétetni. Van ugyanis ezen megszállási kérdésnek egy egész mondaköre. Eleinte Bosznia megszállását tíz {irra hivatott publicistikai közegek által plausibüissá tétetni iparkodtak katonai szem­pontokból. Azt mondták, hogyha bármely felfor­gatás áll be a Balkán félszigetén, akkor a monar­chia déli határai nem lesznek megvédhetők. Miután ezen szempont elkopott volt: azt mondták, hogy oly állapotot nem lehet megtűrni, mely folytonos benső zavargásokra ad okot a monarchia szom­szédságában. Midőn ez iránt sem mutatkozott a közönség fogékonynak, nem rég felfedeztetett egy pénzügyi szempont is, hogy t. i. a boszniai mene­kültek tartása a monarchiának igen sokba kerül és hogy megtakarítás czéfjából ezenkívül czélszerii lesz még megszálló hadsereget tartani Boszniában. Midőn pedig ezen szempont gyarlóságánál fogva, az első megérintésre önmagában összerogyott: ujabban megint ujabb versióval találkozunk. Nem tehetek róla, hogy az előzmények után a közvéle­mény mindent, mi az európai térkép ezen áldott pontjára vonatkozik, bizonyos bizalmatlansággal fogad. Ezen ujabb szempont az, hogy a boszniai menekültek fegyverekkel vannak ellátva, s a mo­narchia területén zavargásokat idéznek elő ; azért bizony be kell őket vinni, vissza kell szállítani Boszniába, nehogy a közbiztonságot minálunk meg­zavarják. Ez lehet igaz; de ez az eddig történtek után mindenkire azt a benyomást teszi, vagy ez is csak u. n. ballon d'essai, mely lanciroztatik, szárnyra bocsáttatik, hogy a közvélemény mintegy kipróbáltassék, hajlandó-e ezen az alapon bevenni, a mit eddig semmi alapon bevenni nem akart: Bosznia megszállásának piluláját. (Helyeslés bal­felül.) Ezek tehát, t. ház, összevonva azon kételyek, melyek a ministerelnök nyilatkozata folytán még fenmaradnak. Ismétlem, nem foglaltatik ezen nyi­latkozatokban semmi olyasmi, mit helytelennek volnánk kénytelenek mondani; de nem foglaltatik benne annyi világosság, a mennyi szükséges volna arra, hogy a magyar nemzet törvényes képviselete teljes megnyugvását fejezhesse ki külpolitikánk czéljai felett. Mi ebből a következmény, t. ház ? és itt áttérek az Ürményi képviselő ur által többek ne­vében benyújtott határozati javaslatra. A határozati javaslatnak czélja kettős volt: czélja volt, hogy a ház a követendő irányra nézve maga nézetének concret, praegnans kifejezést adjon. De czélja az is volt, hogy létezzék egy sub­stratum, melylyel szemben a kormánynak állást

Next

/
Oldalképek
Tartalom