Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-396

342 396. országos Hlés május 16. 1878. foglalnia kell, s hogy ez által a kormánynak bizonyos nyilatkozatai előidéztessenék. Én szívesen hozzájárulok az első ezélhoz is, t. ház. Ha az indítványnak t. beadója nem enged a ministerelnök ur által hozzá intézett felszólításnak : szívesen rá fogok szavazni ezen határozati javaslatra. Semmikép sem osztó/hatom ugyanis — és erre visszatérni szükségesnek látom — a t. ministerelnök ur által kifejtett azon elvi és formai nehézségekben, melyek szerint határozati javaslatot a külpolitikára nézve ebben a házban beadni, illetőleg határozatot elfogadni, egyátalán nem volna tanácsos ; és tökéletesen osztozom abban, a mit Kerkapoly képviselő ur mondott, s mit a ministerelnök megczáfolni ugyan igyekezett, de a mit véleményem szerint megczáfolnia nem sikerült, hogy ebbeli argumentatiójára áll: qui nimium probat, nihil probat. — S ennek bebizonyítására szerintem igen rövid észjárás elegendő. A ministerelnök ur a háznak minden alkotmányos szerepkörének betöltéseért felelős. A ministerelnöknek alkotmányos kötelességei közzé tartozik a külpolitika irányára befolyást gyakorolni, tehát ezért is felelős a háznak. Ha pedig a ministerelnök azon alkotmányos befolyásért, melyet a külügyek vezetésére gyakorol, a háznak felelős: akkor a ház egy kormánytól megvonhatja bizalmát, csupán azon okból, mert ezen kormány a háznak nézete szerint a külügyekre helytelen alkotmányos befolyást gyakorol. Mit foglal pedig magában egy határozati javaslat ? Semmi egyebet, mini annak előre kimondását, hogy ha a ministerelnök a kimondott elvekkel ellenkező irányban fogja gyakorolni alkotmányos befolyását a külügyek vezetésére, vagy ha elfogja mulasztani annak érvényesítését a határozati javaslatban kifejezett elvek szerint. a ház tőle bizalmát meg fogja vonni. Tehát nem egyebet, mint kilátásba helyezését annak, mit a ház minden pillanatban megtehet. (Helyeslés halfelöl.) Már most t. ház, vagy azt kell mondani, j hogy a ház ezt nem teheti és hogy magában a j háznak ezen hatáskörében rejlik veszély, vagy j ha nem akarja ezt mondani, és abból azt követ- | keztetni, hogy a ház ezen hatásköre megszűnte- i tendő: akkor azt sem lehet mondani, hogy alkotmányos veszély rejlik olyasmiben, a mi nem egyéb, mint előrekimondása annak, a mi tényleg megtörténhetik mindig Abba pedig, hogy a háznak ezen alkotmányos hatásköre csorbittassek, én épen azért, mert a közösügyi költségek megállapitására kiküldött alkotmányos testületeknek jogkörét oly őszintén és a logika utolsó végletéig respectálni akarom, beleegyezni nern tudnék. Igenis mindez, a mi materiális eszköz, a mi a tettnek érvényesítésére közvetlenül szükséges, ennek megszavazása, ennek megállapilása legyen osztatlan feladata egy oly testületnek, melyben nézeteltéréseknek esetében lehetséges constatálása annak, hogy a monarchia két felének többsége együttvéve mit akar ; de már azután, midőn nem annak, a mi cselekvésre minden perezben szükséges lehet, megállapításáról van szó ; de midőn a cselekvés mélyebb erkölcsi alapjairól, midőn az irányoknak kifejezéséről van szó: akkor nem lehet megcsorbitnunk azon testületnek competentiáját, melyben utóvégre kell, hogy találkozzék nemcsak a magyar nemzetnek alkotmányos jogköre, de egyszersmind a magyar nemzetnek közszelleme és köxérzülete. (Ugy van ! balfelöl) Erre vonatkozólag azután nem szabad a közérzület, s annak törvényszerű kifejezése közt annyi retortát, annyi közbeeső institutiót megállapítani, hogy annak utóvégre is egy igen gyenge sublimatumával, egy hatálytalan extractumával álljon szemben a külügyek vezetése. A jogosságra nézve tehát előttem semmi kétség nem forog fen. A ház sem alkotnányos competentiáját át nem lépné, a mi gondolom nem is állíttatott, de institutiónk szelleme ellen sem vetne; veszélyes praecedenst sem alkotna, hanem ellenkezőleg csupán egy, minden körülmények közt megóvandó jogát gyakorolná, midőn határozatban kifejezné azon irányt, melyet a külügyekre nézve követtetni óhajt. (Helyeslés balfelöl.) A czélszerüség kérdésére nézve azonban teljesen megnyugszom abban, a mit a határozati javaslatnak beadója saját belátása szerint annak fentartása vagy viszszavonása iránt tenni jónak fog látni. Mert a határozati javaslatnak még egy más és szerintem a jelenlegi körülmények közt főbb czéija van. Főbb czélja pedig az, a mi a külügyek körül kifejtendő működésünkben egyátalában kell, hogy ezentúl különösen a főczélt képezze, hogy t. i. a mennyiben ez tőlünk kitelik, a mennyiben mi ezt elérhetjük, a kormány külügyi irányzatairól a lehető legmeszebbre menő és legkevésbbé kétértelmű és félreérthető nyilatkozatokat nyerjük. Hangsúlyozom t. ház, hogy ezt elérni és hogy erre törekedni a mi kétszeres kötelességünk ma, mert nem messze állunk azon időponttól, melyben a magyar országgyűlés termei be fognak záratni, nem messze vagyunk azon időponttól, midőn a magyar nemzetnek alkotmányszerü hivatott orgánuma nem lesz, — hogy pedig annak érzülete oly formában, melyben az a parlamenti testületnek szünetelése alatt lehetséges volna, szabadon ne nyilatkozhassék, arról gondoskodtak önök uraim ! (Helyeslés balfelöl. Mozgás a középen.) Ennek folytán nekünk kettős kötelességünk azon időt, mely még rendelkezésünkre áll, felhasználni arra, nogy mi a magyar nemzetnek, midőn mandátumunk lejárta után az egyszerű honpolgárok